A válás hatása a gyerekre

A válás-közeli helyzetben, alatta és utána a szülők egymással történő csatározásaik közepette sokkal kevesebb figyelmet tudnak fordítani gyermekük szükségleteire, megnyugtatásukra. Sőt az is előfordul, hogy maguk a szülők szorulnak támaszra. Gyerekeik féltik, vigasztalják őket, aggódnak értük. Ezzel súlyosan sérül biztonságérzetük, szorongás, aggodalom kíséri a folyamatot. Még nehezebb helyzetbe kerülnek azok, akiket szüleik egymás ellen akarnak felhasználni, állásfoglalásra kényszerítve őket.

Másképp érintheti a gyereket a családban történő változás a válás különböző szakaszaiban és életkortól függően is, és a feldolgozás, alkalmazkodás is különbözhet.

Felmerül a válás gondolata

Az első időszakaszt - amikor egyre gyakrabban felmerül a válás gondolata - erős hangulatingadozás, sok hangos konfliktus, kiabálás, akár verekedés jellemezheti, vagy ellenkezőleg, fagyos szótlan állapot uralkodhat. Fokozza a félelmét a gyereknek, ha titkok övezik a folyamatot. Nem érthető számára, mi történik, mi lesz a vége. Mondatfoszlányokból, elszólásokból, rokonok, ismerősök megjegyzéseiből próbálják összerakni a képet, ami néha még félelmetesebbre sikerül, mint a valóság.

Ebben a szakaszban legfontosabb, hogy a gyerekek kérdéseire őszintén válaszoljuk az életkoruknak megfelelően. Vállaljuk (amúgy is látható, érezhető), hogy mostanában sokszor rosszkedvűek, idegesek vagyunk, de nem ő tehet róla, nem vele van a baj. Biztosítsuk arról, hogy keressük a megoldást, hogy ez ne így legyen.

Amennyire lehetséges, kontrolláljuk indulatainkat, ne vonjuk be a gyerekeinket a konfliktusba, főleg ne akarjuk magunk mellé állítani, a másik ellen hangolni. Ha szükséges, vegyünk igénybe szakember segítségét, amennyiben ez a szakasz elhúzódik. Ennek az időszaknak jellemzője, a döntésképtelenségből adódó hangulat és irányváltás, amely nagyon megviselheti a testet-lelket egyaránt.

Több szempontból is érdemes szakember segítségét igénybe venni. Ebben a szakaszban még lehet esélye annak is, hogy visszafordítható a destruktív folyamat. Sokszor tapasztalom azt, hogy úgy jelentkeznek be a párok, hogy abban segítsünk nekik, hogy minél kevesebb sérüléssel tudjanak elválni. Mégis a közös beszélgetések, egymásra fordított figyelem és idő következtében magasabb szinten, megerősödve tudták folytatni házasságukat.

De akkor is van értelme a párterapeuta, illetve mediátor bevonásának, ha külön folytatják az életüket. A későbbi, szülői együttműködés, és megegyezés sikere azon múlik, sikerül-e egészségesen lezárni a kapcsolatot, megtartani, elismerni annak minden pozitívumát, értékét, ugyanakkor átérezni egymás keserűségét, csalódását, kudarcát, fájdalmát. Ebben a folyamatban, a szakember abban segítheti a párokat, hogy ezek ne szemrehányások, kölcsönös vádaskodások, parttalan indulatok formájában jussanak kifejezésre, hanem a megértést, feldolgozást szolgálják.

Megnyugtató, ha közösen át lehet gondolni: mi történt velünk, hogy járultam hozzá a kapcsolat sikereihez, de ahhoz is, hogy elromlott. Ez fontos téma a jövőre nézve is. Ha nem tudatosulnak ezek az önismereti motívumok, rálátásunk saját működésünkre, rendszeresen megismétlődhetnek következő kapcsolatainkban is korábbi forgatókönyvek.

Különélés

Amikor már az egyik fél elköltözik, ami hozhat megkönnyebbülést is, hiszen a gyerek(ek)nek nem kell naponta szembesülni szülei ellenségeskedésével, ugyanakkor súlyos veszteségélményt élnek át. Elvesztik az egyik szülővel való mindennapi találkozás lehetőségét, megváltozhat a lakóhelyük, akár iskolaváltás miatt a barátaiktól is meg kell válniuk. Nemcsak a környezet változik meg, de sokszor a család gazdasági helyzete is. Ami elérhető volt korábban (játékok, divatos ruhák, használati tárgyak, utazás, nyaralás stb.), azok most elérhetetlenekké válhatnak.

Előfordul, hogy a gyerek látszólag gördülékenyen teszi túl magát a történéseken, de gyakori a különféle tünetek megjelenése is. Kisebb nagyobb visszaesés mutatkozhat a korábbi fejlődési szintre, emellett az elveszett központi hely, a figyelem visszaszerzésére irányuló (sokszor nem tudatos) kísérletek nagyon változatos formában jelenhetnek meg. Magatartási, tanulási zavarok, csavargás, agresszió, öngyilkossági kísérletek.

Ebben az időszakban minden apró változást meg kell beszélni a gyerekkel. Hol fog lakni, lesz-e külön szobája, távol élő apjával/anyjával hol, mikor,hogyan fog találkozni,barátaival hogyan tarthatja a kapcsolatot.

Szerencsés esetben a szülők együttesen adják meg a válaszokat (a gyerek/ek életkorának megfelelően, őszintén és hitelesen), ezzel érzékeltetve, hogy az együttműködésük továbbra is megmarad, szülőként mindketten felelősséget éreznek irányában, mindketten szeretik és továbbra is megmarad a kapcsolat felé.

A különélés újabb alkalmazkodást kíván. Újra kell tárgyalni a kapcsolattartás módját, a gyerekekkel kapcsolatos logisztikai feladatokat, a találkozások rendszerét, forgatókönyvét, a szabadidő eltöltését.
Még ebben a szakaszban is lehet esély az újrarendeződésre.

A külön töltött idő alkalmat adhat a megnyugvásra, eltávolodva a napi konfliktusoktól. A párnak lehetősége van átélni egymás hiányát is, átgondolni külön-külön, majd rendszeres találkozások alkalmával együttesen is a válás előnyeit, hátrányait, esélyt adva egymásnak az újraépítkezésre.

Jogi válás

A bíróság által kimondott válás ténye is ambivalens érzelmeket válthat ki.
A véglegesség ismételten fokozhatja az elkeseredést, agresszív indulatokat, főleg, ha az egyik fél különösen vesztesnek érzi magát a bírósági ítélet után. Sajnos gyakran előfordul, hogy az ádáz küzdelem, bosszúhadjárat a gyerekeken keresztül folyik. Ugyanakkor jelenthet lassú megnyugvást is, ha sikerül megegyezni a gyermekelhelyezésben, vagyoni kérdésekben, emellett megőrizni a szülők közötti együttműködést.

Természetesen a jogi válás mellett hosszú az érzelmi leválás folyamata, és nem is egyformán alakul mindkét félnél. Akit elhagynak, nehezebben dolgozza fel a veszteséget, önértékelése csökken, izolálódik. Nem ritka, hogy túlzott alkohol, gyógyszerfogyasztásba menekülhet az, aki egyedül marad,és nem talál támogatót családi,baráti körben. Nehéz helyzetbe kerül az a gyerek, aki a tartósan talajvesztett szülő mellett él.

Alkalmazkodás a válás utáni időszakhoz

Az alkalmazkodás az új helyzethez, az érzelmi leválás folyamata, berendezkedés az új élethelyzetbe általában 1-2 évig is eltarthat.

Lehetnek szélsőségesen elhúzódó kóros folyamatok is, ahol mindenképpen szakember segítsége válhat indokolttá, különösképpen akkor, ha a gyerek(ek) különböző tüneteket produkálnak. (Alvászavar, éjszakai bepisilés, feltűnő magatartási, tanulási problémák, pszichoszomatikus tünetek.) Ha a szülőknek sikerül az érzelmi stabilizálódás, a veszteségek feldolgozása, jól tudnak együttműködni, megvan az esély arra, hogy gyermekük nagyobb lelki megrázkódtatás nélkül vészelje át a válás megpróbáltatásait.