Karácsony: beigli sütés, ünnepi zenék, fenyőillat, az otthon melege… és KARÁCSONYI VESZEKEDÉS!
– Deliága Éva gyermekpszichológus írása
Beigli illata lengi be a lakást, anya, apa és a gyerekek is otthon vannak, mi lehetne ennél idillibb? A fára felkerülnek a díszek, megterítve angyalkás terítővel az ünnepi asztal, a gyerekek falják a szaloncukrot. Hogy jön a Karácsonyhoz a veszekedés? A tapasztalat azt mutatja, hogy amiként a legtöbb családnál az ünnep része a beigliillat, ugyanúgy a feszült légkör is. Erről persze nem illik beszélni, mert ugye a Karácsony a szeretet ünnepe.
Mi lehet a pszichológiai háttere annak, hogy sok helyen ilyenkor mégis hangos szótól, civakodástól izzik a levegő?
A családtagok a hosszabb nyári szünettől eltekintve nincsenek egymáshoz szokva. Benne élnek a szorító mókuskerékben, ahol mindenkinek megvan a dolga. Apa fölkel és elmegy korán dolgozni. Anya fölkel és összekészíti saját magát és a gyerekeket. A gyerekek elvonulnak vagy elszállítódnak oviba vagy iskolába. Ez egyfajta reggeli forgatókönyv, nem mindenhol ugyanígy történik, de a forgatókönyvjelleg, a rutin, a szokások, minden családban meghatározzák a hétköznapokat. Ebből a mókuskerékből – ahol csupán napi 2-4 órát töltenek a családtagok együtt – csöppennek bele családok az ünnepi időszakba. Hirtelen rájuk szakad a sok együttlét. Ekkorra már a sok a felgyűlt érzelmi hiány, amit, ha az egész család együtt van, nehéz bepótolni. Hogy aludjon délelőtt 11-ig anya, ha otthon vannak a gyerekek? Hogy nézzen thrillert apa, ha estére családi film lett betervezve? Hogy játszanak mind – szülők, gyerekek együtt – társast egész nap, ha valakinek be kell vásárolnia, és főznie is kell?
A szülők közül mindenkinek kialakult a saját hatékony, megszokott egyéni működése, ahol ő dönt, ő tartja kézben a dolgokat. A téli szünetben azonban „két dudás egy csárdában” jelenség áll elő, ami sok feszültséget hordoz magában. Így legyen, vagy úgy legyen? Ki segítsen kinek? Kinek a szempontja érvényesüljön? Hogy lehetne bepótolni az sok alvás, együttlét, intimitás hiányt, úgy hogy közben a saját igényeken kívül még 2-3-4 ember igényeivel kell összehangolni ezeket?
Óhatatlanul megjelenik a feszültség, a lelazulás sem megy egyik pillanatról a másikra! A család tud együtt is harmonikusan működni, azonban ehhez nincsenek hozzászokva. A személyeskedő, egymást hibáztató, indulatos kommunikáció, ami túlmegy a vita szintjén, és inkább már veszekedés, sajnos csak mélyíti a meglévő konfliktusokat. Így a súrlódásokat célszerű minél kisebb érzelmi amplitúdóval, kompromisszumra törekedve kezelni.
Egyfelől jó hír, hogy ez nem csak az Önök családjában zajlik így, hanem – kis túlzással – mindenhol. A hétköznapok rohanással telnek, az ünnep előtti időszak sok esetben túlfeszített tevékenységet jelent a szülők számára. Nem elég a munka, még az ünnepre is rá kéne hangolódni, amellett, hogy szalad a lakás, és mindenki ajándékait be kell szerezni, ami tetemes összegre rúg, megterhelve a családi kasszát. Ott a nyomás, hogy az ünnepnek TÖKÉLETESNEK kell lennie, hiszen felejthetetlen emléket szeretnének a szülők szerezni az aprónépnek. Sokszor a szülők erejükön felül próbálnak teljesíteni, a végkimerülésig hajszolva magukat. Zsúfolt plázákban tülekednek utolsó pillanatban az akciós termékekért és végül háromszor annyiért vesznek ajándékot, mint tervezték.
A tágabb családból meg csak úgy záporoznak az elvárások. A kisgyermekes szülőpárok mindenhol kéne legyenek egyszerre, nehogy sértődés legyen apa vagy anya családjánál. Sokszor nehéz összehangolni ezeket a ki nem mondott vagy éppen régóta ismételgetett elvárásokat, úgy, hogy közben a kis család a saját szokásait, a saját ünnepét is ki tudja alakítani. Ezért aztán a Karácsony sok családban megfeszített készülődést, majd ide-oda rohangálást jelent. Ilyen előzményekkel, persze a szülőknek sokszor csalódás a Karácsony, hiszen nem sikerül pihenni, feltöltődni. A feszültség persze a legrosszabbkor robban ki, olyankor, mikor éteri mosollyal kéne örülni egymás társaságának, és átszellemülten várni a Jézuskát.
Mi kell ahhoz, hogy idén ne így legyen?
Sok szülő fogadja meg, hogy a tavalyi rossz tapasztalatokból okulva, nem rohangál egész Karácsonykor rokonokhoz, nem veri magát tetemes költségekbe, és nem engedi, hogy a gyerek kismillió ajándékot kapjon, hiszen úgysem tudja értékelni őket, nem is játszik velük.
Mi lehet a megoldás?
Érdemes a szűk családnak saját hagyományait, szokásait meghonosítania, akár szembe menve az eredeti családjuk elvárásaival. A nagyszülőkkel töltött idő fontos, azonban mérlegelni kell, és jól szervezett, nem túlzsúfolt programot kialakítani, hogy a tényleges egymásra figyelésre, elmélyülésre, pihenésre is jusson idő. Érdemes a rokonokkal egyeztetni, inkább elkérni az ajándékra fordított összeget, hogy ne sok kis apróságot, hanem egy-kettő értékesebb, tartósabb ajándékot kapjon a gyermek.
Célszerű még az ünnepi időszak előtt egyeztetnie apának és anyának, hogy megfogalmazzák saját igényeiket. Ha valami nem működött jól a tavalyi évben, azon javasolt változtatni. Nem cél, hogy tökéletesen sikerüljön az ünnep, de jó lenne, ha létre jöhetne pár olyan óra, mikor mindenki: apa, anya és a gyerekek is önfeledten, minőségi időt együtt töltve, jól érzik magukat. Tolerancia, empátia, kompromisszumkészség, önérvényesítő, de nem indulatos kommunikáció, jelentik a kulcsot a hangulatos családi együttléthez.
Ezeket a tanácsokat megfogadva sikerülhet enyhíteni azokat a terheket, melyek a feszültséget okozzák. A gyerekek számára a legjobb élményt a közös játék jelenti, amihez szerencsére nincs szükség csillogó-villogó méregdrága ajándékokra, csak jelenlétre, lelassulásra és egymásra hangolódásra.
Kellemes családi Karácsonyt kívánok!
Deliága Éva
