"Életem egyik legszebb pillanata volt, amikor az autista kisfiam kézszárítót használt"
Sara Farrell Baker írónő tárta a nyilvánosság elé kisfia történetét, amelyet már több ezren olvastak és osztanak meg az interneten.
Mikor az anyaságra készültem álmomban nem gondoltam, hogy érzékszervi gondokkal és autizmussal élő gyerekem lesz, de mára már a mindennapjaim része.
Majd” öt éve hiperérzékeny vagyok a mellékhelyiségekre. A vécékben lezúduló víz és a kézszárítók különösen nagy kihívást jelentenek a fiamnak. Megijed tőlük, nyomasztják, fizikai fájdalmat okoz neki a hangjuk, és elképesztően szorong miattuk pici baba kora óta.
Én gyakran hazáig visszatartom, csakhogy ne kelljen őt bevinnem egy nyilvános vécébe.
A szobatisztaság elérése elképesztően kemény volt, mert újra és újra meg kellett nyugtatnom őt, hogy semmi baj nem történik, ha valaki elindítja a kézszárítót, amíg ő a dolgát végzi.
Ma elsétáltunk August iskolájába, kézen fogva végig vezettem őt a különböző termeken, ahol a napjai nagy részét tölti majd. Még kétszer megyünk együtt, hogy biztosan megtanulja, mi merre van, kik azok a felnőttek, akik ott lesznek, ha segítségre lesz szüksége, és hogy hogyan kell viselkednie. Miután megnéztük az ebédlőt, elmentünk a fiú mosdó mellett, és én megkérdeztem, nem akarja-e lehúzni a vécét, hogy hallja, mennyire hangos, majd egyedül megmosni a kezét.
Miután kezet mosott, August letépett egy papírtörlőt, hogy megszárítsa a kezét. Aztán egy pillanatig a kézszárítóra gépre meredt. Mondtam, hogy nyugodtam kipróbálhatja, ha szeretné, annak biztos tudatában biztatva őt, hogy a közelébe nem fog menni a szerkezetnek.
Alátette a kezét, én pedig magamban már készültem az összeomlásra, döbbenten véve tudomásul, hogy egyáltalán csinált valamit, és vártam a következményeket.
De nem történt semmi.
Tetszett neki, ahogy a kék fény megvilágította a kezét. Kuncogott, ahogy a levegő ereje mozgatta a tenyerét.
Sírva fakadtam. Bámultam a fiamat, aki jól érezte magát, még nevetett is valami olyanon, ami egész eddigi életében félelmet és szorongást keltett benne. Egy vacak kézszárító, de nekem abban a pillanatban mindennél többet jelentett.
Látni, ahogy alkalmazkodni kezd az őt körülvevő világhoz, és új dolgokat próbál ki: apró győzelem. De az út miatt, amin idáig eljutott, mindezt felér egy olimpiai bajnoksággal.
A fiam ma egy kézszárító gépet használt. Életem egyik legszebb pillanata volt.
A cikk forrása: szeretlekmagyarorszag.hu
