Iskolai szorongás – fóbia
A tanév kezdetével sűrűsödnek a családok iskolával kapcsolatos problémái. Azoknál a gyerekeknél, akik most kezdik az elsőt vagy iskolaváltás miatt kerülnek új környezetbe, természetes az izgalom, a félelem az új helytől, helyzettől. A gyerekek többsége hamar megszokja, elfogadja, megszereti az új környezetet, megtalálja a helyét osztálytársai között, sőt barátokra is szert tesz. Néha azonban az alkalmazkodást megzavarhatják külső vagy belső tényezők, és kialakulhat a gyermek túlzott félelme az iskolától, iskolai helyzetekkel kapcsolatos eseményektől, szereplőktől, szituációktól.
Az iskolafóbiának változatos, néha ijesztő tünetei lehetnek. A korábban szobatiszta gyerek újra bepisil, szorongóvá válik, erősen rágja a körmét, tikkel. A felkelés egyre nehézkesebb, gyakoriak a reggeli rosszullétek, rendszeresen előfordulhat hasmenés, hányás vagy éjszakai nyugtalan alvás, akár rémálmok kíséretében is.
Sokféle összetevője lehet a fóbia kialakulásának: az otthoni tényezőkön kívül szerepet játszhat a környezet, a pedagógusokkal, az osztálytársakkal való kapcsolat, a teljesítményhez való viszonyulás, a siker és a kudarc egyaránt.
Bár az intézmények nagy részében vidám, otthonos zugot próbálnak kialakítani a kicsiknek, mégis előfordul (én magam is láttam már ilyet), hogy az osztályterem az alagsorban fogadta a megszeppent elsősöket. Ugyanígy a nagyobbakat sem vonzzák a gyakran rideg, barátságtalan épületek, osztálytermek.
Az iskolától való szorongást kiválthatják tanulmányi és kapcsolatteremtési kudarcélmények, a feleléssel kapcsolatos félelmek, vagy az iskolai erőszak bármely formája - a verbális, a mentális, a fizikai bántalmazás -. Szerepet játszht bennük a pedagógussal, az osztálytársakkal kialakuló konfliktushelyzetek, a beilleszkedési problémák, a kirekesztés. Ha nem sikerül a fóbia okát időben megtalálni, a gyerek hosszú betegségekbe vagy iskolakerülésbe menekülhet.
Az iskolafóbia hátterében azonban nemcsak az iskolai helyzetekkel kapcsolatos események állhatnak.Családterapeutaként elsősorban a probléma kialakulásának családi vonatkozásaival szeretnék most foglalkozni.
Az iskolába lépésnél nemcsak a gyerek, de az egész család megméretődik. A gyerek sikerét a szülő saját sikereként, kudarcát pedig saját kudarcaként értékeli. Így többszörösen is érzékeny a visszajelzésekre.
A gyerek szorongása mögött gyakran a szülők saját, korábbi negatív élményei rejlenek a teljesítménnyel, beilleszkedéssel kapcsolatban. A szülő korábbi életszakaszaiban átélt sikerei, kudarcai befolyásolják őt a gyerek iskolai problémáihoz való viszonyulásában is. Azokban a helyzetekben, szituációkban tudja jól támogatni gyermekét, amiket korábban ő maga is sikeresen oldott meg . Ellenkező esetben a félelmek, szorongások újraélednek, és ezek megakadályozzák a szülőt abban, hogy átsegítse a gyereket hasonló problémáin, sőt át is adhatja aggodalmát.
A tanuláshoz, teljesítményhez való viszonyulás, az önértékelés, önbizalom mind a családban alakulnak ki, és azok a képességek is ebben a közegben pallérozódnak, amelyek alkalmassá teszik a gyereket arra, hogy kikerülve a védett környezetből, megtalálja helyét a külvilágban is. A túlzott szülői elvárások fokozzák a szorongást, és ez csökkenti a teljesítményt. A kudarcok pedig erősítik a szorongást, és további kudarcokhoz vezethetnek.
Ezek a folyamatok elszigetelhetik a gyereket kortársaitól, ugyanakkor otthon is átélheti szülei csalódottságát, így ott sem kaphatja meg a szükséges támogatást.A sorozatos iskolai kudarcok, a teljesítményromlás néha éppen a túlzott szülői elvárások elleni lázadás megnyilvánulása.
Az iskola és a szülői ház eltérő elvárásai is zavart okozhatnak a beilleszkedésben. Előfordulhat, hogy amiért eddig otthon dicséretet, elismerést kapott a gyerek, azokért a tulajdonságokért, megnyilvánulásokért osztálytársai kicsúfolják, kinevetik. Nehezen tudnak beilleszkedni azok a nebulók is, akik megszokták, hogy körülöttük forog az egész család, és emiatt nem volt módjuk megtanulni az alkalmazkodás legalapvetőbb elemeit: mások igényeinek, érzéseinek, szempontjainak figyelembevételét, illetve saját vágyaik beteljesülésének késleltetését.
Hátrányos helyzetbe kerülhetnek az úgynevezett zárt családokból iskolába kerülő tanulók is, ahol a felnőttek a külvilágot félelmetesnek, veszélyesnek állítják be, s ezzel fokozzák a külvilág felé irányuló szorongást, bizalmatlanságot.
Végül egy olyan történetet írok le, amelyben egy család azért kért segítséget tőlünk, mert a hiányzások, rosszullétek, az egyre sűrűsödő betegségek miatt szinte lehetetlenné vált 12 éves fiuk tanulmányainak folytatása. Elmondták, hogy a gyerek - nevezzük Ákosnak - körülbelül fél éve reggelente rendszeresen szédül, gyomorgörcse van, nem bír enni, gyakran hányás, hasmenés is kíséri a rosszulléteket. Emiatt gyakran képtelen elindulni az iskolába. Mindezek miatt akár évismétlésre is sor kerülhet, pedig korábban jól tanult, osztálytársaival, tanáraival nagyobb konfliktusa nem volt.
A „Mi történt fél éve?” kérdésre kiderült, hogy a szülők közötti kapcsolat megromlott, megszaporodtak az otthoni veszekedések, a korábbi családi harmóniát fojtott indulatok, illetve hangos csatározások váltották fel. A veszekedések visszatérő mondataként mindig elhangzott: „Ha nem lenne Ákos, már rég elváltunk volna!”
Ákos pedig egyre nehezebben szánta rá magát, hogy elmenjen otthonról. Egyre nagyobb feszültséget élt át, hónapról-hónapra fokozódott a szorongása, mikor ki kellett lépnie az ajtón. Ma is fél kitenni a lábát otthonról, ”őrzi a szüleit…”.
Azokban a családokban, ahol a szülők kapcsolata bizonytalan, gyakoriak a veszekedések, a gyerek tapasztalataink szerint feszültségcsillapítóként működik, ő az összetartó kapocs. Problémájával eltereli a figyelmet a házastársi krízisről, sőt gyermekük javulása érdekében a szülők akár össze is foghatnak. Amikor sikerül a szülők kapcsolatának megerősödni, biztonságosabbá,stabilabbá válik az otthoni háttér, a gyerek felszabadul a tudattalanul magára vállalt szerepe alól, és elmaradnak a rosszullétek.
Az iskolafóbia okai közül néha több is megjelenik, ezek egymásra kölcsönösen hatnak, felerősítve a folyamatot és a tüneteket. A családi problémák befolyásolhatják a teljesítményt, a romló teljesítmény pedig még rosszabb pozícióba sodorhatja a gyereket az iskolában és otthon is.
Megelőzésképpen fontos, hogy megfelelően készítsük elő az iskolakezdést vagy az iskolaváltást. A gondos iskola- és pedagógusválasztás, a kellő motiváció, a mintaadás a kitartáshoz és a teljesítményhez való viszonyuláshoz, a kapcsolatok kiépítéséhez szükséges készségek fejlesztése esélyt adnak a gyereknek a sikeres működéshez.
Komoly erőforrás a biztonságos családi háttér, ahol mindenki elmondhatja örömét-bánatát, és mindenkit meg is hallgatnak. Így lehetőség van arra, hogy időben kiderüljenek az iskolai konfliktusok, szorongató helyzetek, belső - indokolt, vagy indokolatlan - félelmek, és időben orvosolni lehessen azokat.
Igyekezzünk az otthoni elvárásokat összeegyeztetni a külvilág elvárásaival, engedjük be a barátokat és az ismerősöket az otthon falai közé, és gyerekeinket is támogassuk az új kapcsolatok kialakításában. Olyan képességek kialakítását fejlesszük gyermekeinkben, amelyek segítik őt a beilleszkedésben, a kapcsolatteremtésben, a tanulásban.
Előfordul, hogy részképesség-zavar, vagy más rendellenesség - látás, hallásprobléma - áll a kudarcok, és az ebből adódó magatartási problémák, a teljesítményromlás hátterében. Ha erre gyanakszunk, vizsgáltassuk meg a gyereket.
Súlyosabb, elhúzódó problémák esetében indokolt szakemberek segítségét kérni.
