„Ez nem történt meg, ugye?”

A gyerekek tőlük is várják leginkább a támaszt. A gyermekpszichológiai folyamatokban mindig szerepet kap a szülőkonzultáció is amellett, hogy a gyermekpszichológus terápiás foglakozás keretében a gyermekkel dolgozik. Ha a gyerek gyászol, akkor a gyerekpszichoterápiás folyamatba mindenképpen be kell vonni a szülőt is, vele is kell konzultálni, neki is kell tanácsot adni a gyermek érdekében, talán még nagyobb hangsúllyal, mint más esetekben. Ám ha szülő maga is gyászol, a saját krízise nehezíti ezt a támasz-szerepet, így érthető a szakember bevonása.

Vegyük sorra, mi segíthet a gyerekeknek a gyászfolyamatban. A gyász mindig kisebb vagy nagyobb sokkot vált ki belőlünk. Még ha tudjuk is, hogy be fog következni – mert ismert a betegség vagy egyéb állapot, ezért elővételezett gyászt is élünk meg –, akkor is sokkszerű a tényleges szembesülés az élet megszűnésével. A gyerekek életkoruktól függően reagálnak a halálhírre. Sokszor eleinte nem is értik pontosan mit is jelent ez. Felnőttek számára is nehéz azonnal felfogni, hisz másnap vagy egy hét múlva is várjuk, hogy „ugye felhív?”, „ez nem történt meg, ugye?”, „találkozunk még vele” stb.  Sokszor heteknek, akár 1-2 hónapnak is el kell telnie, hogy valóban felfogjuk, szerettünk nem jön vissza a kórházból vagy utazásból...

Ezért a gyász elején nem mindig jelentkeznek a tipikus gyászreakciók, ez azonban nem jelenti, hogy a gyász megtörtént. Inkább azt jelenti, később indul a valódi folyamat, a veszteséggel szembesülés. Így tehát nincs feltétlenül szükség az azonnali beavatkozásra.

A gyászfolyamat egyik fontos lépése a halál belátása, elfogadása. A felnőttek a legtöbbször tanácstalanok abban a tekintetben, hogy mit és hogyan mondjanak a gyermeknek.  Ebben ma már sok gyermekkönyv siet a segítségükre.  Innes Shona–Agócs Írisz Az élet olyan, mint a szél című könyve az élet felől közelít a halál megértéséhez és a gyászhoz. Már óvodásoknak is érthetően, versesen, szép képekkel, állatfigurákkal mondja el milyen elképzelések vannak a halál utánról. A többféle elképzelés utat nyithat arra is, hogy megértse már egy gyerek is, nem feltétlenül ugyanazt gondolja mindenki erről. Tehát neki is van joga egy saját elképzeléshez. Ha eddig a halál utáni életről nem volt szó, akkor érdemes arról beszélni, hogy miket szoktak erről gondolni az emberek. Ha a szülőknek nincs erről pontos kialakult véleménye, nem kell most hirtelen kijelölni egyet. Ha angyalokról, meg mennyországról nem volt szó eddig, akkor ez most sem fogja segíteni a gyereket. A „felhők közé ment”, mint magyarázat is kiterjedtebb történetet igényel, hogy magyarázó elv lehessen.

 A könyv arról is beszél, hogy a gyász során többen többféleképp reagálunk, van aki egyedül szeret lenni, van aki emlékezni szeret, van, aki aktívan a többi ember felé fordul. Ezek mind akár tanácsként is felfoghatók. Igen, lehet sírni, ez gyász során helyénvaló. Ha valaki hiányzik nekünk, érthető, ha sírunk. Ha egy gyerek sír, az is érthető, ezt nem tudjuk és nem is lehet elkerülni. Az emlékezés bármilyen formája segíti a gyászfolyamatot, a fényképek nézegetése is jó lehet, de bármi olyan tevékenység, ami a kedves, elhunyt szerettünkre emlékeztet, lehet az a kedvenc süteménye, vagy kedvenc étele, amit együtt elkészítünk és ezáltal rá emlékezünk. Nagymama ránk hagyott sütireceptje is remek hagyaték, amit ápolnunk kell. Esetleg elmegyünk arra sétálni, ahol vele voltunk. Minél többféleképpen építjük bele életünkbe az emlékezést, annál kevésbé lesz fájó, így az életünk része maradhat az elveszített személy – egy ilyen újfajta módon. A gyászfolyamat célja, hogy emlékezve megtartsuk őt, megtanuljunk azzal együtt élni, hogy ő (csak) ilyen módon lesz ezentúl velünk.

Révész Renáta Liliána

pszichológus, gyásztanácsadó