Ovis lesz a gyerek!

Milyen típusú oviba menjen, melyik óvó nénihez? Vajon mennyi idő alatt fogadja el a kicsi az új helyzetet, a csoporttársakat, a gondozókat? Megtalálja-e a helyét, tud-e alkalmazkodni másokhoz? Elfogadja-e az új szabályokat? Ki tudja-e várni aggodalom nélkül, amíg érte jönnek a szülei? Meg tudja-e védeni magát, ha szükséges? Képes-e arra, hogy megosztozzon a játékokon, finomságokon, szereteten?

Melyik oviba? Érdemes időben tájékozódni a felvetődő lehetőségeken belül. Már sokféle óvoda létezik, sokféle kínálattal, szemlélettel és elvárással. Az a szerencsés, ha az intézmény és a család értékrendje hasonló, és a gyermek személyiségéhez is jól illeszkedik, például az alternatív irányzatú óvodák esetén.

Fontos alkalmat teremteni az óvónővel való kölcsönös ismerkedésre, ahol a szülők is információt tudnak adni gyermekük szokásairól, természetéről, hogy minél személyesebb kapcsolatot tudjon vele kialakítani a pedagógus.

Hároméves korig a gyermek személyiségfejlődése eljut odáig, hogy igényli a kortársakat, és biztonságban tudja érezni magát akkor is, ha édesanyja távol van pár órára. Ebben az időszakban már szobatiszta, és elég önálló és magabiztos lehet ahhoz, hogy megtalálja a helyét egy új közösségben. Gyermekünk felkészítése azonban az első közösségi élményre már sokkal korábban elkezdődik.

A családban, pici kortól kezdve kialakulnak a szoros, bensőséges kapcsolatok, amelyek alakítják a gyerek személyiségét. Meghatározó ez az időszak abban, hogyan látja a világot, és hogyan érzi benne magát a kicsi. Mennyire bízik a környezetében és saját magában, elfogadja-e a legfontosabb szabályokat, kialakultak-e azok a szokások, amelyek szükségesek az önállóbb működéshez.

Élet a közösségben

Ha otthon megfelelően támogatták a szülők gyermekük kezdeményezéseit, akkor megfelelő önbizalommal és készségekkel rendelkezik ahhoz, hogy jól érezhesse magát a családon kívül is hosszabb-rövidebb ideig. A gyermek ilyenkor már képes önálló cselekvések kezdeményezésére, végrehajtására. Távolból szereti az anyját, és bízik benne a kisgyermek. A közösségbe való kerülés nagy hatással van a fejlődésére. Megtanul alkalmazkodni különböző helyzetekhez, új szabályokhoz , kialakul benne a közösségi tudat. Képes mások felé fordulni, rövidebb ideig figyelni egy-egy tevékenységre, együttműködni másokkal.

Ebben az időszakban jelenik meg a szerepjáték, amely által a gyerek megérti, feldolgozza és gyakorolja a körülötte levő világ történéseit, eseményeit. Ezzel gyakran tükröt tart szüleinek: hogyan látja környezetét, a körülötte élő emberek kapcsolatát, megnyilvánulásait, és hogyan érzi magát benne.

Minél inkább közelítenek a család elvárásai az óvoda elvárásaihoz, annál könnyebb dolga lesz a gyereknek. Azok, akik megszokták, hogy gyakran járnak ismerősök, rokonok közé, és alkalmuk volt más gyerekekkel ismerkedni, játszani, vagy időnként másokra voltak bízva, könnyebben tudnak alkalmazkodni, és nem esnek kétségbe, ha szüleik nincsenek állandóan a közelükben.

Nehéz helyzetbe kerülhet az a gyerek, aki olyan családból kerül oviba, ahol zárkózott életet élnek. A szülők nem barátkoznak, és így a gyereknek sem volt alkalma másokat megismerni. Ebben a helyzetben csak a családon belül érzi magát biztonságban, a külvilágot veszélyesnek tartja. Az egyéni kezdeményezés, a képességek próbálgatása, az önállósodás akadályozva van. Ezekben a zárt családokban gyakrabban találunk túlzottan aggódó anyukát, aminek következtében a gyerek is félénk, gátlásos lesz.

Változik a család!

A gyermek óvodába kerülésével az anya, és vele együtt az egész család élete megváltozik, ami átmeneti nehézségekkel járhat együtt. A családi struktúrát is át kell alakítani. Újra kell osztani a családi feladatokat és szerepeket. Az apa kivételezett, felelősségteljes helyzete megszűnik. Már nem csak ő tartja el a családot, és ez járhat némi presztizsveszteséggel. Az anyában, munkába állásával, kettős érzés jelenhet meg. Egyrészt változatosabbá válhatnak a mindennapjai, ugyanakkor szoronghat attól, képes lesz-e megfelelni a munkahelyén és anyaként is egyszerre.

A megváltozott helyzetben a párkapcsolatra is kevesebb idő jut, ami szintén okozhat konfliktust. Ezekre a nehézségekre azonban előre lehet számítani, így lehetőség van arra, hogy a családok közös beszélgetésekkel, egymás támogatásával, az erőforrások tudatos aktivizálásával felkészüljenek a változásokra.