Szexuális nevelést az iskolákba!

Ne az internetről tanuljanak

Hamis dolog azt képzelni, hogy amikor a diákok beülnek a felvilágosító órákra, és feszülten mocorogva, részben pedig unatkozva végighallgatják a férfi és a női nemi szervek felépítéséről, a szexualitás alapjairól szóló előadást, olyan tudással távoznak, ami egy életre megváltoztatja a nemiséghez való viszonyukat. A különböző felnőtt tartalmak ugyanis már egészen kis korban is eljutnak hozzájuk, még akkor is, ha speciális tűzfalakat telepítünk a gépeinkre. Kár tagadni, a gyerekek a legtöbbször saját, kifinomult módszerekkel rendelkeznek, és jóval az általunk „alkalmasnak” vélt kor előtt kiderítik, hogy mit nem illik egy gyereknek tudnia.

Ezek a filmekből, képekről, szóbeszédek alapján összegyűjtött információk viszont nem feltétlenül a valós képet mutatják meg a gyerekeknek, ezért a másikkal kapcsolatos elvárásaik és az önképük is időnap előtt jelentősen torzul. Nem biztos, hogy jó forrást találnak arra, hogy a valós intim helyzetben milyenek a hatalmi viszonyok, milyen testi adottságokkal rendelkezik egy átlagos ember, vagy pedig arról, hogy mi a „normális”, és mi nem az. A szexfilmeken szocializálódott kamaszok nagy része ugyanis az ilyen képek miatt válik frusztrált fiatal felnőtté.

Ha „ép testben ép lélek”, akkor miért szeparál az iskola?

„A boldogság egyik fontos pontja a kiegyensúlyozott szexus” – mondta Dr. Forrai Judit a kongresszuson. Ezen lényegi alkotóelem ismeretét pedig nem elég egy harmadlagos forráson keresztül beszerezni. Mivel azonban nem minden szülő alkalmas vagy képes a megfelelő nemi oktatásra, az iskolának a feladat egy részét kötelessége lenne átvállalnia. Mindez jogi környezetben is le van fektetve, hiszen a Nemzeti Alaptanterv értelmében az iskolának foglalkoznia kell a szexuális kultúra kérdéseivel, illetve a testi és lelki egészség kérdéskörével is.

Ez viszont gyakran a korábban említett „bemutató” alkalmakban merül ki, ami a magába forduló és szexualitásuk miatt szorongó gyerekeken nem segít, a már felvilágosult gyerekek számára pedig nem nyújt új információt. Természetesen a tanárokat is fel kell készíteni arra, hogy megfelelő oktatásban részesíthesse a gyerekeket, viszont az ő továbbképzésükre az esetek többségében nincs igény. Noha – ahogy Dr. Forrai Judit is kiemelte – a történelem és a matematika valóban fontos tantárgyak, a testi épséggel foglalkozó továbbképzések éppolyan nagy jelentőséggel bírnak. Ennek ellenére presztízsük alacsony, így a kialakított képzéseket nem veszi igénybe senki. Mi ennek a hátulütője?

Ha a szexuális nevelés a „még fiatal vagy hozzá”, a „majd megérted” mondatokban merül ki, akkor ne csodálkozzunk azon, ha a fiatalok egyre nagyobb arányban szednek össze valamilyen nemi betegséget. Az előadó által bemutatott adatok alapján ugyanis 2012-ben az azt megelőző évhez képest 17 százalékkal nőtt a nemi betegségben szenvedő fiatalok aránya. Tehát bármennyire is van tudásuk a szexualitásról, az korántsem teljes.

Egy másik felmérés alapján ugyanis az is kiderült, hogy míg a fiatalok túlnyomó többsége tisztában van az alapvető védekezési formákkal, óvszert a lekérdezést megelőző két hónapban a válaszadók kevesebb, mint 20 százaléka használt. A szüzesség elvesztésének időpontja egyre korábbra tolódik, így alapvetően módosításra szorul az eddigi ósdi hozzáállás. Nem utolsósorban azért is, mert a gyakran szégyenérzet miatt eltitkolt, vagy nem megfelelően kezelt betegségek szövődményei a későbbi gyermekvállalás akadályát képezhetik. De azért is, mert a nem várt terhességek megakadályozása az egyébként is egyre csökkenő művi terhesség megszakítások további csökkenését is eredményezheti.

A színlelt erkölcsösség arra ugyan alkalmas, hogy a frusztráltság tovább öröklődjön, arra nem, hogy egészséges embereket neveljünk. Mert míg a patomkin-falak előtt felvonulhat a díszes hadsereg, mögötte továbbra is nyílnak a rózsák, amit ugye megtiltani nem lehet.