A Facebook fény- és árnyoldalai
„Kapcsolataink kezelésére sokáig nem létezett jobb módszer a notesznél, majd a mobiltelefon memóriájánál. Tíz évvel ezelőttig az érettségi találkozók olyan szociális cirkusznak számítottak, ahol az ember egyik ámulatból a másikba esett: „Tényleg elvette feleségül?”, „Hová, Lichtensteinbe?” vagy „Hű, és mikor szabadul?” – záporoztak a kérdések a boldogságtól sugárzó beavatottak felé. Manapság azonban egy ötéves találkozón az emberek csak sokat sejtetően bólogatnak: Tudom, lájkoltam is már a képeit a fészen.” (Részlet Nagy Tamás Mindennapi Pszichológiában megjelent írásából, 2010.5.sz.)
Azt hiszem, senkinek nem kell bemutatnom napjaink legnépszerűbb közösségi portálját, a Facebookot. Az oldal szinte észrevétlenül jelent Magyarországon, jóval az Iwiw és a Myvip - hasonló közösségi portálok - után, majd rendkívül szórakoztató és hasznos alkalmazásaival egy szempillantás alatt letörölte vetélytársait a képzeletbeli versenypályáról. A Facebook mára a virtuális világ egyik legértékesebb pontja, még mindig tele kiaknázatlan lehetőségekkel.
Azonban mint mindig, most is akadnak emberek, akikből a közösségi oldal a sok pozitívuma ellenére mégis negatív érzést vált ki. Utóbbi időben divatossá vált a Facebook elítélése, észrevételeim szerint leginkább azoknak a körében, akik nem is használják. Mindennap találok legalább egy-két cikket az úgynevezett „Facebook-függőség”-ről, vagy az ezzel kapcsolatos rémtörténetekről. Mivel, mint már mondottam, a téma divatos, úgy döntöttem lecsapok az alkalomra, és hangot adok én is a Facebookról alkotott véleményemnek.
„Facebook-függőség”?
Úgy hiszem sok szülő, nagyszülő nem tudja, hogy még jóval azelőtt, hogy a Facebook ötlete egyáltalán felmerült volna azoknak a bizonyos egyetemistáknak a fejében, megjelent egy chatprogram, melyet a fiatalság MSN messenger néven ismer. Akkoriban az, hogy az ember non-stop tudott chatelni a program által felvett barátaival, forradalminak számított, így, még ha a Facebookhoz talán nem is hasonlítható gyorsasággal, de a chatprogram terjedni kezdett, hamar szinte minden számítógéppel rendelkező fiatalnak lett MSN címe. Sokan a Facebookhoz hasonlóan használták a programot, ami azt takarja, hogy éjjel-nappal be voltak jelentkezve és beszélgettek azzal, aki épp elérhető volt. (Egyébként chatelésre a legtöbb ember még mindig ezt a programot használja)
Mindezt csak azért írtam le, hogy rávilágítsak: nem a Facebook hozta létre az első függőket, a Facebook már kész függőket kapott, akik csupán - mondhatni - „szolgáltatót” váltottak. Fogalmam sincs, hogy ennek fényében miért nem láttam soha például MSN-függőségről szóló cikket.
Milyen egy „Facebook-függő”?
Néha tényleg kíváncsi vagyok rá, hogy egy ember, aki véleményt formál a Facebookról és annak a „rettenetes” hatásairól, hogyan képzel el egy Facebook-függőt. Egy Facebook-függő mit csinál? Egész nap Facebookozik? Egyáltalán, mit jelent a Facebookozás?
Megmondom őszintén én általában, amikor itthon vagyok, folyamatosan elérhető vagyok az oldalon, hátha valaki beszélgetni akar chaten, vagy kapok egy fontosabb üzenetet. Néha ránézek, megkukkantom az értesítéseimet, pár percet eltöltök valamelyik játékkal
Ezek szerint én függő vagyok? Úgy vélem, hogy az emberek nagy része nem a Facebooktól, hanem magától az internettől függ és attól, hogy állandó kapcsolatban legyen a barátaival és a külvilággal. Nem kéne ezt a fajta, szerintem egyáltalán nem oly ártalmas szokást összetéveszteni a valóban káros, és ténylegesen komoly problémának tekinthető számítógépes játék függőséggel - gondolok itt például a híres-nevezetes World of Warcraft nevezetű online szerepjáték hatásaira, amelyek egész embertömegek életét tette tartósan vagy átmenetileg tönkre.
A Facebook hasznos
Én személy szerint a Facebookot egy rendkívül hasznos, kifejezetten építő tulajdonságokkal rendelkező oldalnak látom. Az, hogy bármikor teljesen ingyen tudok beszélni az ismerőseimmel, sokkal könnyebben tudok bármiféle programot megszervezni, emberek százaihoz tudok fontos információkat eddig példátlan gyorsasággal eljuttatni, engem elég gyorsan meggyőzött arról, hogy napjaink legnépszerűbb közösségi oldalát nagyon is érdemes használni.
Ezt csak tovább erősíti az, hogy a legtöbb online hírportál, webshop és egyéb oldal - köztük különböző alapítványok, együttesek, focicsapatok, stb. oldalai -, már összekötötték magukat a Facebookkal. Így könnyedén, pillanatok alatt lehet tájékozódni szinte bármiről, ami az embert érdekli, anélkül, hogy ezerféle internetes címet kéne bepötyögni.
Az árnyoldal
A közösségi oldalaknak, legyen ez akár Facebook, akár Iwiw vagy Myvip, vannak negatívumai is a rengeteg pozitívum mellett. Az egyik ilyen, hogy az embereknek egy része túl sok mindent oszt meg magáról. Itt nem arról van szó, hogy valaki kitölti az adatlapját, hanem arról, hogy cseppet sem publikus képeket, postokat rak fel, ami alapján mások könnyedén véleményt formálhatnak. Mostanában például rengeteg hír terjeng, hogy a munkáltatók megnézik a hozzájuk jelentkező egyének Facebook adatlapját, és ez alapján választják ki a megfelelő alkalmazottat.
Igazából a dolog teljesen logikusnak tűnik. Valószínűleg én is így tennék, ha a helyükben lennék. Sajnos, nagyon nehéz kiküszöbölni, hogy mindenki lássa az ember képeit, vagy amiket kiír az üzenőfalára. Bár rengeteg beállítási lehetőség van, hogy kik számára legyenek elérhetőek a személyes dolgaim, sajnos ez nem elég. Az egyetlen megoldás, hogy megpróbálja mindenki moderálni magát a közösségi oldalakon, hiszen az, ha tegyük fel, kirakok egy olyan fényképet az üzenőfalamra, amin meztelenül vagyok látható, gyakorlatilag egyenlő azzal, mintha meztelenül sétálgatnék az utcán.
Megemlíteném negatívumként továbbá napjaink egyik legtöbbet hangoztatott városi legendáját, miszerint a Facebookon keresztül a kormány és más szervezetek lopják az adatainkat. Én nem merek sem cáfolni, sem pedig megerősíteni ilyen dolgokat, de megmondom őszintén, számomra kicsit összeesküvés-elméletnek tűnik ez a teória. Mindenesetre összességében azt hiszem, érdemes odafigyelni rá, hogy mit mutatunk meg magunkból az interneten.
Konklúzió
Nos, azt hiszem nincs mást mondandóm. Mint törzs-Facebook felhasználó, mindenkinek azt javasolnám, hogy próbálja ki, ismerje meg az oldalt. Enélkül senki ne alkosson véleményt.
Az oldal nem más, mint egy jól megalkotott, könnyen átlátható segítség az ember mindennapjaihoz. A rengeteg beállítási lehetőség pedig segít benne, hogy kiszűrjük az általunk nem kedvelt összetevőket. Szerintem, az egész „Facebook-függőség” téma egy apró bolha, amiből a média elefántot csinált. Az pedig, hogy a mai fiatalok rengeteget ülnek a számítógép előtt nem a Facebook hibája.
Az egyre gyorsuló modernizálódás és gépiesedés hatásaként az emberek szép lassan szinte hozzánőnek számítógépükhöz. Ez ellen teljesen értelmetlen tiltakozni, mivel a folyamat visszafordíthatatlan. Az egyetlen dolog, amit az ember tehet, hogy elfogadja és próbál alkalmazkodni hozzá.
