Felnőttes gyerekek
Felpörgött az élet körülöttem, bár erőszakkal lassítom azt, amennyire csak tudom. Ez a hétvége a lassítós hétvége. Tulajdonképpen dolgozom szép lassan, de itthon Gyöngyösön, ágyban fekve, közben főzve, anyukámmal csacsogva. Pörögnek az ujjaim és néha előkapom Tari Annamária Z generáció című könyvét és emésztgetem oldalról-oldalra. Minden tézis mondatnál a Z generációról elgondolkodom saját tapasztalataimon, a három családi gyereken, hogy náluk, hogy is van ez. Aztán persze azon is elgondolkodik az ember, hogy van-e valójában Z generáció, meg Y… Nekem meggyőződésem, hogy van, s jelenségként fontosnak tartom tudni róla, mint pedagógus (egyébként meg lassan az alfa generáció az iskolában van).
Az nagyon érdekes, elgondolkodtató, hogy a Z generációs gyerekek már nagyon éretten, felnőttesen tudják megfogalmazni a körülöttük történő eseményeket, jelenségeket, de miközben meg tudják fogalmazni azon a nyelven, s kis felnőttnek tűnnek, érzelmileg viszont még nem kis felnőttek, hanem ugyanúgy kamaszok és gyerekek. Ez nálunk pontosan így van, a nagyobbak kevésbé, de kicsi, a 10 éves kenterbe vág érveivel mindenkit, olyan szavakat, mondatokat használ, hogy leesik az állunk. De nagyon fontos, hogy ne felejtsük el ő egy 10 éves, aki az érzelmi fejődésében egy 10 éves gyerek.
Sokkal több információt kapnak meg a világból, olvassák, látják a mindennapi híreket, reklámokat, de vajon fel tudja-e dolgozni azt. Van-e olyan kritikai gondolkodása, lényeglátása, hogy ezeket megértse, megszemlélje, s kiszűrje. Ma már egy délutáni TV műsorból több erőszak és agresszió irányul, mind verbális, mind akár fizikális, mint a hírhedt, borzalmasan agresszív mesékből. Csak nézzünk végig egy Édes Életet vagy egy Éjjel-nappal Budapestet, s gondoljuk végig a mintákat, amiket kapnak belőle, másolnak. S hát, ha a kritikai gondolkodásuk még nincs azon a szinten, akkor elfogadják, hogy így kell élni, ez a normális (remélem nem az).
A cikk további folytatása: aranycippelo.com
