Tanítható-e az erőszakmentes kommunikáció?

A Göcsej Kapuja Bak ÁMK vezetése úgy döntött, hogy pedagógiai programjába illeszti az EMK (Erőszakmentes Kommunikáció) nevű programot, amely a 90-es évek óta ismert az országban (lásd a keretes írást). Lényege, hogy próbáljuk meg a „sakál” erőszakos nyelvezete és magatartása helyett a „zsiráf” szelíd, elfogadó, empatikus habitusát elsajátítani és ezt közvetíteni a gyerekek számára is. Abban a reményben indították a projektet, hogy ezzel a pedagógusok, szülők és gyerekek közötti kapcsolat minősége javulni fog. A szerző, maga is pedagógus, a programmal kisiskolás lánya révén szülőként találkozott.

Hogy zajlanak a foglalkozások? 

A tanév során zajló foglalkozások a „hogy vagyok, mit érzek” körrel indulnak, melyek eleinte sablonos válaszokat hoztak, de a hónapok során szépen kibővültek ezek a mondatok és a gyerekek választékos kifejezéseket adtak. Sorra vették a módszer támpillérjeit: megfigyelés, érzés, szükséglet, kérés. Szavakat gyűjtöttek, melyekkel kifejezhetik az imént felsorolt pontokat. 

Gyermekeink iskolai foglalkozásokon sajátították el e módszer alapjait, beszélgettek, helyzetgyakorlatokat végeztek, mediáltak és sok-sok sikerről számoltak be. A tanév végezetével nyári tábor keretein belül mélyítették el tudásukat, ahol tapasztalatom szerint szellemileg igencsak kimerültek, hiszen mély koncentrációt igényelt a folyamat. A tanulók elmondásaik alapján nehezen hangolódtak rá a 32 fokos hőségben a feladatokra, viszont mikor ez sikerült igen hatékony munkát végeztek. Konfliktusokat „gyártottak”, melyeket fel kellett oldaniuk, értő figyelem gyakorlatot végeztek, érzéseket gyűjtöttek, melyeket később lefestettek, valamint játékos feladatokat végeztek. 

Iskolánk lehetőséget biztosított a szülők számára, hogy ők is elsajátíthassák e módszer alapjait. Az első tanévben havonta, majd a második évtől 2-3 havonta találkoztunk Rambala Éva trénerrel, valamint Garamvölgyi György igazgató úrral. Ezeken az alkalmakon Éva helyzetgyakorlatok során segített nekünk az EMK-t alkalmazni. Minden esetben saját, fennálló, valós problémát boncolgattunk, analizáltunk. Ezeken az estéken mindenki őszintén és másik szülőtárs előtt megnyílva mesélte el a gyermekével kapcsolatos gondjait. A sakál-zsiráf dialógusban is körbejártuk az adott szituációt, majd mindig az érintett szülő mondta ki az EMK kifejezésmódjában a feloldást segítő mondatokat.

Így látják a szülők

     „Szerintem egy nagyon jó konfliktusmegoldó, elgondolkodtató gyakorlat, melyet gyakrabban kellene alkalmazni.”

     „A gyerekek nagyon szeretik a foglalkozásokat, nagyon sok olyan szót tanulnak, amivel ki tudják fejezni, hogy mit rejt a szívük, ugyanis az ez irányú szókincsünk (nekünk is) elég szegényes. Az empátiagyakorlásos feladatoknál sokkal közelebb kerülnek egymáshoz, mint egyébként, ezt nagyon élvezik, sokszor elcsodálkoznak azon, hogy mennyi újat megtudnak arról az osztálytársról, akivel már évek óta együtt "élnek" egy közösségben.

A gyerekek "még" őszinték, komolyan veszik a feladatokat, gyakorlatokat, hamar felfogták, hogy a nagy kitárulkozás óriási veszélyeket rejt, és hatalmas bizalmat feltételez. Ezért nagyon jelentős a módszer közösségformáló ereje. Ha sérelem éri őket, legtöbbször már nem "visszaütnek", hanem azt mondják: Beszéljük meg! A mediálások gyakorlása közben felismerték, hogy milyen a másik - akár a fájdalmat okozó, akár az elszenvedő - cipőjéből átélni újra az eseményeket, mert egész másként lehet megítélni egy-egy helyzetet, ha más-más szemszögből nézzük.

Nagyon fontos azonban, hogy teljesen megbízzanak a foglalkozást vezetőben, tudják azt, hogy a "titkuk" biztonságban van, bátran beszéljenek a legbensőbb érzéseikről. Neki (a vezetőnek) pedig óvnia kell minden kisgyereket a közvetlen társak árulásától, és a befelé zúduló külső "áramlatoktól" is, amelyek sokszor félreviszik a - sokszor - nagyon is komoly érzésekkel kapcsolatos dolgokat, reakciókat.

Amit hátrányként éltem meg: pont ezek a visszaélések - elég érettnek kell lennie egy közösségnek ahhoz, hogy mindenki nyílt és őszinte lehessen.

A másik probléma, hogy az EMK azt tanítja: vállald fel önmagad, akármilyen vagy. Ha te jól vagy azzal, amit tettél, amit mondtál, akkor ne érdekeljen a környezeted. Azt vettem észre, hogy önzővé kezdtek válni a gyerekek. Mindent megmagyaráztak, mindenre volt indok, ők jók voltak minden tettükben, nehezen vették figyelembe a társukat. Egyre hangosabbak és agresszívebbek lettek, hangoztatták a saját igazukat... na ekkor kezdtük el az empátia gyakorlást.

Hosszú és komoly küzdelem volt, mire ráéreztek arra, hogy úgy kell érvényesülni, hogy közben a másik jóllétét is figyelembe kell venni. Tehát nem magamat alárendelve a másiknak - kell élnem, hanem úgy, hogy mind a ketten-hárman jól járjunk. Ez nekünk sem egyszerű, mi is hajlamosak vagyunk arra, hogy megfelelő információ nélkül ítélkezzünk valaki tette fölött. Így vannak ezzel a gyerekek is, csak ők egyből ki is mondják, úgy és ott, ahol, és ahogyan eszükbe jut. Nincs annyi önfegyelmük, mint a felnőtteknek, akik esetleg az illető háta mögött szépen megmondják a frankót.”

     „Sok minden hasznosítható, amit a mai napig használok, azokat a dolgokat, melyek a családi életbe bevihetőek. Számomra a sakál és a zsiráf egy kissé meseszerűvé teszi a folyamatot. Érdeklődésemet felkeltette ez a konfliktuskezelési eljárás, ezért elolvastam a könyvet.”

     „Amikor először találkoztam az EMK-val, nagyon elnyerte tetszésemet. Még nem gondoltam, hogy milyen nehézségekbe ütközik majd az alkalmazása. A mindennapok tapasztalatából kiindulva sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy a jelenlegi társadalmi hatások miatt nem tud megfelelően működni a módszer. Ugyanis ha nem egységes a környezet állásfoglalása: Iskola – óvoda - család (minden tag!), akkor sokat veszt a hatékonyságából ez a nagyszerű program. Kiemelném a problémákról és gondokról való beszélgetés fontosságát, hiszen tapasztalatom szerint inkább a szőnyeg alá söpörjük ezeket a dolgokat.”

     „Véleményem szerint nagyon hatékonyan lehetne alkalmazni a gyermeknevelés során, de csak akkor igazán hatékony, ha a család minden tagja elfogadja az EMK elveit. Amennyiben ez megvalósul, akkor is hosszú idő kell az EMK gördülékeny alkalmazásához. Lényeges a tapasztalatok megbeszélése is.”

     „Jómagam óvónőként dolgozom, a munkám során is próbálkoztam a módszerrel, és alkalmazom otthon is. Hasznosnak találom az érzéseim kifejezését, ennek fontosságát hangsúlyozom. Problémás helyzetekben sikerrel közvetítem a másik felnőtt, vagy gyermek felé az érzéseket és szükségleteket.”

A szerző véleménye

Tapasztalatom szerint igencsak bővült kislányom szókészlete, változatosabbá vált kifejezésmódja, némileg csillapodott vitás helyzetekben hevessége és az ösztönös reakciót egyre inkább felváltotta a tudatos megnyilvánulás. Előfordult az is, hogy a családban vita támadt, ő pedig a felnőttek közé állt és irányította a beszélgetés menetét a tanultak szerint. Érdekes, ugyanakkor megdöbbentő látvány volt, hogy egy 9 éves gyermek mire képes. Természetesen nem szűnt meg hétköznapi gyermek lenni, csak bizonyos esetekben képessé vált a konfliktust kezelni. Úgy gondolom, hogy ha néha sikerül alkalmaznia, amit elsajátított, már jobb emberré válik, aki az életben is talán sikeresebben boldogul. Hisz nem azt tanulta meg, hogy nincsenek problémák, hanem azt, hogy hogyan oldjuk fel ezeket a csomókat úgy, hogy ne sérüljön senki, ugyanakkor az egyén szabadsága és integritása megmaradjon.