Elég jó szülő vagyok?
Bébiőr és párkapcsolat
Újságokban, internetes fórumokon gyakran esik szó arról, hogyan legyünk jó szülők. A reklámokban azt sugallják: úgy, ha mindent megveszel a gyerekednek, és mindenből a legjobbat veszed. De valóban szükség van-e ezekre a tárgyakra? Vagy csak meg akarunk feleni az elvárásoknak, akkor is, ha többet ártunk, mint használunk? Ezúttal arról olvashatnak, hogyan befolyásolja a család életét a bébiőr.
Egy tapasztalatlan kismama mindenkit meghallgat, mindent elolvas, kiélesedik a figyelme - fókuszál az újszülöttre vonatkozó hirdetésekre, ajánlásokra. A nagy készülődésben sok felesleges, sőt néha ártalmas dolgot is megvásárol. Biztosítani szeretné magát és a környezetét, hogy ő mindent megtesz a gyereke biztonságáért, akár anyagi lehetőségein felül is.
„Akkor vagy jó anya, ha mindenre gondolsz, mindent megveszel”- sugalmazzák a hirdetések. Ezért gyakran a leendő szülők erejükön és a baba szükségletein felül is megvásárolnak mindent a magunk nyugalma és a környezet elvárásainak megfelelően.
Vegyek vagy ne vegyek?
A Babaneten összegyűjtöttünk néhány olyan felszerelést, amelyre nem biztos, hogy szükségünk van, ha gyermekünk születik. A részleteket itt olvashatják el.
A Babaneten szavazhatnak arról is, Önök vásárolnának-e légzésfigyelőt a kisbabájuknak. A szavazás jelenlegi állása érdekes eredményt mutat: az olvasók 62%-a (ilyen vagy olyan okból) venne légzésfigyelőt gyermekének.
Valóban akkor vagyunk jó anyák, ha súlyos százezreket költünk a baba érkezése előtt felszerelésekre, tárgyakra? Mi az, ami valóban szükséges, és mi az, ami a gyerek vagy a család érdekeit szolgálja, vagy pont ellenkezőleg: inkább a felszereléseket gyártó cégekét…
Elég jó vagyok?
Az "elég jó" szülő jobb, mint a tökéletes. De vajon mit is jelent elég-jó szülőnek lenni? Erről olvashatnak Horváth Magdolna korábbi írásában.
Egész életünkre kihatnak a korai anya-gyerek kapcsolat történései. Az, ahogyan fokozatosan, egyre nagyobb biztonsággal, egyre rutinosabban fejti meg az anya csecsemőjének jelzéseiből annak igényeit, ahogyan egymásra tudnak hangolódni. Az anyák többsége ösztönösen képes arra, hogy megérezze és fokozatosan megtanulja, mikor mire van szüksége a babának. Ugyanúgy ösztönösen megérzi, ha baj van. Sok történetet ismerek arról, hogy minden látszólagos indok nélkül az anya felkel, és elindul a pici felé. Mire odaér, az addig békésen szunyókáló gyerek sugárban kezd hányni. Vagy pont akkor irányul a gyermekére a figyelme, mikor az veszélyes helyzetbe hozza magát stb.
Lehet-e lélektelen eszközökkel, műszerekkel helyettesíteni a megérzést, vagy éppen ezek az eszközök akadályozhatják az anyai ösztön működését, az egymásra hangolódás kialakulásának folyamatát?
A személyes kapcsolat, a figyelem nem helyettesíthető. A bébiőr manapság nagyon divatos eszköz, sok család veszi meg ezzel a nyugalmát, adja át egy műszernek a felelősséget. Sokan dicsérik az alábbi szavakkal: „Hallani, még azt is, ha a kicsim álmában, alig hallhatóan nyöszörög, ha megfordul, ha gyorsabban vagy lassabban veszi a levegőt, hallom minden szusszanását!”
Kevés családban teszik fel a kérdést: Jó-e ez egyáltalán? Kinek jó? Van-e hátránya az ilyen készülékeknek?
A gyermek születése sok örömmel, de nehézséggel is jár a család életében. Természetes módon egy ideig háttérbe kerül a párkapcsolat, az anya minden figyelmével a baba felé fordul. Ha nem sikerül az újdonsült szülőknek egymás számára hosszabb-rövidebb zavartalan percet biztosítani a lehetőségekhez képest, azzal veszélyeztetik párkapcsolatukat.
A megszaporodott otthoni tennivalók, a családfő munkahelyi elfoglaltságai, esetleg a segítőkész nagyszülők jelenléte miatt gyakran az egyetlen lehetősége a párnak, hogy a hitvesi ágyban végre kettesben lehessenek, erősítve összetartozásukat, ami a gyerek egészséges fejlődésének is alapvetően érdeke! Ha ezekben a kivételes helyzetekben, azok minden pillanatában is a pici szuszogására figyelnek, felerősítve annak természetes élettani folyamatait, nehezen képzelhető el, hogy zavartalan intim pillanatokat élhetnek át a szülők, amikor végre csak egymásra figyelhetnének.
Más persze a helyzet, ha beteg a baba, vagy ha az orvos valamilyen egyéni probléma miatt ajánlja az állandó jelzés szükségességét.
Család- és párterapeutaként gyakran találkozom olyan házaspárokkal, akik kapcsolatuk megromlásának kezdetét a gyermekük érkezésének időpontjával kötik össze. Ezekben az esetekben a szülőszerep a szükségesnél hosszabb ideig és aránytalanul háttérbe szorította a párkapcsolatot. Nem vették észre egymás igényeit, jelzéseit, hiányait, ami hosszú távon elhidegüléshez vezetett.
Véleményem szerint egy egészséges kisbabának éppen elég egy átlagos édesanya ösztönös és folyamatosan alakuló, egyre árnyaltabb figyelme. A bébiőrök olyan élettani folyamatokat is felerősítenek, időnként megijesztve a bizonytalan kismamát, amelyek felesleges riadalommal, egyre fokozódó aggódással járhatnak az anya számára.
Sajnos előfordulnak tragikus történetek, amikor előre nem látható ok nélkül meghal egy-egy csecsemő. Ezeket a szomorú eseteket aligha lehetne megakadályozni bébiőrrel. Ilyenkor azonnali beavatkozásra, szakemberre, műszerre lenne szükség a tragédia elkerüléséhez.
