A mesterséges immunizáció alaptípusai
A mesterséges immunizáció alaptípusai: A mesterséges immunizáció két alaptípusa az aktív immunizáció vagy vakcináció, amikor legyengített vagy elölt kórokozók segítségével kiváltják a szervezet immunreakcióját, illetve a passzív immunizáció, amikor a betegségen már átesett egyének vérsavójából kivont kész ellenanyagot juttatnak a szervezetbe.
Vakcináció útján hosszú időre, egyes esetekben életre szólóan immunizálják a szervezetet. Egyes vakcinák legyengített kórokozókat tartalmaznak, ezek a szervezetbe bejutva nem okoznak betegséget, de szaporodnak, így a természetes fertőzéshez hasonló folyamatot utánozva váltják ki immunológiai hatásukat. Ritkán enyhe oltási betegséget is okozhatnak (oltási reakció), ami azonban meg sem közelíti a spontán kitörő betegség súlyosságát.
Egyes betegségek ellen elölt kórokozókat tartalmazó oltóanyagot használnak, ezzel is kiváltható immunválasz, ilyenkor a megismételt ún. „emlékeztető” oltásokkal váltható ki megfelelő védelem. Az oltóanyag előállítása során a kórokozó „támadási módját” semlegesítik kémiai, esetleg géntechnológiai eljárással. Ilyen módszerrel immunizálnak pl. a szamárköhögés, a kolera, a diftéria, stb. ellen.
A passzív immunizáció során a kórokozóra specifikus ellenanyagokat tartalmazó oltóanyagot használnak. Az oltóanyagokat ellenanyagokkal rendelkező személyek vérsavójából állítják elő. A passzív védelem néhány hétig tart, amíg az ellenanyag ki nem ürül a szervezetből. Ilyen védelemben részesülhetnek azok, 1. akiknek védekező rendszere nem tud megfelelően válaszolni a fertőzésre (gyengült immunrendszer); 2. akik nincsenek oltva, amikor a fertőzést megkapják (pl. veszettség); 3. akik számára várható egy kórokozóval való találkozás, de nincs idő a teljes oltássorozat beadására (pl. külföldi utazással kapcsolatos oltások).
