Háromszögben

Sokunknak ismerős lehet az a helyzet, amikor a gyerek viselkedésbeli problémája, vagy éppen betegsége az addig szétesőben lévő párkapcsolatot összerántja, megerősíti. Az sem ismeretlen helyzet, amikor az egyik szülő problémás viselkedése – például alkoholizmusa – szövetséggé kovácsolja a másik szülőt a gyerekkel, kizárva a problémás családtagot. Ismerős lehet az a helyzet is, amikor az egymással haragban, feszült viszonyban lévő szülők a gyereken keresztül akarnak egymással kommunikálni. Üzengetnek egymásnak, érvénytelenítik egymás nevelési elveit, rombolják egymás tekintélyét a gyerek előtt.

Az iskolai rendszer is háromszereplős

A tanár-szülő-gyerek rendszer ugyanúgy háromszereplős, mint a családi rendszer, és pont ugyanúgy lehet benne a gyereken keresztül kommunikálni, ha a tanár és a szülő nem tud, vagy nem akar egymással közvetlenül beszélni. Sőt, kommunikálhatnak másokon át is – ez lehet az igazgató, a sajtó, az önkormányzat, vagy épp a destruktív viselkedés. Ilyenkor ugyanaz történik, mint a családban – kölcsönös bizalom híján a felek igyekeznek érvényteleníteni egymás értékrendjét, aláásni egymás tekintélyét a kapcsolatukba bevont harmadik szereplőn keresztül.

Az egyik mindig kiszorul!

Két fél összefogása erősíti kettejük kapcsolatát, ám szinte lehetetlen helyzetbe hozza a szövetségből kiszorult, harmadik szereplőt.

Előfordulhat, hogy az otthon meg nem értett gyerek a pedagógusban talál szövetségest, amit a szülő egészen pontosan megérez. Amikor egy ilyen helyzetben a gyermekkel kapcsolatos gondok miatt a tanár behívja a szülőt az iskolába, a szülő képtelen egyenrangú partner lenni. Úgy érzi, kiszorul a rendszerből, nem lehet megfelelő anya, mivel a pedagógus átveszi a jó anya szerepet. Szembesülnie kell a gyermeknevelés terén kialakult kudarcaival, és egyben a pedagógus fölényével. Eleve vesztes helyzet; nem csoda, ha ilyenkor nem szívesen jelenik meg az iskolában, vagy amikor bemegy, védekezni vagy támadni kezd. Egyik magatartás sem segíti elő a konfliktusok megoldását, inkább tovább mélyítik azokat.

Akkor sem könnyebb a helyzet, ha a pedagógus és a szülő lép szövetségre. Így mindketten elveszítik a gyerek bizalmát, márpedig egy lázadó vagy menekülő gyerekkel nemigen fogják tudni rendezni a problémahelyzetet.

Hasonlóképpen nehéz helyzet az, amikor a szülő és a gyermek van jó kapcsolatban, és a pedagógusnak támad nehézsége a tanítványával. A család összekovácsolódik a pedagógus ellen, a gyerek pedig, a családi megerősítés hatására, egyre fokozódó ellenérzésekkel megy be az iskolába, ahol azonban egészen biztosan képtelen lesz egyedül rendezni a fennálló konfliktust.

Hármasban sem könnyebb!

Még nehezebb az a szituáció, amikor a pedagógus egyszerre hívja be a szülőt és a gyereket. A gyerek egyértelműen lojalitáskonfliktust él át. Kinek a véleményét fogadja el? Ha a szülő és a tanár között nézeteltérés van, vagy a szüleit kell „elárulnia”, vagy a tanárát. Semmiképpen nem jön ki jól a helyzetből. De ugyanezzel a nehézséggel szembesül a többi szereplő is. Bár mindenkinek szüksége lenne a gyerek érdekében az együttműködésre, ezekben a helyzetekben nagy valószínűséggel nem lesz eredményes a konfliktusmegoldás.

Mi a megoldás?

Sajnos mégis az a gyakorlat, hogy csak akkor találkoznak a szülők és a pedagógusok, amikor baj van a gyerekkel. Ezekben az esetekben a fenti nehézségek miatt ritkán találnak megnyugtató megoldást. Sokkal kívánatosabb lenne, ha megelőzvén a magatartási és tanulási problémákat, rendszeres párbeszéd lenne a szereplők között, ami a jó kapcsolatot is erősíti.

Ha mégis kikerülhetetlen a „tetemrehívás”, az egymásra mutogatás helyett érdemes az eredményes problémamegoldást előtérbe helyezni. Egy ilyen beszélgetésben nem a bűnösöket keressük, hanem a megoldás útját és azt, hogy ki-ki mit tehet az eredményes együttműködésért. Fontos a partneri viszony kialakítása, a család és az iskola értékrendjének, szabályainak, elvárásainak közelítése. Elősegítheti az együttműködést, ha sikerül közösen végiggondolni, mi lehet a gyerek viselkedésének hátterében, mi lehet a problémás magatartás üzenete, funkciója. Figyelemfelkeltés, tanulási kudarcok, társas helyzetből adódó érvényesülési nehézségek, szorongás, stb.

Hasznos megnézni, milyen esetekben, milyen szituációkban nincs probléma vele. Hogyan hatnak egymásra a környezet szereplői, milyen folyamatokat indítanak el az egymás közti kapcsolatok, ki hogyan reagál a másikra. Végezetül lényeges kiemelni, észrevenni egymás értékeit, erőfeszítéseit. Az iskolai és a családi rendszerben egyaránt a legeredményesebb konfliktusmegoldás alapja, ha a szereplők abból indulnak ki, hogy ki mit tehet elsősorban saját részéről, hogy meginduljon a pozitív változás.