Hogyan mondjuk nemet a gyereknek?
Természetesen minden szülő arra vágyik, hogy a gyereke – ha már választani lehet – inkább szeresse, és nem pedig utálja őt. Sajnos, ha valamire nemet mondunk a kölöknek, valamit nem engedünk vagy egyenesen megtiltunk, azzal általában nem érünk el töretlen népszerűséget. Folyton tiltani – folyton engedni: egyik véglet sem jó. Hogyan csináljuk jól
Jegyezzük le, hányszor mondunk nemet!
Az elkövetkező néhány napban figyeld meg, milyen gyakran mondasz nemet, és hogyan reagál rá a gyereked.
Amikor várhat kicsit a dolog
A gyerekeknek megvan az a szokásuk, hogy akkor kérnek valamit, amikor a legkevésbé tudunk a megvalósításra koncentrálni. Mindazonáltal nekünk nem kell ott, rögtön válaszolnunk! Kérjünk magunknak időt: „Át kell gondolnom a dolgot”, vagy még jobb: „Ezt meg kell beszélnem anyával/apával is.”
Ha azonnal kell cselekedni
Vannak alkalmak, amikor azonnal, egyértelműen nemet kell mondanunk. Ha nem tartózkodunk ugyanabban a szobában – és például a gyerek felkiabál az emeletre –, menjünk le hozzá, ahelyett hogy visszakiabálnánk. Legyünk nyugodtak és határozottak. Maradjunk mellette, ne menjünk arrébb, mert a közelségünk jobban hangsúlyozza kérésünket. Használjuk a leíró dicséretet, minden egyes mozzanatért – bármilyen apróság is –, amit a kérésünknek megfelelően tett.
Tanácskozzunk!
Néha azért mondunk nemet, mert a dolog már el van döntve, vitának nincs helye, de gyakran a kérdéses helyzet nagyon összetett. Például lehet, hogy úgy véljük, nem elég idős még a gyerek ahhoz, hogy sátorozni menjen, de egy kicsit módosítva a körülményeken akár még igent is mondhatunk – például megengedhetjük, hogy kint aludjon a hátsó kertben felállított sátorban. Ezekben az esetekben alkalmazhatjuk a NEM-kommunikációt: N = nemet mondunk, E = egyezkedünk („Viszont…”), M = más megoldást ajánlunk. Például „Nem mehetsz el a fesztiválra, de szívesen beviszlek a városba egy koncertre, és haza is hozlak utána.”
Ragaszkodjunk az elveinkhez!
Gyermekeink szép lassan hozzászoknak ahhoz, hogy olykor nemet mondjunk nekik – a későbbiekben ez nagyon hasznos lesz számukra, hiszen a nagyvilág tele van nemekkel. Higgyük el, hogy egyre könnyebben fog menni.
Veregessük vállon magunkat!
Komolyan vettük gyerekünk érzelmeit, és megtanítottuk neki, hogy nincsen akkor sem semmi baj, ha kiábrándult, dühös vagy csalódott. Ezeket a heves érzelmeket el kell viselnünk és túl kell lenni rajtuk. Hidd el, ez nagyon fontos lépés a gyermek önkontrollálásának útján.
Forrás
Erről a témáról bővebben és más kérdésekről is olvashatsz Andrew G. Marshall: Szeretlek, de miért én vagyok mindig az utolsó? című könyvében.
Fotó: Gettyimages
