A kutyák lettek az új gyerekek – Miért babusgatjuk a kutyákat?
Hogyan függ össze a kutyatartás és a csökkenő születésszám? – ezt az izgalmas és elgondolkodtató témát járta körül Kubinyi Enikő etológus. Tanulmányát a Current Directions in Psychological Science című rangos pszichológiai szaklapban is publikálta.
Vannak országok, ahol annyira megnövekedett a kutyák száma, hogy mára meghaladta a gyerekekét. Bár a kutyák érzelmi jelentősége egyértelműen emelkedik világszerte, az nem világos, hogy az emberek gyerek helyett tartanak-e kutyát, vagy más áll a jelenség hátterében. Kubinyi Enikő egyetemi tanár, az ELTE Etológia Tanszék vezetője a világ egyik legfontosabb pszichológiai folyóiratában egy merőben új elmélettel állt elő: szerinte is van kapcsolat a kutyatartás és a gyermekvállalás között, de nem úgy, ahogy gondolnánk.
Sokan családtagként tekintenek a kutyájukra, sőt egyesek még az emberi kapcsolataik fölé is helyezik őket. Miközben a kutyák száma nő, az emberi termékenységi ráta csökken. Egy friss magyarországi felmérés szerint még a szülők között is előfordul, hogy mindenkinél többre értékelik a kutyájukat.
„Egyesek szerint a kutyák az új gyerekek, mások felháborítónak tartják a feltételezést. Ferenc pápa például önzésnek nevezte, hogy gyermektelen emberek kisállatokat kényeztetnek
– vélekedik Kubinyi Enikő. – Egyes vizsgálatok szerint a kutyatartóknak valóban rosszabb a véleményük az anyaságról, és a kutyás anyák megterhelőbbnek érzik a gyermeknevelést, ami csökkentheti további gyermekvállalási kedvüket. Sőt a kutyák a párkapcsolatoknak is árthatnak. De ez csak az érme egyik oldala.”
Kutyák, mint próbagyerekek
Az ellentábor szerint ugyanis a kutyatartás éppenséggel növeli az emberi termékenységi rátát. „A gyermekes családok gyakrabban tartanak kutyát, és egyes párok "próbagyerekként", a családalapítást előkészítő lépésként tekintenek kedvenceikre. A nők vonzóbbnak találják azokat a férfiakat, akik kutyát tartanak, ami növelheti az apává válás esélyét." Ezen érvelés szerint a kutyatartás tehát nem helyettesíti a gyermeknevelést, hanem kiegészítheti vagy megelőzheti azt.
A kutyák egyfajta „társas ragasztóként” működhetnek, elősegítve az emberi kapcsolatok kialakulását – például a kutyasétáltatás növeli a társas érintkezés lehetőségét. Így e kedvencek fontos szerepet játszhatnak az emberek közötti társas hálózatok létrejöttében. Ugyanakkor kétségtelen, hogy egyes kutyaviselkedési problémák (például az agresszió vagy az ugatás) megnehezíthetik a társas érintkezést – főleg, ha a gazda kizárólag a kutyája érzelmi támogatására támaszkodik.
A gyerekek száma nem azért csökken, mert a kutyáké nő, de e folyamatok hátterében ugyanaz a trend áll: a társas hálózatok átalakulása.
Gondoskodási ösztönünket a kutyákon vezetjük le
A kutyák népszerűsége biológiai evolúciós okokra vezethető vissza, de kulturálisan megszaladt – érvel az etológus. Az elmélet szerint a gondoskodási késztetés és a társas támogatás igénye genetikailag kódolt az emberi viselkedésben, de túlfutott a társállatok felé, mert az emberi kapcsolatok gyakran sérültek vagy hiányoznak. "Például a magyar felnőttek közel 90%-a nem gondoskodik kisgyerekekről hetente egy órát sem, holott az emberek az evolúció során az úgynevezett együttműködő utódgondozáshoz alkalmazkodtak, vagyis a gyermeknevelési feladatokat megosztották a közösségen belül. De a modern társadalmakban felbomlottak ezek a közösségek. Ezért sokan érzik úgy, hogy nem kapnak támogatást a gyerekek gondozásához, vagy éppen nincs kit gondozniuk. Másokat sok fájdalom ért emberi kapcsolataikban és a kutya vigaszt, feltétel nélküli szeretetet nyújt nekik.
A jelenlegi kultúránk támogatja, hogy a gondozási késztetésünk túlszaladjon a kutyagondozás irányába. Vicces mémek keletkeznek erről, sorra nyílnak az állatgondozással kapcsolatos üzletek, terjed az a szóhasználat, hogy a gazdák a kutyájuk anyjának, apjának nevezik magukat.” A kutyák tehát az elfogadó, támogató társas kapcsolatok hiányában válhatnak a legfontosabb társsá sokak számára, amire az ember melletti életmódjuk során kialakult gondolkodási és viselkedési jellemzőik különösen alkalmassá teszik őket.
A kutyák, mint családtagok
A kutyákat egyre inkább családtagnak tekintjük, és ez már az evolúciójukra és a tenyésztésükre is hat. A kis termetű, rövid orrú fajták az emberi csecsemőkre hasonlítanak – ezért is válhattak rendkívül népszerűvé. Ezek az „aranyos” tulajdonságok ösztönös gondoskodásra késztetik az embert, ugyanakkor e tulajdonságokkal sok egészségügyi probléma is együtt jár. Ez tovább fokozza a gondoskodást és a gazda joggal érezheti, hogy valakinek szüksége van rá. Az elkényeztetés, a kutyák igényeinek félreértelmezése viszont viselkedési problémákhoz vezethet.
„A kutyatartás átalakuló szerepe arra utal, hogy a nyugati társadalmakban élő emberek a gondoskodás és a társas támogatás hatalmas hiányát érzik, és ezt részben a kutyákkal, de macskákkal is pótolják
– vélekedik Kubinyi Enikő. – Vagyis meg kell erősítenünk a családi szociális támogatórendszereket, és csökkentenünk kell a társadalmi elszigeteltséget. A kutyatartás nagyszerű dolog, ha összeköti az embereket, nem pedig elválasztja őket.”
Eredeti közlemény: Kubinyi, E. (2025) The Link Between Companion Dogs, Human Fertility Rates, and Social Networks. Current Directions in Psychological Science. https://doi.org/10.1177/09637214251318284
Fotók a cikkben: 123RF
