Károsak is lehetnek a filteres teák
A kereskedelmi forgalomban kapható műanyag filteres teák leáztatva több millió mikroműanyagot bocsátanak ki – derült ki egy külföldi kutatásból. Ezért nem mindegy, hogy egy fejlődésben lévő szervezet, mint a gyermekeké is, mennyire kitett ezeknek a káros anyagoknak. Addig is, amíg a szabályozás megszületik, legyünk óvatosabbak, fordítsunk különös gondot családunk egészségének védelmére.
Egy UAB-kutatás részletesen kifejtette, hogy a polimeralapú kereskedelmi teafilterekből miként áznak ki a nano- és mikroműanyagok milliói. Ez az első olyan tanulmány amely bemutatja, hogy:
ezek a részecskék képesek felszívódni az emberi bélsejtek által, és így képesek eljutni a véráramba, elárasztva ezáltal az egész szervezetet.
Jó ideje tudjuk, hogy a műanyaghulladék-szennyezés kritikus környezeti kihívást jelent, amely egyre nagyobb hatással van a jövő generációinak jólétére és egészségére. Az élelmiszer-csomagolás pedig a mikro- és nanoplasztikumok (MNPL) szennyezésének egyik fő forrása. Az emberi egészség a belégzésen, valamint a nyelésen keresztül a legkitettebb.
Az UAB Genetikai és Mikrobiológiai Tanszékének kutatói megállapították, hogy:
amikor műanyagot tartalmazó teafiltereket forró vízzel felöntik, hatalmas mennyiségű nano-méretű részecske és nanoszálas struktúra szabadul fel.
A kutatáshoz használt teafilterek a nejlon-6, a polipropilén és a cellulóz polimerekből készültek. A tanulmány szerint a polipropilénből a tea forrázásakor milliliterenként körülbelül 1,2 milliárd részecske szabadul fel, amelyek átlagos mérete 136,7 nanométer; a cellulózból milliliterenként körülbelül 135 millió részecske szabadul fel, amelyek átlagos mérete 244 nanométer; míg a nejlon-6-ból milliliterenként 8,18 millió részecske szabadul fel, amelyek átlagos mérete 138,4 nanométer.
A bélnyálkahártya kulcsszerepe
A részecskéket megfestették, és először különböző típusú emberi bélsejteknek tették ki, hogy felmérjék a kölcsönhatásukat és a lehetséges sejtszintű internalizációt. A biológiai kölcsönhatási kísérletek azt mutatták, hogy a nyálkát termelő bélsejtek vették fel a legnagyobb mértékben a mikro- és nanoplasztikákat, a részecskék még a genetikai anyagnak otthont adó sejtmagba is bejutottak. A döbbenetes eredmény arra utal, hogy a bélnyálkahártya kulcsszerepet játszik e szennyező részecskék felvételében, és hangsúlyozza, hogy további kutatásokra van szükség az emberi egészségre gyakorolt további hatásokkal kapcsolatban.
A témában a hazai Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) szakembereit is megkerestük, akik azt javasolták:
Amennyiben szeretnénk kikerülni a teafilter mikroműanyag kioldódását, úgy érdemes nem filteres, hanem szálas teát vásárolni, és üveg vagy papír szűrőn keresztül elkészíteni a teát. A fém szűrő is megfelelő lehet, azonban azt számos gyógynövény tea esetében nem javasolják.
A fenti kísérletben:
- Háromféle teafiltert vásároltak online, (Amazon és AliExpress) illetve egyet egy helyi szupermarketben.
- Az online vásárolt teafiltereket üresen, tea nélkül és ismert polimer összetétellel rendelték, a harmadik, azaz a szupermarketben vásárolt minta egy hagyományos tea márkájú zöld tea volt, viszont ismeretlen polimer összetétellel.
- A minta-előkészítés során a teát tartalmazó teás zsákokat kiürítették, ezt követően mindhárom különböző teazacskós mintához 300 teafiltert helyeztek egy előmosott és sterilizált főzőpohárba, amely 600 ml desztillált vizet tartalmazott 95 °C-on, állandó keverés mellett (750 fordulat/perc).
A Nébih felhívja a figyelmet:
az Amazon és AliExpress esetében az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy gyakrabban fordulnak elő nem megfelelőségek a termékeknél, de a vásárlások mennyisége is magasabb.
Emellett a teazsákok kiürítése során fennáll a veszély, hogy sérül a zsákok szerkezete, melyekből nagyobb eséllyel oldódik ki mikroműanyag.
"Nincs megadott adat arról, hogy mennyi ideig keverték folyamatosan a forró vízbe tett filtereket. Legtöbbször tea készítés során nem szokás folyamatosan keverni a forró vizet és a benne található teafiltert, a folyamatos keverés is hozzájárulhat a több mikroműanyag kioldódásához" – tették hozzá.
Szabályozásra van szükség
„Rendkívül fontos, hogy szabványosított vizsgálati módszereket dolgozzunk ki a műanyag élelmiszerekkel érintkező anyagokból felszabaduló MNPL-szennyezés megfelelő szabályozására. Mivel egyre több műanyagot használunk élelmiszer-csomagolásra, az MNPL-szennyezés kezelése létfontosságú” – hangsúlyozták a spanyol kutatók.
A hazai élelmiszer-biztonsági szakemberek szintén a további tanulmányok szükségességét emelik ki: "Ezek a kutatások nagyon fontosak, hiszen hozzájárulnak ahhoz, hogy az uniós politika megfelelően priorizálni tudja a feladatokat, és megfelelően alá legyen támasztva, hogy az emberi egészség védelme szempontjából mely ügyeket kell elsődlegesen és megfelelően szabályozni. Ehhez hasonló tanulmányok indították el azt a folyamatot, mely által az EU célul tűzte ki a környezetbe kerülő mikroműanyagok növekvő mennyiségének kezelését a kibocsátások fő forrásainak szabályozásával".
A Nébih szakemberei kérdésünkre megírták: EU célja, hogy 2030-ra 30%-kal csökkentse a mikroműanyagok kibocsátását:
• Csökkenti a műanyagszennyezést (mivel ezek mikroműanyagokká bomlanak le),
• a szándékosan hozzáadott mikroműanyagok felhasználásának korlátozása a termékekre,
• valamint csökkenti a nem szándékos mikroműanyag kibocsátást.
Erre vonatkozó konkrét előírás csak a szándékosan hozzáadott mikroműanyag részecskék használatáról, valamint a műanyagszennyezés csökkentéséről született. Magyarországon külön szabályozás jelenleg nincs érvényben.
Forrás: UAB, Nébih
Fotó: 123RF
