Tabuk a családban?
A nemi felvilágosítás kérdései
Szülőknek, pedagógusoknak egyaránt ez az egyik legérzékenyebb téma. Sokunknak vannak emlékképei a családi és iskolai nemi felvilágosítással kapcsolatban. Hol vicces, hol komoly, hol használható, hol elrettentő élményeink. A felvilágosítás gyakran nevetséges formában vagy tragikusan későn érkezik, melyet bőven megelőz kortársakkal történő információcsere, kiegészítve fantáziákkal, filmek, újságok közös vagy magányos értelmezésével. Mit tehet a szülő annak érdekében, hogy gyermeke egészségesen viszonyuljon saját testéhez, nemiségéhez, és ha eljön az ideje, képes legyen örömöt adni és kapni, ezzel elősegítve harmonikus párkapcsolatának kialakulását, fenntartását?
Hogyan kezeljük a gyermekeink felvilágosításának kérdését? Folyamatosan és természetesen. Gyermekeink – a maguk természetes módján – felteszik kérdéseiket a gyermekszületéssel, a férfi-női kapcsolattal, a szerelemmel kapcsolatosan. Tabukérdés csak akkor lesz belőle, ha mi vagy a környezet azzá tesszük.
A legfontosabb szabály: a gyerek érdeklődésére, kérdéseire akkor válaszoljunk, amikor felteszi azokat, életkorának megfelelően és érthetően, természetesen.
Emellett spontán lehetőséget teremthetnek a téma aktualizálására már ovis korban is a különböző játékok (pl. a papás-mamás, orvosos). Vagy később a közösen megnézett filmek, irodalmi élmények, művészeti alkotások, természeti, családi, baráti történések stb. is alkalmat adhatnak a felnőtteknek arra, hogy beszélgessenek a gyerekekkel erről a fontos témáról.
Elsősorban gondoljuk át saját viszonyunkat a szexualitással, a nemiségünkkel kapcsolatban. Hogyan éljük meg: örömforrásként vagy kötelességként, esetleg kényszerként? Mennyire tudunk beszélni igényeinkről? Vagy nálunk tabuval terhelt a téma?
Milyen mintát láttunk? Szüleink kifejezték-e érzéseiket? Milyen gyakran érintették, simogatták meg egymást? Csókolóztak-e előttünk? Szükségük volt-e arra, hogy kettesben legyenek? Vagy esetleg nők éltek csak együtt generációkon át, és a férfiak szerepe a gyermeknemzés után megszűnt? Akkor tudunk legjobban segíteni gyermekünknek, ha nekünk megfelelő, pozitív a viszonyulásunk mindehhez, ha magunkban el vannak rendezve ezek a kérdések.
Előfordulhat az is, hogy a szülők egyikének feldolgozatlan traumája van korábbi életszakaszából. Fontos lenne, hogy ebben az esetben kérje szakember segítségét, mert az átélt testi, lelki sérülések megakadályozhatják abban, hogy egészséges viszonyulása legyen a szexualitáshoz. Szorongását, ellenérzéseit akarata ellenére is átadhatja utódainak, és emellett problémákat okozhat saját párkapcsolatában is.
Persze mi sem tudhatjuk mindig pontosan, mikor minek van itt az ideje. Sok szülő nem is sejti, hogy már egész kicsi korban természetes és normális a gyerek érdeklődése a szexualitás, a testiség iránt. Fokozatosan, ösztönösen ismerkedik saját testével, tapasztalásai alapján rájön, hogy milyen kellemes simogatni nemi szervét vagy környékét, egyes testrészeit, mert eközben izgalom járja át.
Ovis korban nem csak a saját testével ismerkedik, de felfedezi a különbséget fiúk és lányok között. Természetes módon mutogatják egymásnak a különbségeket, érdeklődnek, vagy meg is érintik egymást. Szívesen játszanak papás-mamást, orvososat, szülést. Bűntudat csak akkor párosul hozzá, ha a felnőttek rájuk szólnak, megjegyzéseikkel, viselkedésükkel megszégyenítik őket.
Hároméves koruk körül a gyerekek különösen vonzódnak ellenkező nemű szülőjükhöz, kizárólagosan szeretnék őt birtokolni, szinte szerelmesek belé.
A későbbiek során hol előtérbe kerül a nemiség mint téma, hol háttérbe húzódik, de kamaszkorban erőteljesen központi kérdéssé válik. Addigra kívánatos lenne, hogy a kérdés része legyen a családi kommunikációnak. Nagy jelentősége van annak, hogy a gyerek kitől, hogyan, milyen formában szerzi meg a szexualitással kapcsolatos tudását.
Ha zavarosak, hiányosak, színvonalon aluliak az információk, az kedvezőtlenül hathat a szexuális fejlődésre. Ha megfelelő a szülő-gyermek kapcsolat, és kölcsönös a bizalom, bármilyen kérdés feltehető, és fel is teszik a fiatalok.
Emellett persze folyik a tájékozódás más csatornákon keresztül is: kortársak, internet, újságok stb., amit nem tudunk már kontrollálni. Ezért fontos, hogy addigra megteremtődjön az a bizalmi légkör és megtörténjen a legalapvetőbb információk átadása, hogy gyermekeink helyén kezeljék a hatásokat, ne legyenek magukra hagyva a látottakkal, hallottakkal. És lehessen beszélni az érzésekről, a félelmekről, szexualitással kapcsolatos kérdésekről.
A későbbi életünkben erősen befolyásolnak minket az eredeti családunkban tapasztalt férfi-nő kapcsolati minták. És ugyanúgy mi is elsősorban az általunk nyújtott mintákat adjuk tovább utódainknak.
Meghatározóak a családban átélt történések, beszélgetések abban, hogy gyermekeink felszabadultan, örömforrásként élhessék meg a nemi életet, amely a harmonikus párkapcsolatuk egyik legfontosabb építőkövévé válhat.
