Ez az egy döntés valódi lendületet adhat az új évnek – neurológus tanácsa
Mi lenne, ha idén nem újévi fogadalmakat tennénk, hanem egyetlen, sokkal fontosabb döntést hoznánk meg? Egy neves amerikai neurológus szerint a változás kulcsa nem az, hogy hirtelen mindent meg akarunk változtatni, hanem egyetlen fontos döntésre van szükségünk.
Az új év első napjai és hetei hagyományosan a nagy elhatározások ideje. Átgondoljuk, hogy miket akarunk jobban, hatékonyabban csinálni, mint ahogyan azt eddig tettük. Számot vetünk a sikereinkkel és kudarcainkkal, az erősségeinkkel és a gyengeségeinkkel, és nagy elhatározásokkal vetjük bele magunkat az új évbe. Le akarunk fogyni, többet akarunk sportolni, egészségesebben akarunk étkezni, jobb szülők, jobb partnerek vagy munkatársak szeretnénk lenni. A lista hosszú, és az újévi fogadalom lufi pedig legtöbbször néhány hét alatt ki is pukkad. (Ezért).
Michiko Kimura Bruno amerikai neurológus orvos és egyetemi oktató a Psychology Today cikkében részletesen kifejti, hogy ilyentájt nem is igazán az újévi fogadalmakra lenne szükségünk, hanem sokkal inkább arra, hogy türelmesen végiggondoljuk, melyek azok a tevékenységek, amiket kényelmesen, robotpilóta üzemmódban hagyhatunk, és mi az, amin tudatosan változtatunk kell.
Jó szokások, rossz szokások
A szakértő elmagyarázza, hogy amikor az agy ismétlődést érzékel, automatizált rövidítési áramköröket, azaz szokásokat épít ki, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy minimális erőfeszítéssel cselekedjünk. A hétköznapjaink nagy részét "automatán" futtatjuk, amikre szokásokat alakítunk ki. Ismerős reggeli rutinnal indítjuk a napot, ugyanabban az időpontban indulunk, ugyanazon az útvonalon szállítjuk gyermekeinket az iskola felé, ugyanúgy reagálunk a konfliktusokra a munkahelyen, ugyanazt készítjük vacsorára a családnak, és gyakran ugyanazokat a gondolati köröket futjuk... – mert ez így kényelmes nekünk. Mindez nem hiba, hanem az agyunk egyszerűen így működik, ugyanis az automatizmusok energiát spórolnak meg nekünk.
Amikor egy viselkedés szokássá válik, kevesebb mentális erőforrást igényel tőlünk, és felszabadítja a figyelmünket, hogy más feladatokra is tudjunk koncentrálni. A probléma akkor kezdődik, amikor már nem vizsgáljuk felül a szokásainkat, hanem azok rabjaivá válunk.
A második üzemmód az agy újdonságért, alkalmazkodóképességért és tanulásért felelős rendszere. Az emberi agy ugyanis kedveli az újdonságokat is. Az új élmények aktiválják a dopamint (jutalmazóhormont), egyúttal lehetővé teszik a neuroplaszticitást, azaz az agy azon képességét, hogy változzon, tanuljon és fejlődjön.
Az agy állandó feszültségben él e két szükséglet – a hatékonyság iránti igény és a növekedés iránti igény – között. Az agy számára tehát az jelenti a nagy feladatot, hogy felismerje mikor érdemes az automatizmust és mikor a tudatosságot választani.
Az új év egyik legfontosabb kérdése tehát nem az, hogy miként változzunk meg, hanem sokkal inkább az, hogy észrevegyük, mely szokásunkat kell mellőznünk.
Michiko Kimura Bruno szerint a valódi változás egy belső elhatározással kezdődik: eldöntjük, mikor bízunk meg a szokásainkban, és mikor választjuk a tudatosságot, például a tudatos lelassulást.
Több tudatosság az új évben
A pszichológia ezt a megszokást beállítódási hatásnak, más néven Einstellung-effektusnak nevezi. Ez azt jelenti, hogy egy korábbi, sikeresen alkalmazott megoldási mód megakadályozza a feladat egy újabb, esetleg egyszerűbb vagy hatékonyabb megközelítését, mert az egyén rááll a már bevált, megszokott sémára. Lényegében a megszokás/beállítódás miatt már nem látjuk meg a kreatív, alternatív megoldásokat, mert a meglévő tudásunkra fixálódunk.
Azaz hajlamosak vagyunk a már ismert mintákat követni akkor is, ha azok már nem hatékonyak. Ilyenkor tudatos átgondolásra van szükségünk, egy pillanatnyi megállásra, amelyben újra feltesszük magunknak a kérdést: valóban ezt akarom?
Tehát az új év elején ne akarjunk mindent egyszerre megváltoztatni, és ne is hibáztassuk magunkat a jó vagy rossz szokásainkért, de fontos, hogy felismerjük azokat a pontokat, ahol valódi választási lehetőségünk van.
Majd az év végén nem egy hosszú kipipált fogadalomlista lesz a mérce, hanem az, hogy többször vettük észre: sok esetben van döntési lehetőségünk. Nem feltétlenül kell a sokadik különórát erőltetni a gyereknél, nem kell minden rokonlátogatást bevállalni és nem kell túlterhelni magunkat a munkahelyen sem. És néha ez a fajta tudatosság már önmagában elég ahhoz, hogy pozitív irányba forduljon az életünk.
