Bántalmazás a családban
Lehet-e verni a gyerekeket?
„Embereket ütni helytelen, és a gyerekek is emberek.”– hirdeti az Európa Tanács erőszak ellenes programjának egyik népszerűsítő szlogenje. A családon belüli gyermekbántalmazásnak, elhanyagolásnak többféle formája létezik: a fizikai, a lelki és szexuális erőszak. A fizikai bántalmazás a pofontól a legszélsőségesebb, kegyetlen kínzásig terjedhet. Magyarországon 2004-ben a gyermekek jogai közé beemelték a testi fenyítés teljes tilalmát. Ám a szülők többsége nem ismeri ezt a jogszabályt.
„Minden családban előfordul”
A hazai szociális statisztika szerint 2008-ban a gyermekjóléti szolgálat látókörébe több mint tízezer olyan gyermek került, akit a családján belül súlyosan bántalmaztak. Fizikai erőszakot 3568-an, lelki bántalmazást 6399-en, szexuális erőszakot: 227-en szenvedtek el.
Sokszor azonban nem kerül napvilágra a gyerekek ellen a családban elkövetett bárminemű erőszak, még akkor sem, ha ennek huzamos ideig kiszolgáltatott a gyermek. Egyes becslések szerint esetek tízezrei maradnak titokban, ahol a bántalmazások hatására a gyerekek súlyos testi, lelki károsodást szenvednek el. Az pedig, hogy elcsattan egy-két pofon vagy kézre legyintés, bevett és jóváhagyott eszköze a gyereknevelésnek, szinte minden családban előfordul. „Nem lehetett bírni a gyerekkel, mit csináltam volna vele?”.
Egy korábban végzett kutatás szerint, mely Magyarországon első ízben térképezte fel a családon belüli erőszak előfordulását, a szülők nagyjából 70 %-a értett egyet azzal az állítással, hogy „Egy szülőnek joga van megpofozni a gyermekét, ha az megérdemli.” 17 %-uk egyértelműen elutasította ezt a lehetőséget, a többiek kikerülték a válaszadást. Egy, a családon belüli erőszakkal is foglalkozó kutató becslése szerint Magyarországon a felnőttek 90 %-a elfogadhatónak tartja a testi fenyítést. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ennyien élnek is a testi fenyítés eszközével.
Megvédi-e a gyerekeket a jog?
Nagyjából az 1970-es években kezdtek foglalkozni a szakemberek a családon belüli illetve a gyermekek elleni erőszak kérdésével, s felvetődött a jogi szabályozás igénye. Magyarországon sokáig tartotta magát az az álláspont, amely szerint a szülő számára a verés nem tiltott mindaddig, amíg az a szokásjognak megfelelő mértéket nem haladja meg. Ez a szemlélet elég tág teret hagyott a fegyelmezés lehetőségeinek.
Az európai gyermekjog területén folyamatos törekvések voltak a gyermekekkel szembeni erőszak jogi szabályozásának kiterjesztésére. 2004-ben az Európa Tanács tagállamainak parlamenti közgyűlésén elfogadták azt a célkitűzést, mely szerint egész Európában legyen tilos a testi fenyítés minden formája. Még ugyanebben az évben Magyarországon módosították az 1997-es gyermekvédelmi törvényt, s a gyermeki jogok közé beemelték a testi fenyítés teljes tilalmát.
Így szól a jogszabály
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásáról szóló 1997. évi XXXI. törvény 2004-es módosítása tartalmazza az Európa Tanács ajánlásával összhangban megfogalmazott jogszabályt:
„A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással - fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal -, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethető alá kínzásnak, testi fenyítésnek és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek, illetve bánásmódnak. (1997. évi XXXI. Törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról, 6. § (5) bek.)
Ennek értelmében nemcsak a kegyetlen, embertelen, megalázó testi fenyítés, a fizikai bántalmazás durva formái, hanem a testi fenyítés minden formája tiltott. A szakemberek azt az álláspontot fogalmazzák meg, hogy a gyermekek semmilyen testi és érzelmi fenyítésnek, fenyegetettségnek, kegyetlen, megalázó bánásmódnak illetve büntetésnek nem vethetők alá.
Ám a szülők döntő többsége nem hallott erről a jogszabályról, komoly ismeretátadásra, tájékoztató kampányra lenne szükség, hogy ez az információ eljusson az érintettekhez. Problémát jelent, hogy a büntetőjogban nem jelenik meg a testi fenyítés fogalma, a tiltás mellé nem rendeltek szankciót. Ugyanakkor felmerül az a kérdés is, hogy önmagában a jogi szabályozás képes-e megakadályozni vagy visszaszorítani a családon belüli bántalmazást?
Mit nevezünk testi bántalmazásnak?
Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága a testi fenyítésbe minden olyan, a testi erő alkalmazásával történő büntetést beleért, melynek célja, hogy akárcsak a legcsekélyebb mértékben is fájdalmat vagy kényelmetlenséget okozzon. Ebbe beletartozik a gyermekek megütése, a füles, az elfenekelés, a nyakleves, a kézzel vagy bármilyen más eszközzel való bántalmazás. A legkülönfélébb tárgyakkal követnek el a szülők gyermekük ellen testi erőszakot, így előfordul az ostorral, bottal, övvel, cipővel, fakanállal, vizes törölközővel való ütlegelés vagy akár cigarettacsikk elnyomása a gyermeken.
Ugyancsak kimeríti a testi fenyítés fogalmát a gyermek megrúgása, eldobása, karmolás, csípés, harapás, hajhúzás, kényelmetlen testhelyzetbe való kényszerítés (pl. sarokban térdepeltetés), égetés, forrázás vagy különböző dolgok szájba erőltetése (például a gyermek szájának kimosása szappannal vagy kényszerítés csípős fűszerek lenyelésére).
Erőszakos cselekedetnek számít a gyermekek megrázása is, ami a pici babákra nézve különösen veszélyes, kialakulhat a „rázott gyerek szindróma”. Kevés szülő gondol bele, hogy amikor órák óta síró csecsemőjét idegességében és kétségbeesésében jól megrázza, olyan belső sérüléseket okozhat, ami kívülről nehezen észlelhető, de hosszú távú, maradandó elváltozásokat, némely esetben halált is okozhat.
A fizikai bántalmazásnak egy speciális formája a Münchausen by proxy szindróma, amely azt jelenti, hogy a szülő – általában az anya – „megbetegíti” a gyermekét. Gyakran viszi orvoshoz a gyermeket, nem tud megnyugodni addig, míg az orvos a „betegséget” meg nem találja. Ennek érdekében tüneteket produkál, akár indokolatlanul gyógyszert ad be gyermekének, félretájékoztatja az orvost, sőt meghamisíthatja a laboreredményt is. Súlyos esetben a szülő jelenléte önmagában létrehozza a gyermekénél a tüneteket. Több országban a fizikai bántalmazáshoz sorolják a közlekedés során elkövetett gondatlan veszélyeztetést is, így pl. a gyermekülés hiányát vagy az ittas vezetést.
A testi bántalmazás sajátos formájaként értelmezhető a fizikai elhanyagolás, a gondoskodás elmulasztása, a segítő beavatkozás elmaradása. Ez tartalmazza az alapvető fizikai szükségletek, a higiénés feltételek hiányát, vagy a gyermek védelmének elmulasztását olyankor, mikor a gyermek veszélynek van kitéve. Az orvosi ellátás késleltetése vagy az orvosi utasítások be nem tartása, a gyermek súlyos betegségének letagadása is ide sorolható.
A felügyelet hiánya szintén az elhanyagolás kategóriájába tartozik. A felügyelet nélkül hagyott gyermekek rengeteg veszélynek vannak kitéve. Sokszor a szülők nem is tudják, hogy hány éves korától hagyhatják otthon már egyedül a gyermeküket. Természetesen ez függ a gyermek érettségétől is. Angliában pl. nincs szabályozva, hogy hány éves kortól maradhat otthon egyedül egy gyermek, de a szülő büntethető, ha úgy hagyja otthon gyermekét, hogy az veszélyt jelent számára. Ugyanakkor 12 éves kor alatt nem ajánlják, hogy a gyermek hosszabb ideig felügyelet nélkül maradjon otthon.
A szülő is ember
A szülővé válás kritikus szakasz a felnőttek pszichés fejlődésében. Szülőnek lenni nem könnyű, senki sem tanítja, mit jelent ez, csak belenövünk, tapasztalatainkon, s mások tapasztalatain keresztül vagy könyvekből tanuljuk. Sokszor a szülők nem akarják bántani a gyermeküket, s nem is mindig vannak azzal tisztában, hogy amit tesznek, bántalmazás.
Gyakran érzik azt, hogy eszköztelenek, hogy elveszítik a türelmüket, ha az éjjel rendszeresen felriadó, s csillapíthatatlanul síró kisbabájukat nem sikerül megnyugtatni, vagy ha „szófogadatlan”, rakoncátlan, testvérét folyamatosan csépelő nagyobbacska gyermekük ellenáll minden kérlelésüknek. Feszültek, idegesek lesznek, könnyebben eljár a kezük, s sokszor még annak sincsenek tudatában, hogy az esetleges testi nyomokon túl milyen lelki sérüléseket okoznak gyermeküknek.
A szülőknek is szükségük van segítségre, támogatásra a stressz, a harag, a konfliktusok kezeléséhez. A jogi szabályozás tehát önmagában nem elég. Olyan preventív jellegű intézkedésekre lenne szükség, amelynek részét alkotják azok a törekvések, amelyek a pozitív, erőszakmentes szülői nevelési technikák elterjesztésére, a konfliktusok kezelésének lehetséges megoldási módjaira hívják fel a figyelmet.
Az adatok forrása:
- Szociális Statisztikai Évkönyv, 2008
- Tóth Olga: Gyermekbántalmazás a családban, Educatio, 1999/4.
Egyéb forrás:
- 1997. évi XXXI. Törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról
- Európa Tanács honlapja
- Kézikönyv a gyermekjogi egyezmény alkalmazásához. 2007. UNICEF kiadvány.
