Hogyan lehet együtt élni egy alkoholistával? Milyen mintát lát a gyerek?
Elképzelhető, hogy Zacher Gábornak igaza van? Hol él az a rengeteg (többségében férfi), aki napi szinten iszik alkoholt, és el sem tudja képzelni anélkül az életét? Azt írják, hogy sok kocsma szinte üres, az utcán sem dülöngél egymillió ember, akkor hol vannak? Ha vannak egyáltalán.
Családokkal foglalkozom, olyan családokkal, akik életük egy szakaszában elakadtak, kicsit megrekedtek, akik azért fordulnak hozzám, mert szeretnék, ha az életük jobbra fordulna. Sok család küzd azzal a problémával, hogy egyikük sokat és rendszeresen iszik, de ezt rajtuk kívül szinte senki nem tudja. Nem beszélnek róla, nem kérnek segítséget, bezárkóznak, hallgatnak, egyedül szenvednek, és várják, hogy történjen végre valami.
Ott van a legtöbb alkoholista: láthatatlanul isznak otthon, családi körben, egy házastárs “védőszárnyai” alatt. A gyerekek szeme előtt, titoktartást kérve tőlük, nem törődve azzal, hogy mekkora terhet tesznek a vállukra. A család nagy erőkkel keresi a mentségeket az alkoholista számára, nehéz a munkája, nehéz az élete, semmi más nem nyugtatja meg, nem kapcsolja ki, csak az ivás. És legalább nem a kocsmában ül, ugye?
Milyen mintát lát a gyerek?
- Akinek nehéz az élete, annak joga van kiütnie magát az itallal.
- Családi problémák esetén bezárkózunk, és hazudunk mindenkinek.
- Ha ki akarsz kicsit kapcsolódni, igyál!
- A többi családtag nem számít, az ő dolguk elviselni.
- A gyerek nem számít.
- Az igazi férfi/nő iszik, ettől lesz igazi.
- A problémákat nem kell megbeszélni, elég úgy csinálni, mintha nem léteznének.
- Idegen soha nem pillanthat be a családi életbe.
- Így élünk, és ez soha nem fog megváltozni, bárki bármit is mondjon.
- A leszokás nem akarat kérdése, hanem valami tőlünk független ok miatt nem sikerül sosem.
És mindez nem azt jelenti, hogy az alkoholista családtag nem szereti a gyerekeit és a házastársát. Többnyire szereti őket, de ez kevés ahhoz, hogy változzanak a dolgok. És akár szereti a gyerekeit, akár nem, a mintát átadja nekik.
Mit lehet tenni?
- Az alkoholista házastársa dönthet úgy, hogy nem asszisztál tovább, hogy nem mentegeti, nem takargatja többé a valóságot. Megmutathatja a gyerekeinek, hogy van kiút, hogy lehet másképp élni.
- A gyerekkel együtt kérhet segítséget, a saját érdekeiket a másik elé helyezve végre.
- Ha ő saját magának nem lát már más lehetőséget, adhat a gyereknek új esélyt, új mintákat, megmutatva, hogy neki lehet más a jövője.
- Lehetnek őszinték egymáshoz, kimondhatják, hogy az alkoholizmus nem egy adekvát válasz a problémákra, hogy nem jár alanyi jogon, és hogy vannak sokkal jobb utak is.
Az alkoholizmus csökkentése ennél persze sokkal komolyabb változásosokat igényelne, hiszen egy olyan családban is, ahol mindenki tudja a mértéket, az alkohol jelen van:
Ha vendég jön, azonnal megkínáljuk egy kis itókával
Ha ünneplünk, alkohollal koccintunk, és azt mondjuk: egészségedre!
Egy nehéz nap után úgy érezzük, megérdemlünk egy pohárkával
Mondogatjuk, hogy kis mennyiségben gyógyszer
Megengedjük tinédzser gyerekünknek, hogy egy kicsit igyon, hátha akkor tudni fogja a mértéket, és nem iszik többet a kelleténél.
A kutatások viszont ennek pont az ellenkezőjét mutatják: azok a gyerekek, akiknek a szülei nem tartanak otthon alkoholt, és nekik sem engedik meg, hogy “egy kicsit” igyanak, sokkal ritkábban lépik túl a határt, mint azok a gyerekek, akiknek a szülei mértékkel ugyan, de szoktak inni, és nekik is megengedik, hogy ha elmennek bulizni, megigyanak egy-két sört.
Mit lehet tenni?
- Lehet tanulni egyéb konfliktuskezelési módszereket, megmutathatod magadnak és a gyerekeidnek is, hogy léteznek jobb utak.
- Elkezdheted szeretni magad annyira, hogy a saját életed véded, és nem az alkoholista társadét.
- Kimondhatod hangosan, hogy ezt nem teheti meg veled tovább!
- Megtörheted a titkok hálóját, és kérhetsz segítséget akár itt is.
Gyerekként együtt élni egy alkoholista szülővel nagyon nehéz, nehezebb, mint ahogy azt el lehetne mondani, én is megtapasztaltam. Egy gyerek még nem lát ki a családból, nem tud segítséget kérni. Sajnos még mindig sokan érzik úgy, hogy a család problémája csak rájuk tartozik, hogy a legnagyobb hiba beengedni egy külső embert.
Hiszik ezt azért is, mert nem bíznak abban, hogy valóban lehetne segíteni, és hiszik azért is, mert szégyellik, ahogy élnek. Mit gondolnak majd, ha kiderül, hogy apuka naponta megiszik legalább egy üveg bort, és ha megitta, utána minden, csak nem kedves? Mit gondolnak majd, ha kiderül, hogy éjszakánként nem alszanak, mert rettegve hallgatják a beszűrődő hangokat?
Ilyen esetekben a gyerek iskolai eredménye nem élvez prioritást, ez egyértelmű. A baráti kapcsolatai sem szilárdulhatnak meg, mivel hogy visz haza bárkit is, amikor az asztal alatt minden tele van üres üvegekkel, és soha nem lehet tudni, milyen állapotban érkezik haza az egyik szülő.
A kamasz elmagányosodik, befelé fordul, vagy épp zűröket kezd el kavarni, és ezt az iskolában teszi, mivel számára az a biztonságos közeg, otthon mukkanni sem mer. Nem értik a tanárok, nem érti a szülő sem, hiszen otthon semmi gond nincs vele.
Az a gyerek, aki egy alkoholistával él együtt, szinte soha nem hallja, hogy ő jó, értékes, hogy az, amit ő csinál, az pozitív. Többnyire csak útban van otthon, és az egyetlen, amit várnak tőle az az, hogy maradjon szépen csendben, nehogy felingerelje az épp ivó szülőt.
Kinek a felelőssége az, hogy közbelépjen?
Minden felnőtté, aki tud arról, hogy hogyan él a család, hogyan él a gyerek. Nincs mentség, nincs kifogás, mindenki, aki tud róla, de nem tesz semmit, jóváhagyja azt, hogy egy gyerek egy teljesen méltatlan és romboló közegben nőjön fel.
Keményen hangzik ez, tudom. Gyerekvédőként nagyon sokszor láttam, ahogy kamaszkorban hirtelen “problémás” lett egy gyerek, és mindenki állt tanácstalanul, aztán három kérdés után kiderült, hogy az egyik szülője alkoholista. És akkor már nagyon nehéz megváltoztatni az évek alatt megtanult mintákat, kilépni az évek óta tartó játszmából.
Az alkoholizmus egy családi játszma, amiben minden családtag eljátssza a maga szerepét.
Ki lehet lépni belőle, határozd el, hogy nem csinálod tovább! Nehéz lesz? Igen. Felkavarja a döntésed mindenki életét? Igen. Lesznek viharok, küzdelmek? Igen. Megéri? Mindenképp.
Mit tehetek én azért, hogy neked könnyebb legyen?
- Meghallgatlak és nem ítélkezem (ennek sokkal nagyobb ereje van, mint elsőre gondolnád)
- Segítek pontosan meghatározni azt a játszmát, amit működtettek, és ezzel képes leszel a kifelé vezető utat is felismerni
- Nem mondom meg, hogy mit csinálj. Nem mondom, hogy hagyd el, hogy szakíts, hogy ide vagy oda menj.
- Nem döntök helyetted, de segítek átgondolni, hogy melyik döntésed hova visz.
- Az erősségeidre építve beszélgetünk, a találkozás végére tudni fogod, mennyi minden van benned, amire támaszkodhatsz, még ha ezt most el sem tudod képzelni.
- Foglalkozom a gyerekeddel is, ő is megkapja ugyanezt a támogatást.
- Segítek megtalálni magadban azt az erőt, amire szükséged van, hogy változtass az életeden.
- Jogi és gyámügyi információkkal látlak el, amennyiben erre szükséged van.
- Elkísérlek addig, amíg szükséged van rá.
Új év kezdődött, ne folytasd a tavalyi rossz szokásokat! Hidd el, hogy képes vagy változni, változtatni, tedd meg az első lépést most! Kattints IDE, írd le a történeted, azt, hogy mi az, amit szeretnél, milyen megoldással lennél elégedett!
