Nincs időnk, rohan a világ velünk: Mikor van idő a gyerekre?

Amikor a gyerekkel történő foglalkozásról beszélünk, az emberek többsége azt a képet látja, amikor anya és/vagy apa, esetleg a nagyszülő ül a szőnyegen a kisebb-nagyobb csemetével, és elmélyülten játszanak. A kicsivel, mondjuk, tornyot építenek fakockából, a nagyobbal meg társasjátékoznak… Órákon keresztül. Miközben kint a madarak csiripelnek, a konyhából pedig a sütőben készülő almás pite illatát hozza a légvonat... Ha két, a napi betevő megteremtésében meglehetősen elfoglalt szülőt, esetleg nagyszülőt veszünk, erre az idilli képre maximum hétvégén kerülhet sor, gyerekek viszont hét közben is léteznek és igényt is tartanak a szüleikre.

Jó hír ebben az időhiánytól szorongatott helyzetben, hogy a minőségi idő eltöltése nem kötődik szorosan az együttlétek ideális helyszíneihez: a napi rohanásban is meg lehet találni azokat a szigeteket, amelyek legalább annyival gazdagítják a szülő-gyermek kapcsolatot, mint egy kör a Ki nevet a végén? – ben.

1. A kocsiban

Kiszámolta már, mennyi időt töltenek utazással? Mit csinálnak közben? Ha eddig rádiót vagy zenét vagy a gondolataikat hallgatták, esetleg a napi tevékenységekre vonatkozó dörgedelmeit hangoztatta vagy az aggodalmait zúdította a gyerekre,inkább kapcsolja ki a rádiót vagy magát, és beszélgessenek. Ne beszéljen: beszélgessen. A tinédzser is vegye ki erre az időre a füléből a headsetet, és így teremtsenek alkalmat arra, hogy akár komolyabb, akár jelentéktelenebb dolgokról csevegjenek. Egyébként szójátékot is lehet játszani, mi annak idején szavakat alkottunk a körülöttünk közlekedő járművek rendszámtábláin szereplő betűkből. Higgye el, szinte sajnálni fogja, hogy véget ért az utazás, ami azt jelenti, hogy a haszontalannak tűnő időtöltésből igenis hasznosat varázsoltak.

2. A lefekvés előtt

Sokkal intimebb közeg, és kevésbé igényli az aktív közreműködést, ha a meseolvasás előtt/után egy rövid időre a gyerek mellé bújunk az ágyba, még akkor is, ha hegyekben áll a mosatlan ruha/edény és még el kell küldeni egy pár e-mailt is. Pár perc csendes, suttogós együttlét, egy ölelés és egy jó éjt puszi méltó befejezése lehet egy rohanással eltöltött napnak, nem beszélve arról, hogy a harmónia, amelyet mindezzel a gyerekszobába visz, a kicsi nyugodt éjszakáját is megalapozhatja. Fontos, hogy minden nap megtörténjen, még akkor is, ha nem hegyekben áll a tennivaló, hanem egész univerzumokban, és nem egy levelet, hanem egy komplett tanulmányt kell még aznap este elküldeni.

3. Étkezések

Megtörtént már, hogy a családi étkezések alkalmával megszólalt a telefonja, és eszébe sem jutott nem felvenni? Nos, akkor ezen túl jusson az eszébe. Tulajdonképpen az is mindegy, hogy a családi asztalnál, a gyorsbüfében vagy egy padon folyik az étkezés, a lényeg az, hogy ez idő alatt ne legyen szupernő vagy -pasi, hanem „csak” anya vagy apa. Ha azt gondolja, egy kihagyott telefonnal kimarad valami fontosból, vésse fel valahova, hogy a felvett telefonnal meg a gyerek életéből marad ki. 20 perc, fél óra nem a világ, ennyi ideje mindenkinek kell, legyen. Erre a témára egyébként komplett gyárat alapított az amerikai filmipar, a főhős szülők a végén persze felmondták a jól fizető, hiperszuper állásukat, és elmentek vidékre almát termeszteni… Ezt a való életben senki sem várja el öntől, azt a pár perc minőségi időt viszont igen, amikor nem hurcolja be a gyerek életébe a munkáját. Mert az meg az ő élete, nem pedig az ön irodája.

4.  Házi munka

Nem mindenki szereti csinálni… Hevenyészett közvéleménykutatásom eredménye szerint a környezetemben lévő nők csak egy-egy részletét csinálják szívesen a házi munkának, ki vasalni szeret, ki teregetni, porszívózni valahogy mindenki utál… De akkor is meg kell csinálni. Sokkal hamarabb eltelik azonban ez a „nem szeretem-idő”, ha közben például beszélgetünk a gyerekkel. Maszatolhat közben ő is a porronggyal, de ez esetben nem az a cél, hogy kivegye a részét a háztartás körüli teendőkből, hanem az, hogy mi kerüljünk be az ő életébe. Így összeköthetjük a hasznosat a hasznossal: a lakás is tiszta lesz és egy csomó mindent megtudtunk a kölökről is.

5. Csak 10 perc tánc!

Tényleg csak tíz perc, de milyen más lesz tőle a világ! Válasszunk valami pörgős zenét, és ugráljunk, táncoljunk, viháncoljunk együtt a gyerekkel. Többszörös haszna van: örömhormonokat termel, ellazít s az együtt megélt vidámság olyan gyógyír lehet az őrült világ által ejtett sebekre, amely ha nem is oldja azonnal, de egy időre elfeledteti minden aktuális feszültségünket. A legviccesebb, ha váratlanul csináljuk, mert ha van egy választott szignál, akkor, ha az felharsan, mindenki tudja, hogy eljött a partizás ideje!

Mindezek sem egyenként, sem összeadva nem emésztenek fel olyan sok időt, így, ha megvan a szándék, elég könnyű beépíteni őket a mindennapi életünkbe. S ezzel nem azt mondjuk, hogy addig, amíg egy gyerek felcseperedik, nem is lesz szükség ennél többre… Ezek aprócska elsősegély- és szeretetcsomagok, amelyek kitartanak addig, amíg úgy igazán felszabadulunk a hétköznapok igája alól, és nem csak fél kézzel, füllel, szívvel állunk a társaságunkra és szeretetünkre vágyó gyermekünk rendelkezésére.

Ha van még további időátminősítő tippük, szívesen vesszük!