Ilyen kegyetlen volt az 1838 pesti árvíz – Képeken mutatjuk!
Budapesten a Duna a legnagyobb vízállással (929 centiméteren), 1838. március 15-én tetőzött. Mivel a városi lakosság teljes mértékben megbízott a trágyából (!) és homokból épített védgátakban, ezért egyáltalában nem volt felkészülve a közelgő veszedelemre. Az ár betörése után nem sokkal a a pestiek jajveszékelve menekültek összetákolt deszkákon, ladikként használt kapukon, fürdőkádjaikban evezve a jéghideg vízen...
Az 1838-as pesti árvíz története röviden, illusztrációkkal.
Kezdőkép forrása: Wikipedia / Johann Hürlimann: Árvíz a pesti Színház-téren, 1838 (színezett akvatinta)
Az 1837/38-as tél az átlagosnál jóval csapadékosabb volt. Buda vízivárosi részét és a pesti Duna-sor pincéit már 1838 januárjában elárasztotta a víz. Később ugyan valamelyest apadt a folyó, de a március elején érkező tavaszi ár a fővárosi jégtorlaszok miatt újból akadályba ütközött. A Duna március 5-én lépett ki a medréből elárasztva Óbudát és a budai oldal alsóbb részeit. A vízállás március 12-re oly mértékben megnőtt, hogy a mederhez közeli óbudai és budai részeken már a házak emeleti ablakainak magasságát is elérte az árhullám, elkezdődött a gyengébb épületek összeomlása.
Eközben a pesti oldalon lázas árvízvédelmi munka folyt, a városi hatóság a pesti partvonalon homokból és trágyából (!) mintegy 120-130 centiméteres magas töltést rakatott.
A régi városház Budapesten, Nádler Róberttől (Kép forrása: arcanum.com)
Március 13-án délután fél őt óra tájban a víz kicsapott, és immár Pest part menti házait veszélyeztette. Ekkor kondult meg először a városházi tűzharang. A még nyitva tartó boltok gyorsan bezártak, és mindenki haza vagy a partra sietett, hogy saját szemével lássa, mi a helyzet. A vízállás este hat órára már meghaladta a valaha mért (1776) legnagyobb mértéket, amit egyre kevésbé bírt a néhány napja emelt ideiglenes védtöltés. A gát végül a mai Pesti Vigadónál hamarosan megadta magát.
Áradás pillanatok alatt
A Duna gyorsan elárasztotta Pest legszebb részeit, majd röviddel rá elkezdődött a menekülés. A lakosság azonban nem a városból kezdett kiözönleni, hanem a magasabban fekvő terekre, felsőbb emeletekre, padlásra húzódott fel jószágaival együtt.
A pesti Városház-tér az 1838-ki árvízkor Kimnach Lászlótól (Kép forrása: arcanum.com)
A kétségbeesett lakosok összetákolt deszkáikon, kapuszárnyakon, fürdőkádakban, ladikokban menekültek. Nem sokkal később a jeges áradat a mai Lehel tér környékén tört be és hamarosan elöntötte Terézvárost, az árvíz második napján hajnali öt óra tájban átszakadt délen a Soroksári gát, amely perceken belül valósággal letarolta a régi pesti Duna-ág medrében épült Ferencvárost.
A mentés március 14-én kezdődött meg. Az arisztokrata főurak mind jó példával jártak elől, akik közül talán legismertebb Wesselényi Miklós alakja. A fiatal báró nagy önfeláldozással végezte a veszélyes mentést, amiről ma a Ferenciek terén elhelyezett dombormű emlékezik meg.
Az árvízi hajóst mentés közben ábrázoló dombormű, Holló Barnabás alkotása 1895-ből (Kép forrása: Wikipedia)
Korabeli metszet a mentésről (Kép forrása: Wikipedia)
A Széna piac, a mai Kálvin tér az 1838. évi nagy árvízkor (Kép forrása: archiv.magyarmuzeumok.hu)
A Duna március 15-i tetőzéskor a mai Nagykörút mentén volt a legmagasabb a víz, ugyanis itt húzódott a Dunának egy korábban feltöltődött ága, ami miatt ez a rész (Rákos-árok) a többi városrésznél alacsonyabban feküdt. A Józsefváros, a Ferencváros és a Terézváros alacsonyabb területeit két méternyi víz borította; a legnagyobb vízmélységet, 2,6 métert, a Ferencvárosban mérték.
Ma olvasva az akkori részletes leírásokat, megdöbbentő a valóságnak még csak az emléke is.
Estéről reggelre nem volt a 66 000 lakosú város számára sem tűzifa, sem kenyér, sem hús, sem más élelem kapható. A kutakat mind megfertőzte a mocskos áradat. A vizet nem lehetett sem ivásra, sem főzésre használni.
Józsefváros 71 százaléka romokban állt
Az árvíz pusztítása Pesten szörnyű méreteket öltött. Pesten összesen 2281 ház dőlt össze, ebből a legtöbb épület, pontosan 891 Józsefvárosban vált romhalmazzá, a városrész 71%-a vált rommá. Az ingóságokban keletkezett kár felbecsülhetetlen volt. A halottak számát eleinte 153-ra becsülték később ezt 136 főre módosították, végül 122 embert nyilvánítottak hivatalosan az árvíz áldozatának. Ez azonban csak a vízbe fulladtak és a házak romjai alá temetettekre vonatkozott, azokra nem, akik – akár hetekkel – később haltak bele sérüléseikbe vagy a jeges vízben való meghűlés következtében.
1876 telén következett az újabb jeges árhullám
Az 1876 telén következett az újabb jeges árhullám, amely március 9-én tetőzött Budapestnél, ami főként Budán és Óbudán okozott károkat, az alacsony rakpart miatt, míg a pesti oldalra be sem tört a víz. A képen a Budai fő utcát látjuk (Kép forrása: Wikipedia)
Forrás: magyarmuzeumok.hu, wikipedia.org, arcanum.com
