Válogatás az új barátnőnek címzett nyílt levélhez érkezett kommentekből

Az eredeti cikk itt olvasható!

Írja mindezt az, és úgy, hogy ő azóta már újra férjhez ment, tehát még véletlenül sem neki kellett először idomulni. A levél egy tökéletesen megfogalmazott félelem, melyet a jó ügy érdekében inkább nem veszünk észre. Anyu még új apu mellől is csak frásszal tud erre az állapotra nézni. Ez nem jófejség, hanem a leírt féltékenység és irigység maga. De mindenki azt lát benne, amit szeretne.

Az ex feleségem a legjobb barátnők a mai napig is.
Csak azt utálom mikor tudom h rólam beszélnek hangosan nevetnek :-))))

Én is elváltam 3 gyerekkel. A volt férjemet annyira befolyásolja új barátnője, hogy még karácsonykor sem kereste a gyerekeit. Amikor azt mondom két hetente van láthatás kinevet és arra hivatkozik, hogy velem érzik jól magukat a gyerekek. Igen ez így is van és erre büszke is vagyok. Talán az új barátnő ( akinek nincs gyermeke ) Nem is tudja mit jelent az, hogy család. Hiába is írnék neki bármi. Ha javítana a helyzeten szívesen küldeném el neki.

Szeretnék hozzá szólni én is, mert hogy abszolút érintett vagyok a témában (a másik nő oldaláról). Ez az egész csak akkor működhet, hogy ha a két fél beismeri, hogy igen a másik is egy nagyszerű ember, csak egymás mellett nem lehetnek boldogok. Én azt gondolom, hogy fontos az, hogy a gyerek miatt is beismerjék a szülők, hogy fontos a saját boldogságuk, mert a gyerek ezt látja.

Lassan 9 éve váltam el es azóta pedi megcsak szoba sem állnak velem a gyermekeim. Azt gondolom mindent megtettem pedig.az anyjuk tol váltam el, nem tőlük. Immár 28 es26 évesek, azt hittem majd ha felnőnek, talán megváltoznak.

Én egy elvált férj felesége vagyok. Nem miattam történt a válás, ez azért fontos. A volt feleséggel a viszonyunk "felhőtlen" volt együtt karácsonyoztunk, a gyerekek születésekor eljött a gyerekeivel babanézőbe, volt hogy megkerestem, amikor a férjemmel gondjaim voltak, úgymond tanácsért. Büszke voltam, hogy ilyen volt a kapcsolatunk. Aztán az évek során, talán mert idősebb lettem, rájöttem, hogy ez az egész olyan mű, természetellenes. Ma már csak akkor kommunikálunk, ha esetleg összefutunk az utcán.

A hozzászólók több, mint a fele úgy viselkedik, mint egy nagy gyerek! Hol van az előírva, hogy csak a gyűlölet, vagy megvető közöny lehet egy ilyen esetben a járható út? Elárulom, hogy itt nem csak a gyerekekről van szó, nem csak értük írta az anyuka ezt a levelet, hanem magáért is, hiszen a gyűlölettel csak egyetlen embert bántunk, mégpedig önmagunkat. Azzal, hogy ő el akarja kerülni az évekig tartó háborúskodást és a családja széthullását, szerintem elismerést érdemel, nem megvetést!

Nem vagyok tökéletes, de igenis büszke vagyok magamra, mert mertem jól dönteni, és a másik is megkapta amit megérdemelt. Egy pasi ha csalja a feleségét, az mindegyiket csalja, nem feleségtől függ. Az a hülye aki azt hiszi, hogy majd ő lesz a kivétel.

Én ezért nem fogok sose olyan pasival összejöni akinek van gyereke már

Én is második nő vagyok. (Már a válásuk után ismertem meg a párom.) Nem szoktam hozzászólni semmihez, de ez mellett nem tudtam elmenni szó nélkül. :) Érdekes, hogy tényleg mindenki kicsit máshogy értelmezi a sorokat. De ez nem is gond. Én személy szerint kedvesnek tartom a levelet, de őszintén szólva sohasem szeretnék ilyet kapni.

Második vagyok, és van az exemnek is új kapcsolata. Míg a kedvesem volt feleségével nagyon normális a kapcsolatunk. A jelszó mindent a gyerekekért, addig az exem "nője" egy boszorkány. A kapcsolat olyan mélyen megromlott, hogy nem csak engem bántott, hanem a két közös gyermekünket is

Az én párom neje is azt közölte velem - egy a saját férjét ócsároló levelében - hogy a férjével együtt "őket" is megkaptam. A gyereket megértem, ha elfogadná az új helyzetet én lennék a legboldogabb mert a páromat is végre maradéktalanul boldognak láthatnám, de a feleség "beköltözésével" a kapcsolatunkba nemigen értek egyet.

Megmutattam egy barátomnak, akinek gondolkodása, intelligenciája miatt általában szívesen meghallgatom a véleményét. Ledöbbentett: minden mondatból az író fájdalmát, sértettségét olvasta ki, valamint a címzett felé irányuló utálatot, döfködést.
Mintha nem ugyanazt a szöveget olvasnánk!

Nem tudom, miért ne lehetne így kezelni a dolgokat. Szüleim még baba koromban váltak el, több mint 20 éve. Apám pár évvel késõbb újból megházasodott, egy jóval fiatalabb nõt vett el. Sosem voltak barátnõk, de semmi feszültség nem volt köztük. Az "új nõ" sosem akart az anyám vagy a barátnõm lenni, de mindig nagy szeretettel fordult felém, igyekezett mindent megtenni, hogy számomra is legtöbbet hozza ki a helyzetbõl. Ezek a dolgok testvéreim születését követõen hatványozottan igazak voltak.

Én voltam olyan helyzetben, hogy a gyermekeim apjának az új barátnője úgy megkedvelt engem, hogy Karácsonyra még ajándékot is hozott nekem (is)

Amelyik nő ezt írta az vizsgáltassa meg magát egy orvossal :(