Hazudjak? A válás és a gyerekek
Többen kérdezték már tőlem, hogy a válás során mit mondjanak el a gyerekeknek. Volt, aki mindent megbeszélt a 8 éves kislányával. Azt állította, hogy nem hajlandó hazudni a gyereknek, és egyszerűen nem akarta elhinni, hogy ezzel többet árt, mint használ.
Hazudjak?
Kérdezte. Nem, dehogy, válaszoltam. Rengeteg dolgot el lehet mondani egy 8 éves kislánynak, de az nincs közte, hogy anya nem fizet utánad, hogy megint írt egy gyalázkodós levelet, hogy holnap megyünk az ügyvédhez, aztán a mediátorhoz, kíváncsi vagyok, sikerül-e megegyezni. A gyerek ebből egyetlen szót sem ért, tökéletesen érzi viszont a dühöt és az indulatot. Azt is tudja, kire irányulnak a negatív érzések, az okot viszont nem érti.
Mi tartozik a gyerekekre?
1. Kivel fognak élni és hol
Amikor valamelyik szülő elköltözik (egyedül, vagy a gyerekekkel), mindenkinek felborul az addigi élete. Megváltozik minden, de a felnőtteknek ez kevésbé váratlan, mint egy gyereknek, főleg, ha a szülők figyeltek arra, hogy “ne a gyerek előtt” veszekedjenek. Ennél a pontnál nagyon őszintének kell lenni, csúsztatás és hitegetés nélkül ki kell mondani, hogy apa vagy anya mostantól máshol fog élni, te velem maradsz/vele mész, de sűrűn találkozunk majd.
Hamis hitegetés nélkül, vagyis nem szerencsés olyasmit mondani, hogy egyelőre még, ideiglenesen, majd meglátjuk hogy alakul. És ha még ők maguk sem tudják? Jogos kérdés. Ha a szülők még nem döntötték el, hogy véglegesen különválnak-e, vagy csak tesznek egy próbát, hogy hogyan jobb, akkor azt kell elmondani a gyereknek, hogy most nem jó nekik együtt, nem akarnak veszekedni, mert az rossz mindenkinek, ezért külön fognak élni. Nem kell magyarázkodni, nem kell elmondani, hogy megpróbáljuk, hátha rendbe tudjuk még hozni, csak a konkrét esemény tartozik a gyerekre, az ok, a magyarázat nem.
Őszintén, vagyis ne állítsunk olyat, hogy semmi nem fog változni, hogy ugyanúgy szeretjük a másik szülőt, mint eddig. Ez nem igaz. Minden meg fog változni, és nem szeretjük ugyanúgy azt, akitől épp elválunk (a barátainknak biztos nem mondanánk ilyesmit, és a gyerekek sokszor hallják azt is, amit a barátoknak mondunk).
A gyerekre tartozik, ha a szülei útjai elválnak, de nem tartozik a gyerekre, hogy miért. Semmi szükség arra, hogy egy kislány, kisfiú megtudja, hogy kibe szeretett bele az anyukája, apukája, hogy az egyik szülője milyen hibát követett el sorozatosan, milyen ígéretét nem tartotta be.
Nyílt levél férjem új barátnőjéhez
A gyerekek miatt továbbra is összetartozunk, nagyjából annyira, ahogy te a munkahelyeden össze vagy kötve a főnököddel. Ha a siker a cél, legyen szó akár szülőségről vagy munkáról, akkor azok számára, akik el akarják érni, a kapcsolat nagyon fontos. Nem fogom megtölteni a levelem „nem az én dolgom”– típusú megállapításokkal, egy olyan emberrel kapcsolatban, akit 20 éve ismerek, és nem fogok elmesélni neked semmiféle személyes dolgot, amit ő is megoszthatna veled.
A cikk teljes egészében itt olvasható
2. Mikor látják a külön élő szülőt és mennyi időre
Fontos, hogy tudják, hogy a másik szülő nem tűnt el az életükből, hogy jelen legyen, amennyire ez megoldható. Mindig el kell mondani, hogy pontosan mikor találkozhatnak vele a gyerekek, és lehetőség szerint kommentár hozzáfűzése nélkül (elvileg jön apád/anyád ekkor és ekkor, de hát nála sose tudni…).
Ha még kicsik, és nem ismerik a napokat, nem tudják, hogy mit jelent a szombat reggel, akkor sokat segít egy naptár a falon a hét napjaival. Lehet az ovi idejének, a játék idejének és minden más eseménynek is jele, amit a szülő és a gyerek együtt feltesz a következő hétre, a szülő fényképét pedig szombatra. Akkor érzékeli a gyerek az idő múlását, látja, hogy melyik napnál van a fénykép, és nem kérdezgeti folyton, hogy apa/anya mikor jön értem?
Az apa, aki mindent megbeszélt 8 éves kislányával, elmondta az egész kapcsolatukat a gyereknek. Szakítással, fájdalommal, sértettséggel együtt. Megkérdeztem tőle, hogy ha nem válnak el, ha még mindig együtt lennének az anyával, akkor is megbeszélné a kapcsolatukat a gyerekkel? Azt válaszolta, hogy természetesen nem. Akkor most miért? Beszéljen a barátaival vagy egy szakemberrel, vagy épp a munkatársaival, bárkivel, aki meghallgatja, de nem a gyerekével.
Akkor azt se mondjam el neki, hogy mikor megyünk a bíróságra?
Ne. Fogalma sincs a gyereknek arról, hogy mi az a bíróság és miért mennek oda. Még egy 15 éves gyerek sem érti, hogy ez pontosan mit jelent, de nem is kell tudnia. Mire bíróság elé kerül a válás, a felek többnyire rég külön élnek, elindul a láthatás, elindul a rutin, a gyerekek is kezdik megszokni az új felállást, nekik teljesen mindegy, hogy a szülőknek van-e már papírjuk a válásról, gyerekelhelyezésről vagy nincs. A szülőknek fontos, hogy megvan-e a papír, nem a gyereknek.
üzenet az exfeleségnek
Fogalmam sincs, hol romlott el. Egyszer csak azt vettem észre, hogy én a „gyárban” szakadok meg, a feleségem meg otthon a két gyerekkel, és egyre fásultabbak és boldogtalanabbak vagyunk, nemhogy rendes szavunk, de egyetlen szótagunk sincs egymáshoz. Én azt gondoltam, azzal, hogy magamra vállalom a pénzkereső szerepét, hozom azt, amit a családfők generációk óta tesznek, csak épp a munkavégzés módja változik. Azt hittem, majd a feleségem is hozza zsigerből, amit egy nő felvállalhat a közös munkamegosztásból: ellátja a gyerekeket, rendben tartja a lakást, és ez még némi örömöt is okoz neki, mint ahogy nyomokban a munkámban is felfedezek néha valami szívderítőt.
Korábbi írásunk itt található
Minden eset más?
Igen, és nem. Igen, mert a szülők mind másképp élik meg a válást, máshogy dolgozzák fel a veszteséget, más a kapcsolatuk a gyerekekkel. Nem, mert a gyerekeknek nincs köze a szülei magánéletéhez, nem birkóznak meg egy ekkora teherrel. Hazudni nem szabad, de az őszinteség nem jelenti azt, hogy mindent el szabad mondani.
szerzőnkről
Gyarmati Katalin Anna mediátor. Nem terápiás munkát végzez, hanem a problémák megoldásában segít a hozzá fordulóknak, mindig a jövőt szem előtt tartva, a legjobb megoldásra fókuszálva. Alkalmazták több gimnáziumban gyermekvédelmi szakemberként, dolgozott középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekekkel, ezen kívül családgondozóként foglalkozott problémákkal küzdő családokkal. A mediátor szakmán belül mindezeket a tapasztalatokat kamatoztatja nap mint nap, tapasztalatairól weboldalán számol be rendszeresen, Kamasznavigátor című kiadványa a közelmúltban látott napvilágot.
