Toxikus pozitivitás – bizony, ilyen is van! Mit jelent?
Amikor először hallottuk a "toxikus pozitivitás" kifejezést, nem is akartuk érteni. Hogyan lehetséges az, hogy a pozitív hozzáállás mérgező legyen? Miután elolvastunk néhány tipikus "toxikusan pozitív" mondatot, máris rájöttünk, miről van pontosan szó.
- Ne bánd, hogy ez történt, nézd a dolog jó oldalát!
- Lehet, hogy ez a kudarc majd még egyszer jó lesz valamire!
- Te nagyon erős vagy, ezt is ki fogod bírni.
- Ő sem szeretné, hogy szomorkodj miatta.
- Légy hálás, hogy legalább van munkád.
Ki ne hallott volna ilyen és ehhez hasonló baráti, ismerősi biztatásokat? Elsőre nagyon kedvesnek, együttérzőnek és bátorítónak tűnnek, ám ha jobban belegondolunk, mégsem visznek minket előre. És hogy mi a közös bennük? Általában ezek a optimizmust sugalló megerősítések olyan élethelyzetekben érkeznek, amikor éppen mélyponton vagyunk, amikor tótágast áll velünk a világ, amikor a legkilátástalanabbnak érezzük a helyzetünket. Ilyen például, amikor kirúgnak bennünket a munkahelyünkről, vagy elveszítjük egy szerettünket, amikor nem veszik fel a gyerekünket a vágyott iskolába, amikor otthagyott minket a férjünk, és ezek miatt magunkba roskadunk...
A toxikusan pozitív mondatok arra biztatják a szomorkodó személyt, hogy ne keseregjen, mert van fény az alagút végén. A gond nem is a jó szándékkal van, hanem azzal, hogy ezek a "bátorítások" a negatív érzelmeinket nem engedik megélni, hanem csírájában fojtják el.
A toxikusan pozitív mondatok arra kényszerítik a negatív érzéseivel küzdő személyt, hogy csak a pozitív aspektusokra koncentráljon, egy kilátástalannak tűnő helyzetnek csak a jó oldalát lássa, függetlenül a megélt teher nagyságtól.
A toxikus pozitivitás nem más, mint egy elvárás, hogy minden helyzetben optimisták és boldogok maradjunk, függetlenül attól, hogy milyen nehézségeket, kilátástalanságokat élünk éppen meg.
Mérgező vs. egészséges pozitivitás
Mert miért ne lenne jogunk bánkódni azon, ha valami nem úgy sikerült, ahogyan elterveztük? Miért ne lehetne egy kicsit a kanapén magunkba gubózni, és megélni azt a fájdalmat, amikor elveszítjük a szeretett kutyusunkat? Miért akarnánk azonnal felállni a padlóról, és újra a ringbe állni, amikor kiütöttek minket. Egy kis magunkba roskadás, egy kis önsajnálat egészséges mértékig(!) mindenkinek jár.
De ne higgyük, hogy minden, ami pozitív, az egyből toxikus is. Egészséges pozitivitás is létezik! Ilyen például, amikor elveszítjük a szeretett kutyusunkat, de megéljük a gyászunkat, idővel szép emlékként tudjuk felidézni az együtt töltött éveket. Hálásak tudunk azért lenni, amit a kutyusunk tanított nekünk, de idővel továbblépünk.
Ha elfojtjuk a negatív érzéseinket (gyászunkat), bele sem gondolunk a mardosó veszteségbe, akkor nem tudjuk megélni a szomorúságunkat, amire – bármilyen meredeken is hangzik – éppúgy szükségünk van, mint a boldogságra.
Nehéz életesemények, mint spirituális feladatok?
Dan Tomasulo amerikai pszichológus szerint, van egy másik jelenség is, amely kéz a kézben jár a toxikus pozitivitással: az úgynevezett „spirituális megkerülés”. Újabb beszédes kifejezés, ami lényegében arról szól, hogy:
amikor a nehéz érzelmekkel vagy élethelyzetekkel nem akarunk szembesülni, azokat inkább spirituális élménnyé keretezzük át.
Tomasulo szerint: mind a toxikus pozitivitás, mind a spirituális megkerülés olyan védelmi mechanizmusok, amelyek bár kezdetben enyhítik a fájdalmat és a traumát, ugyanakkor megakadályozzák, hogy őszintén szembenézzünk önmagunkkal, és így hosszú távon mégsem segítik a jólétünket.
Elfogadás és aktív konfrontáció
Hogyan tud a pozitív hozzáállás egészséges lenni? Mikor nem túlzás a pozitív megerősítés? A tudománynak erre két válasza is van: az egyik az elfogadás, a másik pedig az "aktív szembehelyezkedés" a nehézséggel.
A negatív érzésekre vagy élethelyzetekkel való semleges rátekintés a mindfulness gyakorlatából ered. Azzal, hogy száműzzük a szókészletünkből azt, hogy valami „jó” vagy a „rossz”, kvázi nem ítélkezünk, semlegesnek maradva teret engedünk az olyan érzelmeknek, mint a kétségbeesés, a düh vagy a szomorúság. Ezek hiába „negatív” érzelmek, a mindfulness megközelítés szerint szükség van rájuk, mert egészségesen tartják a pszichénket. Az érzelmeink nem lehetnek jók vagy rosszak, hanem csak helyén valóak.
Az is jó, ha szomorúak vagyunk. Az is rendben van, ha sírunk. Mert ezek a negatív érzelmek lesznek majd a pszichológiai rendszerünk katalizátorai.
Ezzel szemben a negatív érzelmek folytonos elfojtása növeli azok intenzitását, ahogyan azt Lea Campbell-Sills egy 2006-os tanulmányában leírta. Egy kísérletben a résztvevők egy szomorú film megtekintése után tájékoztatást adtak negatív érzelmeikről és azok szabályozására irányuló stratégiáikról. Az eredmények azt mutatták, hogy minél inkább elfojtották a résztvevők az érzelmeiket, annál intenzívebbé váltak azok. Az az érzés, hogy bizonyos érzelmek nemkívánatosak, csökkenti a negatív érzelmek megélése és intenzitása közötti kapcsolatot.
Érzelmek beazonosítása
A negatívumok kezelésének egy bevált módja az, ha a nehéz helyzeteket is felismerjük és beazonosítjuk. (Professzionális coach-ok és terapeuták is a legtöbbször ezzel dolgoznak). A baráti beszélgetés során a vigaszt kereső ismerősünknek a következő kérdéseket tehetjük fel: „Milyen érzést vált ki belőled?”, „Mi lehet most jó neked?” és „Mire van szükséged?”, vagy az olyan támogató kifejezéseket mondhatjuk neki, mint: „Itt vagyok, ha szükséged van rám” – ezek nem csak pozitívak és támogatóak, hanem akár segíthetnek is.
Amikor összedől a világ, nem baj, ha időt adunk magunknak a kudarc feldolgozásra, és megengedjük magunknak, hogy a kanapén begubózva csak a sebeinket nyalogassuk. És ne felejtsük Popper Péter egyik nagyon fontos tanítását: Az életben akkor lehetünk boldogok, ha elfogadjuk, hogy nem mindig mi nyerünk. Ha elfogadjuk azt, hogy néha veszítünk is, akkor lehetünk boldogok...
Forrás: DGP cikke nyomán.
Felhasznált irodalom:
Campbell‐Sills, L., Barlow, D. H., Brown, T. A. & Hofmann, S. (2006). Acceptability and suppression of negative emotion in anxiety and mood disorders. Emotion, 6(4), 587–595. https://doi.org/10.1037/1528-3542.6.4.587
Fredrickson, B. L. (2001): The role of positive emotions in positive psychology: The boraden-and-build theory of positive emotions. American psychologist, 56(3), 218
Hayes, S. C., Strosahl, K. & Wilson, K. G. (2003, 29. Juli). Acceptance and Commitment Therapy: An Experiential Approach to Behavior Change: The Process and Practice of Mindful Change (New edition). Guilford Publications.
Seligman, M. E. P., Steen, T. A., Park, N. & Peterson, C. (2005). Positive Psychology Progress: Empirical Validation of Interventions. American Psychologist, 60(5), 410–421. https://doi.org/10.1037/0003-066x.60.5.410
Tomasulo, D. (2024, 12. März). The Mask of Denial: Toxic Positivity and Spiritual Bypassing — DAN TOMASULO. DAN TOMASULO. https://www.dantomasulo.com/blog/toxic-positivity-and-spiritual-bypassing
