Édes mostohák?
A patchwork család
„Az én gyerekem és a te gyereked veri a mi gyerekünket”. Családterápiás praxisomban és a mindennapokban egyaránt egyre gyakrabban találkozom a hagyományos családi felállás mellett úgynevezett mozaik-családokkal, ahol két szétvált család összeköltözése révén egy új közösség szerveződik.
A mostoha- és édes szülők, mostoha- és édestestvérek hosszú és nehézségektől sem mentes alkalmazkodási folyamat eredményeképpen új családdá alakulhatnak. Gyakran előfordul olyan együttes is, ahová csak egy új külső családtag (házastárs) érkezik, de az sem ritka, amikor a változásokat közös gyermek is gyarapítja.
A mozaik-család feladatai
Lehet-e jól válni?
A válás hatásaival foglalkozó cikkünkben a válást övező feszültségek természetéről és a "jó válás" feltételeiről is olvashatnak.
A válás után újraházasodott családokban közösen ki kell alakítani az együttélés kereteit. Egyszülősből újra kétszülős rendszerré kell átalakulniuk, ám ez távolról sem lesz ugyanaz, mint az eredeti kétszülős felállás. A partnereknek ki kell alakítani az együttélés új szabályait, meg kell találniuk a hangot a másik családból jött gyerekkel, és azt is szem előtt kell tartaniuk, hogy a gyerekek fenntarthassák a kapcsolatot az elvált szülővel és a nagyszülőkkel is. A gyerekeknek is komoly feladat, hogy elfogadható viszonyt alakítsanak ki az új családtaggal és annak gyermekeivel.
Az új családi összkép fokozatosan rajzolódik ki. A felnőttek szerepei, feladatai is változnak, és a gyerekeknek is rá kell tanulni a két család közti gyökeres különbség kezelésére.
Nem lesz olyan, mint az eredeti!
Az új család nem ugyanaz, mint az eredeti. A változtatás azonban gyakran nehézségekbe ütközik; mindenki a megszokott életmódjához szeretne ragaszkodni, nehezen fogadják el az új megoldásokat. A megfelelő formák kialakítását segítheti, ha sikerül a hangsúlyt az új család új erőforrásaira, a különbözőség gazdagító lehetőségeire helyezni.
Változnak a szerepek!
A korábban egyedüli felnőttként élő szülőnek most, hogy társat talált, le kell adnia bizonyos szerepeket, megosztani a döntést, a feladatokat, megtalálni az új családtag funkcióit. S ez koránt sem zajlik zökkenőmentesen. Hiába volt nehéz a magány, hiába okozott az egyedül élő szülőnek komoly stresszt a fizikai és lelki túlterhelés, mégis azt kell tapasztalni, hogy az új pár belépésével nem változik meg varázsütésre minden: nehéz megosztani a felelősséget, átadni a szülői szerepek egy részét az új társnak.
Hiányzik a másik szülő!
A vegyes családokban a két biológiai szülő közül csak az egyik él a gyerekekkel. Fontos, hogy a gyerek részéről a hiány érzése és a másik szülőhöz való kötődés kifejezhető legyen. A mostohaszülőnek el kell fogadni a másutt élő, ám a gyerekek életében meghatározó másik szülő jelenlétét. Ez utóbbi távollétét a gyermekek sajnálják, gyászolják, s ezeket az érzéseiket sok családban nem fejezhetik ki. Erőltetik például, hogy az anya új társát apának szólítsák a gyerekek, és azt a látszatot szeretnék kelteni, mintha az eredeti család élne együtt.
Mit tehetek az új családomért?
Fontos, hogy csak akkor vonjuk be partnerünket a gyerekek nevelésébe, ha meg vagyunk győződve a kapcsolat tartósságáról.
A „mostoha” szerepében ne ugorjunk a kelleténél hamarabb a szülői szerepbe! Eleinte csak a vér szerinti szülő feladata legyen a szabályok betartatása (amit közösen dolgoz ki a család); a nevelőszülő maradjon háttérben. Később, amikor a pozitív kapcsolat már kialakult, lépésről lépésre kapcsolódjon be a gyermeknevelésbe.
A felnőttek minden, velük közös háztartásban élő gyermekért felelősek. A vegyes családban élő szülők egyik legnehezebb feladata, hogy megállapodjanak az érvényes szabályokról és a gyerekekkel kapcsolatos elvárásokról. Szabaduljunk meg az "én gyerekem, te gyereked" fogalmaktól, és helyette a mi szabályunk és a mi otthonunk fogalmait állítsuk középpontba. Állapodjunk meg a szabályokban, és tegyük világossá, hogy együtt szándékozunk betartani azokat.
Adjunk legalább két évet az új családunk konszolidációjára. Ebben a valóban nem könnyű élethelyzetben rengeteg türelemre van szükség ahhoz, hogy a család átvészelje az átmeneti időszakot.
