Egyelőre maradhat a mobiltelefon a magyar iskolákban
Pár napja jutott el a hír hazánkba: a brit kormány kitiltja a mobiltelefonokat az iskolákból. A rendelkezés 2011 szeptemberétől lép majd életbe. Michael Gove oktatásügyi miniszter szerint azért van szükség erre az intézkedésre, mert Nagy-Britanniában a diákok egyre gyakrabban használják „fegyverként” a telefonjukat. Vagyis azért bántalmaznak diáktársakat vagy tanárokat, hogy a verbális vagy fizikai agressziót mobiljukkal felvegyék, és az interneten közzétegyék.
Felmérések szerint a brit tanulók 40%-a volt már szenvedő alanya ilyesfajta agresszív cselekedetnek. Az új szabályozás alapján az iskoláknak joguk lesz minden nap a tanítás megkezdése előtt begyűjteni a telefonokat. Ha egy szemfüles diák mégis kijátssza a tiltást, és lelepleződik, akkor a pedagógusnak jogában áll a készüléket elvenni, sőt, akár a felvételt is letörölheti.
A hír kapcsán természetesen nálunk is felmerült: szükség van-e hasonló intézkedésre?
Gloviczki Zoltán, az oktatási államtitkárság közoktatásért felelős helyettes államtitkára szerint Magyarországon ezzel a problémával egyelőre nem kell foglalkozni, mert az „angolszász oktatásban fennálló brutalitási viszonyoktól messze vagyunk”. Az elektronikai eszközök használatával vannak ugyan gondok az iskolákban, de azt az intézményeknek kell szabályozniuk, mit engednek és mit nem.
A mobiltelefonok iskolai használatának szabályozása nem most merült fel először az érintettekben. Számos országban már korábban megtiltották a készülékek használatát az oktatási intézményekben: 2008 decemberében például Japánban, 2010 októberében Franciaországban született erről jogszabály.
Magyarországon az intézmények a házirendjükben szabályozhatják a mobilhasználatot. Az iskolák többségében az a szabály, hogy a telefonokat órán kikapcsolva kell tartani, a szünetekben viszont nem korlátozzák a készülék használatát.
Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa már korábban is állást foglalt ez ügyben. Szerinte napjainkban a mobiltelefon olyan használati eszköz, amelyet a tanulók is rendszeresen hordanak, folyamatosan használnak, és szinte mindig maguknál tartanak. Azok a tárgyak pedig, amelyeket az emberek általában maguknál tartanak, az iskolából sem tilthatók ki. A hétfői hír kapcsán úgy nyilatkozott, hogy Magyarországon is előfordul, hogy „azért vernek meg, azért aláznak meg valakit, hogy azt felvegyék és a közösségi oldalakra feltehessék”. Néhány megkérdezett iskolaigazgató is egyetértett ezzel.
A diákokat természetesen felelősségre lehet vonni, ha órán a mobiljukat használják. Ha szükséges, a pedagógus akár el is veheti a tanulótól a telefont, de az óra végén köteles visszaadni azt a tulajdonosának.
Vitathatatlan, hogy a mobiltelefon életünk fontos részévé vált. Megszoktuk, hogy bárhol, bármikor, bárkivel kommunikálhatunk. Ha az agresszióhoz kötődő mobilozás nem is gyakori, azért érdemes lenne végiggondolni: valóban szükséges-e, hogy a gyermekünk egyfolytában a készüléken lógjon, hogy tanítási időben sms-t küldözgessen a padtársának - ez a levelezés modern változata -, ott és akkor megossza gondolatait a különböző közösségi portálokon a – szintén órán lévő – barátaival. Ha rendkívüli esemény történik, baj éri a diákot, az iskola tudja (és kötelessége is) értesíteni a gondviselőt.
Az iskolák próbálkozhatnak mindenféle szabályozással, tiltással, büntetéssel. Ám alapvetően mégis a szülő felelőssége lenne, mikor ad a gyermeke kezébe mobilt, és főleg, hogy megtanítja-e a mobilhasználat szabályaira – feltéve, hogy ő maga is ismeri azokat.
Ráadásul – ahogy erre az oktatási jogok biztosa is rámutatott – az is gond, hogy a legtöbb szülőnek fogalma sincs, mire is használhatók a technikai újdonságok. Hogy nemcsak beszélni lehet, esetleg szöveges üzenetet küldeni, hanem internetezni, játszani, letölteni és feltölteni vele különböző tartalmakat. Például olyanokat, amelyek akár súlyosan sérthetik mások személyiségi jogait.
