A családterápia módszere és szemlélete

Egy családi történet

A négytagú családból az apa (Sándor) hívott fel, hogy feleségével (Éva), annak előző házasságából született 12 éves fiával (Dávid), és másfél éves közös kislányukkal (Réka) szeretnének terápiába jönni a családban kialakult feszült helyzet miatt, melynek hátterében Dávid egyre nehezebben kezelhető magatartásproblémája  és iskolai teljesítményromlása áll.  

Az első alkalommal elmondták, hogy 3 éve élnek együtt. Az anya Dávidot 9 évig nevelte egyedül; szinte összeforrva, „szimbiózisban” éltek együtt a gyerekkel. Ekkor találkozott össze jelenlegi férjével, és pár hónap múlva össze is házasodtak. Nemsokára megszületett közös kislányuk is, de öröm, boldogság helyett otthonuk állandó csatatérré változott. Dávid és nevelőapja állandóan vitatkozott, az anyja pedig rögtön beleavatkozott a konfliktusba a fia oldalán. Egyre elkeseredettebb harcok folytak a szülők között is. Dávid úgy érezte, elvették tőle az anyját. Éva bűntudatot érzett emiatt, és a férjét okolta, aki viszont azt gondolta, hogy családfőként, apaként joga, sőt kötelessége a saját értékrendje alapján nevelni Dávidot. Látható, hogy sok és összetett probléma adódott ebben a „vegyes”családban...

Közös a probléma!

A családi élet zavarait Dávid jelezte tünetével: iskolai teljesítményromlásával és otthoni magatartásváltozásával. Az, hogy egyre problémásabb viselkedése kezelést igényelt, az egész család számára lehetőséget teremtett a változásra!!!

A családterápia során az alábbi célkitűzéseket fogalmaztuk meg: A családtagok "előző életében” keletkezett kudarcok, veszteségek, fájdalmak feldolgozása (válás, vérszerinti apa elvesztése stb); csak ezek feldolgozásával fognak tudni az új családban harmóniát teremteni. Az új családban új szerepeket, szabályokat, célokat kell megfogalmazni; létre kell hozni az úgynevezett „közös, családi identitást”. Meg kell tanulni az érzelmeket egymással megosztani: egymás nehézségeit, fájdalmait, örömeit átélni, hogy lehetővé váljon egymás mélyebb megértése. Át kell alakítani a család szerkezetét, hogy az anya és a nevelőapa alkossa a "párt”, az anya és Dávid helyett.

Mitől más a családterápia?

Ahogy az előző példából látszik, a családterápia az egyén (Dávid) problémáját a kapcsolatok összefüggésében vizsgálja. A családterápiában a családi kapcsolatok, a családon belüli folyamatok kerülnek a középpontba, és az úgynevezett „üléseken” a családtagok együtt vesznek részt. A szakemberek a terápiás ülések során feltérképezik a család működését, majd számos és változatos módszerrel segítenek abban, hogy a család maga is „észrevegye” ezeket a folyamatokat.

Dávidék családja a családtagok egymáshoz való viszonyát egy úgynevezett „családi szoborban” mutatta be. Ilyenkor mindenki úgy helyezkedik el a közös szoborban, hogy a testtartása és a távolsága a lehető legjobban kifejezze a többiekkel való kapcsolatát. Ez a szobor is megmutatta, hogy a fiú és a nevelőapa nehezen találja egyszerre a helyet az anya közelében... A szobor segített megérteni, miért van szüksége az apának Dávid intenzív „nevelésére”, hogy így szerepet, feladatot nyerjen a családban.

A terapeuták mindvégig törekszenek arra is, hogy a jól működő folyamatokat megerősítsék. Ehhez is gazdag eszköztár áll rendelkezésre. Dávidék például azt a feladatot kapták, hogy gyűjtsenek olyan helyzeteket, amikor jól érzik magukat, amikor egyetértés van közöttük. Meglepően sok ilyen helyzetet találtak a hétköznapi életükből. Ilyenkor a terapeuták megbeszélik a családdal, hogy a jó pillanatokban mit csinálnak másképp, mint a rosszakban – ez segít a tudatosításban és a változásban.

A terápia sok-sok színes feladattal igyekszik felszabadítani a családtagok saját erőforrásait és kreativitását, hogy a kívánt változást erre építve érhesse el. Az alkalmazott gyakorlatok az egész családra egyidejűleg hatnak, s így képesek tartósan fennmaradó változást elindítani.

Hogyan zajlik a családterápia?

A családokat vagy párokat egy terápiás helyiségben lehetőség szerint egy férfi és egy női terapeuta fogadja, hogy mindkét nem szempontjai képviselve legyenek. Az első találkozáson feltárják a problémát, és úgynevezett „szerződést” kötnek, amelyben a terápia céljait, kereteit fogalmazzák meg.

Körülbelül 8-10 alkalom szükséges ahhoz, hogy a pozitív változás elinduljon. Egy alkalom másfél óra, s a találkozások kéthetenként követik egymást. Két „ülés” között feladatokat is kapnak a családok (például családfa rajzolása, régi fényképek válogatása, meghatározott közös programok szervezése stb.), amelyek összhangban vannak a terápiás célokkal, s támogatják a terápia sikerét.

A találkozások alkalmával foglalkoznak az eredeti családoktól örökölt „szülői és házastársi mintákkal”. Felelevenítik, tudatosítják azokat a meghatározó élményeket és szokásokat, amelyek a gyermekkori családban érték őket  Megvizsgálják, hogyan hat mindez a jelenlegi életükre, párkapcsolatukra, szülői szerepükre, a családtagokkal kapcsolatos kimondott vagy kimondatlan elvárásaikra.

Átgondolják, milyen szerepek, szabályok alakultak ki a jelenlegi családban, s ezek mennyire változnak rugalmasan az úgynevezett „életciklusoknak” (a családtagok életkorából és élethelyzetéből adódó változásoknak) megfelelően.

Sokat foglalkoznak a családtagok közötti kommunikációval is: hogyan képviselik az egyes családtagok az igényeiket, elvárásaikat; hogyan kezelik a konfliktusokat; hogyan fejezik ki az érzelmeiket? Milyen reakciót vált ki a másikból az igények és érzelmek kifejezése (például elzárkózik? védekezik? támad? stb.), és hogyan hat ez a kapcsolatra? (Dávid családjában azt tapasztaltuk például, hogy Dávid ritkán szólította meg a nevelőapját; inkább az anyjához beszélt, aki rögtön kommentálta, mintegy "lefordította” a nevelőapa számára, amit Dávid mondott .)

A családterápiás üléseken a terapeuták és a család közösen megfejtik, hogy milyen szerepet tölt be életükben a beavatkozást szükségessé tevő tünet (példánkban Dávid magatartászavara). A családterápiás gondolkodásmód szerint a tünetre „szüksége van” a rendszernek, hogy fenntartsa az egyensúlyt. (Például Dávid nevelőapja attól érzi magát teljes értékű családtagnak, hogy neveli a neveletlen Dávidot, tehát Dávidnak az egyensúly érdekében "kell” neveletlennek lennie.) A terápia során abban kell segíteni, hogy a család egy új, egészséges egyensúlyt találjon, amiben a rendszernek már nincs szüksége a korábbi tünetre.

Milyen helyzetekben lehet szükség a családterápiára?

Ha állandósulnak, elmérgesednek, parttalanná válnak az otthoni viták;
Ha párkapcsolatában tartósan boldogtalannak, magányosnak érzi magát;
Ha fél a családi kapcsolatok szétesése, elvesztése miatt;
Ha bármelyik fél életében megjelent a  külső „harmadik”;
Ha úgy érzi, eredménytelen gyermeknevelési kérdésekben;
Ha valamelyik fontos családi kapcsolatban a felek képtelenek az együttműködésre;
Családon belüli bántalmazás kapcsán;
Feldolgozatlan veszteségek (válás, halál), gyász alkalmával;
Szenvedélybetegségek és pszichoszomatikus problémák megjelenése esetén.

A befejezett terápiához után-követés tartozik, így a terapeuták 3-6-12 hónap múlva ismét találkoznak a családdal, akik beszámolnak arról, hogy mit sikerült hasznosítaniuk a terápiában tapasztaltakból.