Titkok és tabuk a családban

Egy kisfiút,  aki nyolc éves múlt, és pár hónapja dadog, édesanyja hozta el a családterápiás rendelésre. A találkozás, közös játék, beszélgetés kapcsán kiderült, hogy az édesapa külföldön dolgozik, csak időnként tud hazajönni a családjához. Az édesanyának közben barátja lett, akinek jelenléte közös titok volt a fiával. A gyerek egyrészt nagyfiús dolognak tartotta, hogy anyjával közös titka van, és ezt nem árulhatja el, ugyanakkor apjához fűződő szeretetteljes kapcsolatát nehézzé tette a hallgatást. Ez a kettős teher (mondanám is, meg nem is) nagyon szemléletes beszédzavar formájában, a dadogásban nyilvánult meg.

Sokszor pont az ilyen és hasonló tünetek hozzák el a családokat a családterápiás rendelésünkre. Már azzal, hogy eljönnek, jelzik: készen állnak arra, hogy kimondják az eddig kimondhatatlant. Tehát titkolt vágyuk, hogy felszabadítsuk őket a fejlődést gátló és elszigetelődést eredményező titkok, tabuk alól.

Mi a titok, mi a tabu?

Vannak olyan dolgok, amelyek nem kerülhetnek felszínre, mert fájdalmasak, bűntudattal párosulnak, vagy konfliktust szülnek – ezért hallgatnak róla. Titok az, amit az egyén vagy a család el akar fedni. A titok így véd, ám egyúttal el is szigetel.

A tabu pedig olyan tiltás, amelynek eredetét, okát sokszor homály fedi, célja az egyén és a közösség védelme, magától értetődő, nem megkérdőjelezhető.  

Minden családnak megvannak a titkai. A titok tartalma önmagában is lehet erőteljes (öngyilkosság, erőszak), és az elfedésére használt módok (drog, alkohol, hazugság, pszichoszomatikus betegségek, bezárkózás, szótlanság, elmagányosodás, elszigetelődés) is erősen hat a család működésére. A titok gyakran befolyásolja a családon belüli hatalmi viszonyokat, és a családtagok közötti játszma alapjául is szolgálhat: „Hallgatok róla, de cserébe elvárom, hogy tedd ezt és ezt...”

Miért képezünk titkokat?

A titok nemcsak azt védi, aki titkolandót követ el, hanem azt is, aki annak áldozata.

A titok időnként azok kényelmét, védelmét is szolgálja, akik egyszerűbbnek tartják nem elmondani egyes családtagoknak a nehezen elviselhető, megrázó tényeket („Nem bírná elviselni!”). Valójában szeretnék elkerülni a tragédia nyílttá tételének következményeit, azt, hogy egy ideig nagyobb törődést, figyelmet kellene fordítani a legjobban érintett családtagra. Ezt mutatja a következő szomorú történet:

:

Egy családban idős, özvegy anyának a tőle külön élő, családos, középkorú lánya már régóta betegeskedett, majd meg is halt. A család tagjai hónapokon át titkolták az idős asszony elől lánya halálát, amelyet  természetesen nagyon hamar megérzett, megtudott elkapott szófoszlányokból, elszólásokból. Nem mert rákérdezni a bizonyosságtól való félelem miatt, és rokonai iránti kíméletből. Emiatt a legrosszabb történt: egyedül maradt fájdalmával, gyászával. Nem tudta senkivel megosztani, feldolgozni, vigaszt kérni és kapni. Csak halála előtt árulta el a családtagoknak (ami ezután nagyon hamar bekövetkezett), hogy ő már régóta tudatában van lánya elvesztésének, és hogy elviselhetetlen teher volt számára ezt magába zárni, de nem akart fájdalmával ránehezedni a többiekre.

Többgenerációs családi titkok

Sok családban generációkon keresztül húzódnak családi titkok, megosztásából kizárva egyes családtagokat és szövetségbe vonva másokat. Ez már önmagában is hasadást okozhat a családtagok között, ráadásul a kizárt fél is érzi a titok meglétét különböző jelekből.

Például a leplezni szánt történet szereplőit nem emlegetik. Feszültség keletkezik, amikor egy bizonyos rokon szóba kerül vagy megjelenik, vagy amikor egy bizonyos történet elhangzik.

Sok szülő azt gondolja, hogy gyermeke védelmében titkolódzik. A titkolt esemény magyarázatára azonban valamit ki kell találni, és ez hazugságot, újabb titkokat szül.

A titkok (ál)tapintatból, konfliktuskerülésből nem kerülnek kimondásra, de ott vannak a levegőben. Ha elszabadulnak az indulatok, előtörnek az elfojtott kérdések. A titok egy darabig segíthet a megrázkódtatás elkerülésében, de nem segít a feszültségek feloldásában, feldolgozásában, és ennek lélekromboló hatása van.

Megbetegíti a kapcsolatot

A titokképzéssel könnyebb kikerülni veszélyes helyzeteket, a lelepleződést; viszont a titok súlya nagy, így a titkot őrzők könnyen elszigetelődhetnek. Az ilyen családoknál gyakori a bűntudat, a vádaskodás, a saját felelősség fel nem vállalása, a cselekvés hiánya. Mivel a valódi fájdalmakról nem lehet beszélni, a rossz érzés kerülőúton beszivárog a szűkebb, tágabb családba is, és irracionális formában jelenik meg.

Ha egy asszony nem esik teherbe, és az ezzel kapcsolatos fájdalom vagy szégyen érzését titokként kezeli,  haragot fog táplálni a házastársa ellen, aki feltételezett oka a gyermektelenségnek, vagy más családtagok ellen, akik viszont családanyák. Nem a lényegről beszélnek, kritikus pillanatokban azonban aktivizálódik a titok, a rejtett sérelmek összekapcsolódnak az aktuális konfliktussal. Ez a konfliktus így már másról szól, ezért a másik számára érthetetlen.  Nem a valódi érzésekről beszélnek, mert az kimondhatatlan, így félreviszi a kommunikációt, és ez újabb problémákat szül.

Amikor „véletlenül” kiderül

A titok félelmetesebb a valóságnál. A titok feszít, nem hagy megnyugodni. Ezt jelzik az úgynevezett tudattalan „önlebuktatások” is, amikor a külső kapcsolatot fenntartó házastárs „véletlenül” elöl hagyja a telefonját, amelyben egyértelmű üzenetek vannak, vagy nyitva felejti az e-mailjét, vagy a szálloda- vagy éttermi számlája keveredik a családi iratok közé.

Hogyan segít a családterápia?

A családterápia segít a feszítő, kapcsolatokat gátló titkok tudatosításában, feldolgozásában, a bűntudat oldásában, az elszigetelődés megszüntetésében, egymás történeteinek, viselkedésének, reakcióinak megértésében. A családok történeteiben a családi térkép, a genogram segítségével feltárulnak a generációkon keresztül kialakult mítoszok, történetek, a családi titkok és tabuk, amelyek meghatározhatják a jelenben élők működését.  Nagy érzékenység és tapintat szükséges ahhoz, hogy kellő időben, megfelelő módon kerüljenek elő a családi működés zavarait előidéző titkok. Szem előtt kell tartani az egyén pszichés teherbírását és személyes határait is.

Minden embernek, még a házastársaknak, gyerekeknek is lehetnek saját titkaik, amit tiszteletben kell tartani.  Ez az igény összefüggésben áll a tabu kérdéseivel. Például sok családban úgy gondolják, senkinek nem lehet egymás előtt semmilyen titka. Vagy nem lehet beszélni a szexről, a halálról, a testi-lelki betegségekről, a pénzről. Sok családban tabu a felnőttek kritizálása, az eltérő vélemények kimondása. Számos viselkedés válhat egy-egy családban tabuvá: például mindenkinek szeretni kell a rokonait, a gyereknek soha nem lehet igaza, a felnőttnek mindig igaza van, a családtagoknak mindig egyformán kell érezni, gondolkodni, stb...

Ezek miatt a kimondott vagy kimondatlan tabuk miatt sajnos néha rejtve maradhatnak a családon belüli erőszakos cselekedetek, vagy védtelenekké válnak a gyerekek, kiszolgáltatva a szülői önkénynek, zsarnokságnak. Természetesen a tabuk fontos szerepet töltenek be a társadalomban, az élet lényeges dolgai között való eligazodásában. Vannak azonban olyan tabuk, amelyek megkérdőjelezhetők, és az alóluk való feloldozás a fejlődést, az egészséges kapcsolatok kialakítását  segíti.

Ha kimondódnak az elfedett, de feszítő, szorongást keltő titkok, kimondhatóvá válnak más dolgok is. Valódi hiányokról, igényekről lehet beszélni, melyek így feloldhatóvá, orvosolhatóvá válnak. Oldódik a bűntudat, elfogadhatóvá válunk magunk és mások számára, mi is megértőbbek, elfogadóbbak tudunk lenni mások iránt. A titkok kimondása megszünteti az elszigeteltséget, s a családi kapcsolatok erőforrássá alakulhatnak át.