Mediáció és válásterápia

Családterapeutaként csodálatos élmény számomra is, amikor a krízishelyzetben levő párok, családok hatalmas erőfeszítéseket tesznek kapcsolatuk, családjuk együtt maradásának, megújulásának érdekében. Magam is tisztelettel adózok nekik, mert képesek nehézségeik megfogalmazására, céljaik kijelölésére, közös erőfeszítésre, változásra – amely meg is hozza a várt eredményeket.

Vannak azonban olyan párok is, akik már döntöttek arról, hogy szétválnak útjaik, és abban kérnek segítséget, hogy a körülményekhez képest a legkevesebb sérüléssel történjen a folyamat.  Legtöbbször olyan házaspárok fordulnak hozzánk ilyen igénnyel, akiknek közös gyerekeik vannak. Ők érdekeltek abban, hogy ne mérgesedjen el köztük a kapcsolat, hogy szülőként együtt tudjanak működni a jövőben is.

Magánemberként és családterapeutaként is azt gondolom, hogy mindaddig, amíg van remény a család együtt maradására, mindent meg kell tenni ennek érdekében.

Abban a helyzetben azonban, amikor erre már semmi esély sincs – állandósulnak a veszekedések, rendszeressé válnak a testi-lelki bántalmazások, vagy tartósan fagyos, hideg közöny jellemzi az otthon hangulatát –, kevesebb kárt okoz egy érzelmileg-anyagilag lerendezett válás, mint a gyötrő együttélés.

Ekkor kerülhet sor mediációra, válásterápiára vagy válóperre. Hogy melyik megoldás a legmegfelelőbb, függ a konkrét helyzettől, személyektől, és attól is, mennyire eltérőek vagy azonosak az érintettek érdekei. 

A döntést sokféle körülmény befolyásolhatja:

• Mennyire tudnak, illetve akarnak együttműködni a felek?
• Érdekeltek-e mindketten abban, hogy minél hamarabb megegyezzenek egymás és főleg  gyermekeik szempontjait figyelembe véve?
• Szeretnék-e a kapcsolat értékeit megőrizni, és erre építve az együttműködést fenntartani?

A pereskedés hosszú, lélekgyötrő és drága. Gyakran a bíróság dönt a lényeges kérdésekben. Többnyire az egyik fél vesztesen kerül ki belőle, ami tovább rontja a kapcsolatot.

Mediációs eljárás ajánlható abban a helyzetben:

• ha az együttműködés mindegyik fél számára fontos,
• ha a felek nem akarják a kontrollt kiadni a kezükből, hanem szeretnék befolyásolni a vita kimenetelét,
• ha fontos, hogy minél hamarabb jussanak megoldásra, és egyik fél sem szeretne bírósági eljárást, illetve
• ha mindketten szeretnék a kapcsolat értékeit megőrizni és a későbbiekben is együttműködni.

Mitől más a mediáció, mint a válóper?

A válás nemcsak jogi, de lelki folyamat is. Sok harag, keserűség, destruktív indulat törhet felszínre, amely megnehezíti a közös megállapodás létrejöttét, a megnyugtató, elfogadható lezárást. A vitában álló felek mindegyike általában személyesen, érzelmileg érintett, úgy érzi, hogy nem képes kontrollálni az eseményeket, és meglehetősen kiszolgáltatott helyzetben van. Emiatt gyakori a bizalmatlanság egymás felé.

A mediáció segít megállapodni a házaspárnak a legfontosabb kérdésekben úgy, hogy azt mindketten elfogadhatónak találják. A mediátor (közvetítő) sohasem hoz döntéseket a résztvevők helyett, hanem segíti őket olyan helyzetbe kerülni, hogy ők maguk tudják meghozni a megállapodást meghozó döntéseket. Lehetőségeket teremt, hogy a felek megfogalmazzák érdekeiket, kölcsönösen megismerjék egymás álláspontját, és ennek révén jussanak megállapodásra.

A mediációs folyamat gyorsabb, olcsóbb, kapcsolatkímélőbb, mint a bírósági peres eljárás. Nincs vesztes-nyertes, alperes-felperes. (A nyertes is vesztessé válhat hosszú távon, ha a másik nem érzi igazságosnak az ítéletet. Ennek destruktív hatása a közös gyereken csapódhat le.) A mediációban a megállapodást az érdekeltek hozzák létre, a mediátor csak katalizálja a folyamatot. A megállapodás csak akkor jön létre, ha mindkét fél elfogadhatónak találja.

• Gyorsabb, mert kb. 1-3 alkalom szükséges a megállapodáshoz, egymástól nem távoli időpontokban, alkalmanként maximum 3 órában.
• Olcsóbb, mert a mediátorok óradíja változó, de így is messze elmarad a bírósági perek kiadásaitól.
• Kapcsolatkímélő, mert lehetőséget teremt feldolgozni a válással kapcsolatos fájdalmakat, veszteségeket, kimondhatókká válnak az érzések, csalódások, de kimondásra kerülnek a kapcsolat értékei is. A mediáció segít egymás meghallgatásában, az indulatok kontrollálásában, a kommunikáció javulásában és a szülők együttműködését is erősíti.

A szakember sokat segíthet olyan kérdésekkel, olyan szempontok említésével, amire a vitában résztvevők addig nem gondoltak. Megérthetővé, kezelhetővé válhatnak eddig kimondatlan félelmek, érzések, igények, amelyek korábban akadályozhatták a megegyezést.

A mediátor feladata az, hogy segítse a konfliktusok szereplőinek a jelenség felszíne mögé tekinteni, a problémák valós okát feltárni, a problémák megoldására megvalósítható utakat kidolgozni.

A mediáció lépései:

1. Kapcsolatfelvétel a felekkel. Az első beszélgetés alapozza meg a további együttműködést. Fontos, hogy mindkét fél úgy érezze, hogy biztonságban van – a közvetítő kompetens, személye független. Ez a bizalom alapja.
2. Megállapodás a mediáció feltételeiben, kereteiben (időhatárok, helyszín, résztvevők, stb.).
3. A mediációs ülés megkezdése: alapszabályok kialakítása.
4. A probléma megfogalmazása, a napirend felállítása, megállapodás a megbeszélendőkről, a témák sorrendjéről.
5. Mindkét oldal meghallgatása: mindegyik fél elmondhatja megszakítás nélkül a másik jelenlétében azt, hogy ő miképpen látja a problémát, és az hogyan érinti őt. A közvetítő segíti a megértést, hogy mindkét félhez az jusson el, amit a résztvevők mondani akartak.
6. A rejtett érdekek, szükségletek és a mögöttes információk feltárása, megosztása egymással. A mediátor segít abban, hogy a felek megismertessék ezeket egymással.
7. Lehetséges megoldásmódok kidolgozása, segítség abban, hogy a felek álláspontjai közeledjenek egymáshoz. Minősítés nélkül, együtt válogatjuk ki azokat, amikről érdemes beszélni.
8. A felmerült megoldások értékelése, összevetve a felek érdekeivel.
9. Végső megoldás kidolgozása, lehetőség szerint konszenzussal, vagy egy olyan folyamat kidolgozása, amely a folyamathoz vezet.
10. A megállapodás megfogalmazása, amely magába foglalja a megvalósítás lépéseit is.

 Mire jó a válásterápia?

A válásterápia feladata a válás miatt érzett veszteség érzelmi lezárása. Sokszor tapasztaljuk, hogy a jogi lezárás nem jelenti a válási folyamat végét.  A jövő felé való fordulásnak, az új élet kialakításának feltétele a korábbi veszteségek feldolgozása. Enélkül elhúzódhat a gyász, az indulatok destruktívvá válhatnak, amelyek irányulhatnak kifelé, konfliktusokat generálva a környezettel, de irányulhatnak befelé, önmagunk ellen is, megbetegítve szervezetünket.

Gyógyítólag hat a válási folyamatban, ha képesek vagyunk kölcsönösen elismerni egymás és a házasság meglévő értékeit, megértve a váláshoz vezető út mozzanatait. Például, hogy mik azok a működésmódok, amelyek visszatérően, akár generációkon át ismétlődnek, kudarcokat generálva életünkben, családunkban? Ezeknek a „forgatókönyveknek” felismerésével, tudatosításával megelőzhetjük, elkerülhetjük, hogy ezek a későbbi kapcsolatainkban megismétlődjenek.

A válásterápia lehetőséget teremthet arra is, hogy a szülők segítséget kapjanak abban, hogyan előzhetik meg gyermekeik nagyobb lelki sérüléseit, mire figyeljenek ilyenkor, hogyan kezeljék a válás okozta krízis esetleges következményeit. Alkalom nyílik az ezzel kapcsolatos kérdések, félelmek, bizonytalanságok, aggodalmak megbeszélésére és a problémák kezelésére is.