Bosszantó anyósok – Mit kezdjen velük az ember?
Az anyósokat talán azért teremtette a Jóisten, hogy feszegessék a házasság határait. Ha pedig így van, akkor meg kell tanulni kezelni őket, mert állítólag minden negyedik házasság egy kotnyeles anyós miatt fut zátonyra. A családszakértők és pszichológusok szerint az első és legfontosabb, amit tehetünk az anyósokkal, hogy több türelmet gyakorlunk velük szemben.
Még akkor is, ha az anyósok a világon a legjobbat akarják, időnként bizony képesek próbára tenni a fiatalok tűrőképességét. Ahogy a szűnni nem akaró anyós viccek, úgy az olyan szavaink, mint az anyósülés, anyósnyelv is azt tükrözik, hogy az anyósok meglehetősen sokak számára jelentenek kihívást.
"A feleségek számára az anyós gyakran kényes téma” – nyilatkozza Felicitas Heyne német pszichológus a Welt magazinnak, amelynek okait a szakember a tudatalattival magyarázza. Az anyósok közös jellemzője, hogy szeretett fiúk új feleségét általában nem találják elég jónak. Ha esetleg mégis elégedettek az új feleség személyével, akkor azért kritizálják, mert a fiatalasszony "mindent rosszul csinál". Az anyósok meg vannak győződve arról, hogy ők azok, akik a legjobban tudják, mire van szüksége szeretett fiúknak.
Ismerjük mindannyian a viccet, amikor az anyós beszélget a barátnőjével: "A lányom kifogta a legjobb férjet. A férje mindent megtesz érte, a reggeli kávét az ágyba viszi, és még a gyerekek körül is besegít. Na, de a szegény fiam...! A fiam minden nap ágyba viszi a kávét a menyemnek, mindent megtesz neki, és még a gyerekekre is neki kell vigyáznia...".
Azaz a megítélés abból a szempontból is változhat, hogy a feleség vagy a férj édesanyjáról van-e szó. A szakértő hozzáteszi:
a feleségek általában kevésbé, míg a férjek sokkal jobban kijönnek a párjuk édesanyjával.
Amikor az anyós teherré válik
Ugyanerre az eredményre jutott Terri Apter cambridge-i szociológus is, aki kiderítette: a férjek többsége jól kijön a felesége édesanyjával, ellenben a feleségek 60 százaléka szenved az anyósától. És innen indul a probléma.
A két nő közötti feszültség jellemzően a rivalizálással magyarázható, ami villámgyorsan ki tud alakulni anyós és meny között. „Még akkor is, ha nem szándékosan, de a két nő valamilyen szinten verseng egymással” – magyarázza Heyne. Erre jön rá, hogy az anyós sokszor attól is szenved, hogy egyrészt ő maga már nem olyan fiatal, másrészt, a menye fontosabbá válik a fia számára. Hiába az anya az első nő egy fiú életében, a feleség fokozatosan feljebb lép a fontossági dobogón. A férfiak is szenvednek a kialakult helyzettől, amit szakszóval lojalitás-konfliktusnak hívunk. A lojalitás-konfliktus során a férfiak úgy érzik, választaniuk kell a számunkra egyformán kedves személy között, jelen esetben a feleség és az édesanya között. Tudatosan vagy tudattalanul döntést kell hozniuk, hogy kapcsolataik közül melyiket részesítik nagyobb előnyben, és hogy megússzák a színvallást, inkább messziről kerülik a vitákat.
Az internetes fórumok tele vannak a fiatal feleségek beszámolóival. Sokat olvasni anyósokról, akik mindenbe beleütik az orrukat, akik egyfolytában beleavatkoznak az új család ügyeibe, beleszólnak a pénzkeresésbe, turkálnak a lakásban, telebeszélik a fiúk/lányuk fejét valótlanságokkal; feleségekről, akik igyekeznek eltávolítani a párjukat az anyukától, nem engedik látni az unokákat... Mit lehet velük kezdeni?
Fordítsd át a veszekedést jó nexusba
„A fiatal nőnek már az első találkozástól kezdve el kell fogadnia, hogy a potenciális anyósa egy másik generációhoz tartozik, más korban nőtt fel, aki más az értékrenddel és más elképzelésekkel bír” – tanácsolja kiindulásnak a pszichológus. A mostani nagymamákat a szüleik nem nem vitték hétvégente játszóházba, gyerekes programokra, hanem a háztartással és az anyagi biztonság megteremtésével voltak elfoglalva. Amit ők gyerekként megéltek, azt próbálják továbbvinni és átadni.
Éppen ezért különösen az elején ne haragudjunk rájuk, ne konfrontálódjunk azonnal, hanem köszönjük meg a (kéretlen) tanácsot, maradjunk toleránsak és visszafogottak. Ahogy mást sem, az anyósokat sem lehet folyamatosan visszautasítani (főképpen nem provokálni). Fogadjuk el az ételt, amit hoz, hiába nem kértük, mert lehet, hogy ez az ő szeretetnyelve, ő így tudja kifejezni a gondoskodását a családról.
De az is fontos, hogy már a kezdetektől finoman jelöljük ki a saját határainkat.
Meg kell fogalmazni egyértelműen az igényeket: mit szeretnének, mi a segítség számunkra, milyen gyakorisága legyen a találkozásoknak. A túlzottan tolakodó anyóst meg kell állítani, és elmondani neki, hogy sok mindent kiválóan csinál, de "fogunk szólni, és fogunk kérdezni, ha elakadunk".
Ugyanezt az anyósoknak is mantárzniuk kell magukban: "Csak akkor mondom el a véleményemet, ha kérdeznek. Csak akkor megyek, ha hívnak.". Gondoljunk csak bele, ha valakit folyton kritizálnak, akkor egy idő után inkompetensnek fogja magát érezni – ezért a folytonos kritika mérgező, kerülendő.
EZ IS ÉRDEKELHET: Mindenbe beleszól az anyós? Mindig rátok telepszik? Mondjuk a megoldást!
Idővel el kell fogadnunk, hogy saját elvárásainkból is lejjebb kell adnunk. Nem biztos, hogy valóra válik a nagy álmunk, hogy egy szép kerek családban élünk, ahol mindenki boldog. Nem biztos, hogy leendő anyósunk a legjobb barátnőnk lesz. Nem biztos, hogy minden úgy alakul a gyerekek körül, ahogyan azt mi előre elterveztük. Semmi probléma nincs ezzel. Ezt egyszerűen csak különösebb dráma nélkül tudomásul kell venni. Ha így teszünk, elkerülhetünk egy sor felesleges családi konfliktust.
De, hogy egy konkrét példát is említsünk:
az idegesítő, állandóan mindentudó anyósoknál sokszor beválik, ha kedvességgel és érzelmi nagylelkűség fegyverével "győzzük le" őket
– tanácsolja a pszichológus. Heyne elmeséli egy páciense történetét, aki a nem túlzottan kedvelt anyósának virágot küldött a férje születésnapján a következő üzenettel: „Köszönöm neked ezt a nagyszerű férjet.”. Ez hatott. A gesztus teljesen meglágyította a mogorva anyós szívét.
Előbb-utóbb mindenkinek meg kell értenie, hogy a konfliktus oka soha nem egy személy. Néha az anyós, néha az új partner, néha pedig mi vagyunk a ludasok. Bárkin is áll a vásár, arra kell törekednünk közösen, hogy egy kedves viszony kialakuljon, és ahogyan a pszichológus is fogalmaz: „Ez nem lehetetlen”.
Fotók a cikkben: 123RF
