A családi fejlődés szakaszai
Egy animációs filmben, amit pár éve láttam, az életet akadályfutó pályaként ábrázolták, ahol az emberek hosszabb-rövidebb szakaszokat futnak egyedül, párban vagy családosan, s időnként kisebb-nagyobb palánkokat, vizesárkokat kell átugraniuk. A valóságban nagyon hasonló a helyzet. Az akadályok, amelyeket a rajzfilmben mindenkinek meg kell ugrania ahhoz, hogy tovább tudjon haladni, az egymást követő életszakaszokat szimbolizálják. Az előző életszakasz elhagyása és az újba való átmenet természetes krízisekkel jár. Ezek megoldása révén tudunk a következő időszakban újra kiteljesedni.
Egy történet:
Harmincas éveiben járó pár kereste fel családterápiás rendelésünket azzal, hogy kapcsolatuk megromlott, a férj már külön is költözött, a válást fontolgatják. Elmondták, hogy pár év alatt két gyermekük született, és azóta a harmónia helyett állandó veszekedés és feszült csönd váltakozik életükben.
A beszélgetések alapján kibontakozott az alapkonfliktus. Amíg ketten voltak, sok közös programot szerveztek, élvezték egymás társaságát, szexuális életükben is kölcsönösen örömüket lelték, munkájukat szerették, érdekesnek találták.
A gyermekek születésével minden megváltozott. Az anya kizárólag anyai szerepében élt, s ehhez járult még az anyai nagymama állandó jelenléte. A férj elszigetelődött. Magányosnak, feleslegesnek érezte magát a családi körben. Eközben a család eltartásának felelőssége teljesen az ő nyakába szakadt, s nagyon feszítette a félelem, hogy nem tud megfelelni ennek a feladatnak. Egyre többet dolgozott, egyre kevesebb időt töltött a családjával, feleségével, és az együtt töltött idő is a kölcsönös vádaskodások, elkeseredett viták jegyében telt.
A történet nem egyedülálló, sőt szinte tipikusnak mondható. Családterápiás praxisom számos példája mutatja, hogy az új életszakaszba történő átlépés – a kétszemélyes család három-, majd négyszemélyessé válása – sehol sem zökkenőmentes.
Minden új életciklus új alkalmazkodást kíván a család minden tagjától. Módosítani kell a szerepeket, a szabályokat, a funkciókat, a családtagok közötti viszonyokat. Ha ez elmarad, tehát a család nem alkalmazkodik rugalmasan az új életszakaszhoz, feszültségek, zavarok keletkezhetnek: krízis alakul ki. A hozzánk forduló családok nagy része ehhez hasonló, életciklusbeli váltással összefüggő problémával jelentkezik.
Mik is azok az életciklusok?
Az emberi élet folyamata jellegzetes szakaszokból áll, melyeket életciklusoknak nevezünk. Mindnyájunk számára ismertek az egyéni fejlődés szakaszait jellemző fogalmak – ilyen például a csecsemőkor, kisgyermekkor, kamaszkor, felnőttkor stb. –, de hasonlóképpen leírhatjuk a párkapcsolat, vagy a család fejlődésének szakaszait is.
A családi élet szakaszai: családi életciklusok
A hagyományos megközelítés a gyermekek életkora szerint különbözteti meg a családi élet ciklusait: eszerint beszélhetünk az újszülött érkezéséről, majd a csecsemőt-, kisgyermeket-, iskolást-, kamaszt-, ifjút nevelő családról, később pedig a fiatalok kirepüléséről, a szülők magukra maradásáról, az öregkorról. Ez a megközelítés azonban csak a nukleáris család szemszögéből nézi a változásokat, tehát arra a párra koncentrál, akinek a gyermekeiről az adott történetben szó van. A többi generációval (a gyermekekkel, nagyszülőkkel) ez a megközelítés nem foglalkozik.
A család rendszerszemlélete túlmegy ezen a szemléleten, amikor észreveszi, hogy az életciklusbeli változás több generációt érint egyszerre! Ezért a családi életciklusokat a generációk viszonya szerint határozza meg. Így a következő családi életciklusokról beszélhetünk: újonnan házasodott pár családja – gyermeket váró és újszülöttet nevelő család – kisgyermekes család – óvodást nevelő család – kisiskolás(okat) nevelő család – kiskamasz a családban – serdülőt nevelő család – fiatal felnőttet kibocsátó család és a magukra maradó aktív szülők – inaktív, idős házaspár.
Életút-spirál
Látható, hogy az egyik generációban bekövetkező változások, fejlődések ok-okozati összefüggésben állnak a másik generációban bekövetkező eseményekkel. Például, amikor egy fiatal megtalálja a párját és új családot alapítva elköltözik, a magukra maradt szülőknek is át kell alakítaniuk az életüket! A szülői szerep háttérbe szorul, és ismét a párkapcsolat kerül előtérbe. Új, közös célokra van szükségük, hogy a gyermek kirepülésével keletkező hiányokat kezelni tudják. Fontos, hogy át tudják érezni a változás pozitív oldalát is: több a szabadidejük, kevesebb a felelősségük, több idejük jut a saját kedvteléseikre.
Az életút-spirál a különböző generációk eseményeinek kölcsönös kapcsolatát szimbolizálja. Mindhárom érintett generáció (a gyerekek, a szülők és a nagyszülők) többszörös lehetőséget kap arra, hogy a családi eseményeket újra és újra átéljék és „megtanulják”. Ilyen esélyt jelent például a nagyszülőség. Ha a fiatal párnak gyermeke születik, a nagyszülők ismét átélik a csecsemővel kapcsolatos érzelmi hatásokat és teendőket, de más élethelyzetben, más szerepben. A fiatal szülő pedig továbbviheti gyermeke felé az otthon elsajátított mintákat, de úgy is dönthet, hogy a gyermekkori élményeket és szokásokat átértékelve, új családi mintákat alakít ki.
Ebből is látszik, hogy minden periódusnak megvannak a maga speciális feladatai, lehetőségei és kiváltságai. Ezek a családi fejlődés természetes állomásai. Az életciklus-váltásokkal együtt jár a változás, melyet kellő rugalmassággal új lehetőségként élhetünk meg.
