A Wendy-szerepbe rekedt nők belefeledkeznek saját megmentő szerepükbe – Mi az a Wendy-szindróma?
Neked is van olyan barátnőd, kolléganőd, ismerősöd, aki túl sok áldozatot hoz a párkapcsolatában, rajong a párjáért, egyfolytában csak róla gondoskodik, és a saját igényeit, érzéseit háttérbe szorítja? Ezek azok áldozatkész nők, akiknek a párkapcsolata nem kiegyensúlyozott, részben azért nem, mert ők sokkal többet tesznek a párjukért, mint fordítva. Erre a jelenségre a szakirodalom egy nagyon találó nevet is talált: Wendy-szindróma.
Mi az a Wendy-szindróma?
A Wendy-szindróma olyan viselkedésmintára, rajongásra utal, amelyben a párkapcsolat egyik tagja (általában a nő) saját szükségleteit és vágyait háttérbe szorítja, és minden idejét és energiáját a partnerérről való gondoskodásnak szenteli. A probléma hátterében általában az áll, hogy
a Wendy-szindrómába szorult nő felelősnek érzi magát a partnere érzéseiért, jólétéért, ezért soha nem tud nemet mondani az ő kéréseire, sőt, kényelmetlenül érzi magát attól, ha nem tud róla gondoskodni.
Hasonló érzéseket jellemzik az úgynevezett segítő szindrómát is, csak míg az előbbinél az önfeláldozás és a bűntudat erősen jelen van, addig az utóbbinál a segítés nem fordul át szélsőséges irányba.
Dan Kiley pszichológus szerint a túlzásba vitt gondoskodás mögött szinte minden esetben az önbizalomhiány áll, míg a hagyományos értelemben vett segítőkészségről ugyanezt nem lehet elmondani.
A Wendy-szerepbe rekedt nő önértékelése kórosan alacsony és retteg a kudarcoktól, akár saját véleményét, önmeghatározását, ízlését is másokétól teszik függővé.
Honnan származik az elnevezés?
A kifejezést a Pán Péter című mese Wendy Darling karaktere ihlette, mivel ez a szereplő a történetben feláldozza saját álmait és vágyait, hogy gondoskodjon Pán Péterről. Wendy élete másról sem szólt, csak arról, hogy vigyázza a felnőttségről hallani sem akaró Péter lépteit, és helyrehozza a baklövéseit. Magyarán, a kifejezést leginkább olyan párkapcsolati szereplőkre használják, amelyekben (általában) a nő túlzottan gondoskodó szerepet vállal a partnere kapcsán.
Ennek a jelenségnek a "párja" a Pán Péter szindróma, ami viszont arra a férfira utal, aki sosem akar felnőni, nem akar önállósodni, halogatja a komoly párkapcsolatot, és már csak a családalapítás gondolatától is rosszul érzi magát.
Kit érint a Wendy-szindróma?
A közvélekedéssel ellentétben, a Wendy-szindróma nem csak nőket érint, hanem bármilyen nemű és korú embert is, de kétségtelenül a nőknél gyakoribb. Az érintett személyeknek általában nagy szükségük van arra, hogy másokon segítsenek, és a partnerük jólétét a sajátjuk fölé helyezik.
Ez a viselkedésmintázat különösen gyakori azoknál a hölgyeknél, akik belefeledkeznek saját segítő vagy megmentő szerepükbe, és nehezen tudják saját igényeiket előtérbe helyezni.
Nem orvosi definíció
A Wendy-szindróma nem egy hivatalos pszichológiai kifejezés és nem is orvosi diagnózis, a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében (DSM-5) nem szerepel. Inkább egy napjainkban gyakorta tapasztalható szociológiai jelenséget ír le, a "szindróma" újra és újra felbukkan a társadalomra vonatkozó megfigyelések kifejezéseként.
Fontos azonban, hogy ne patologizáljuk ezeket a viselkedésjegyeket, azaz ne nyilvánítsuk ezeknek a nőknek a viselkedését kórosnak – csak megfelelően képzett pszichoterapeuták, pszichológusok vagy pszichiáterek diagnosztizálhatnak mentális problémákat.
Ha valaki felismeri magán a jegyeket, és szakemberhez is eljut, a Wendy-szindróma „tüneteinek” terápiája általában abban áll, hogy az érintett megértse és belássa:
akkor sem fogják őt elutasítani, ha nem tesz meg mindent a másik, vagy mások helyett.
Fotó: Freepik
