"Sokszor kapom magam azon, hogy már megint meg akartam felelni egy vadidegennek" – Mit jelent a people pleasing?

A people pleaser kifejezés (szó szerint: "embereknek tetsző személy") se nem orvosi diagnózis, és nem is személyiségtípus, hanem egy olyan köznyelvi szófordulat, amely a kényszeresen megfelelni vágyó személyt írja körül. Egy olyan tanult viselkedést, amely abból áll, hogy mások kedvéért teszünk meg szívességeket, hogy elismerjenek bennünket.
Ez a kényszeresen megfelelni vágyó személyekre jellemző, akik a saját igényeiket háttérbe szorítják, mert azokat kevésbé tartják fontosnak másokéhoz képest. Ez odáig vezethet, hogy plusz terhet okoznak saját maguknak, olyan dolgokat is megtesznek, amikre valójában nincs semmi szükségük.

A mások kedvét leső people pleaser-ek általában rendkívül készségesek, sokan pontosan emiatt is kedvelik őket, mert szinte bármikor lehet segítségért fordulni hozzájuk, bármikor készségesen ugranak. Szinte biztos, hogy nem mondanak nemet, vagy ha mégis, akkor hamar meggyőzhetők. Ezzel együtt a people pleaser spektrum igen tág tud lenni, az egészen befolyásolható személyektől a látszólag magabiztos, de mégis kényszeresen megfelelni vágyókig.

People pleaser: nem magának, hanem másoknak akar megfelelni

A megfelelés oka annak vágya, hogy újra és újra megtapasztalhassák a szeretetet és az elismerést. Talán még maguk sem veszik észre, hogy úgy tesznek szívességeket másoknak, hogy a saját igényeikről mondanak le. Ezzel kéz a kézben jár az, hogy nem tudnak másoknak nemet mondani. A megfelelésből rövid távon persze "profitálnak", hiszen a "lám, engem szeretnek, mert jó vagyok" instant visszajelzés szinte garantált. Hosszú távon azonban ez a viselkedés lelkileg nagyon kimerítő tud lenni, és sok felesleges energiát emészt fel. Gondoljunk csak bele, amikor olyat vállalunk be, amiről már az első pillanatban tudjuk, hogy egy porcikánk sem kívánja, de mégis megtesszük, és még jó képet is vágunk hozzá...

"Sokszor kapom magam azon, hogy már megint meg akartam felelni egy vadidegennek... Legutóbbi alkalommal például egy bolti eladónak "tettem szívességet", akitől két csomag kártyapaklit terveztem venni. Az eladónő győzködött, hogy a magyar kártyát egyetlen paklival kell játszani. Párszor finoman jeleztem, hogy én mégis kettőt szeretnék venni, de ő erősködött. Aztán ráhagytam, nem magyaráztam el neki, hogy az egyiket pót paklinak szánom. Végül magamra haragudva úgy jöttem ki a boltból, hogy már megint nem az történt, amit én akartam...".
Ezek azok az emberek, akik gyakran kéretlen szívességet tesznek bárkinek, mert jókislányok, jófiúk akarnak lenni.

Szakértők szerint a viselkedés oka gyakran az illető gyermekkorában gyökerezik. Ha egy gyermek azt az érzést kapja, hogy a szülők szeretete és figyelme feltételhez kötött, ez az embereknek való megfeleléshez vezethet.

"Gyerekkoromban mindig is meg akartam felelni az autoriter anyámnak, akinek csak nehezen lehetett. Emlékszem, amikor viszont sikerült, olyan felfokozott volt az örömöm, hogy azt semmi más nem tudta helyettesíteni" – meséli a ma már középkorú anyuka olvasónk.

People pleasing – mit tehetünk, hogy ne legyünk ilyenek?

Ha felismerjük magunkon ezeket a jellemzőket, semmi esetre sem kell magunkba roskadnunk, mert ahogyan egészen sok mindenen, ezen is képesek vagyunk változtatni. Alábbiakban néhány tanácsot sorolunk, amit már akár mától kipróbálhatunk. Ám, ha a probléma súlyosabb, összetettebb, akkor ne habozzunk szakemberhez fordulni.

1# Gyakoroljunk önreflexiót

Egy következő olyan helyzetben, amikor tudjuk, hogy könnyen ellágyulnánk, és mások kedvére tennénk, csak úgy, mint mindig, szegezzük magunknak a kérdést: "Valóban meg akarom-e tenni azt a szívességet, amit kérnek tőlem". Sokszor már az is segít, hogy felismerjük ezeket a negatív helyzeteket.

2# Erősítsük az önbizalmunkat

Kezdjük el az erősségeinket felismerni, és próbáljuk meg magunkat olyannak szeretni, amilyenek vagyunk. Ez egyeseknek könnyen megy azzal, hogy elgondolkodnak saját értékeiknek, másoknak ellenben óriási önismereti munkával jár, ami valóban csak szakember segítségével működik.

3# Írjunk össze egy listát az igényeinkről

Miután megkérdeztük magunktól, hogy mi az én valós szükségletem egy adott helyzetben, írjuk le a válaszokat egy papírra. A papírra írás folyamata segít tudatosítani, internalizálni az elhatározásainkat. A technika kitűnően működik.

4# Fejezzük ki másoknak szóban az igényeinket

A környezetünk csak akkor fogja tudni, hogy mi az igényünk, mire van szükségünk, ha hangosan közöljük saját szükségleteinket, elképzeléseinket különösebb magyarázkodás nélkül. "Köszönöm, de én most mégis két kártyapaklit szeretnék venni". Tanácsos eleinte apróbb dolgokkal kezdeni: mondjuk ki hangosan, hogy "Nincs most kedvem ehhez tevékenységhez. Nekem most jobban esik itthon maradni, és pihenni."

"Emlékszem, hogy már majdnem harminc éves voltam, amikor az egyik – mindig is önbizalommal teli – kolléganőm egy programmeghívásra azt mondta a közös ismerősünknek, hogy köszöni, de nincs kedve menni az esti meghívásra. Én akkor annyira ledöbbentem, hogy ilyen válasz is létezik. Annyi mondott csak, hogy "nincs hozzá kedvem". A mi családunkban soha nem mondtunk ilyet, inkább mindig üres kifogásokat találtunk..." – meséli ugyanez az anyuka olvasónk.

5# Álljunk ki amellett, amire vágyunk

Egy következő lépés már, amikor nem csak verbalizáljuk, hogy mire vágyunk, hanem lelkiismeret furdalás nélkül kiállunk amellett, amit előzőleg elhatároztunk. Ez nem jelenti azt, hogy ezentúl ne lehetne kompromisszumot kötni, vagy hogy az embert ne lehetne meggyőzni bárminek az ellenkezőjéről, hanem azt, hogy ha valami fontos számunkra, akkor nem engedjük ki a gyeplőt a kezünkből.

6# Mondjunk határozott nemet

A nemet mondás különösen nagy kihívást jelent, ha hajlamosak vagyunk állandóan mások kedvére tenni. Sokan még valóban középkorukra, idős korukra sem tudnak másoknak nemet mondani. (Szakember kiválóan fel tudják ezt oldani). Nagyon fontos, hogy családi-baráti-munkahelyi kapcsolatainkban határokat szabjunk, hiszen csak így tudjuk saját igényeinket előtérbe helyezni, és ehhez az egészséges nemet mondás szükséges. Elképzelhető, hogy eleinte csak sablonmondatok betanulásával fog működni: "Nem, most nem tudok.". (Minél rövidebb, annál határozottabb). Később pedig, amikor ráérzünk ennek az ízére, és rájövünk arra, hogy nem dől össze a világ, ha időnként nemet mondunk, akkor pedig már menni fog, mint a karikacsapás.

Fotó: 123RF