De nehéz az iskolatáska-választás!

Utóbbiból az iskolás évek alatt több darabra is szükség lesz, hiszen nemcsak a gyerek termete változik majd, de ízlése, igénye és tankönyveinek száma, mérete is. Persze, a szerencsésebbek meg tudják oldani a helyzetet a nagyobb gyerektől vagy az ismeretségi körből örökölt táskával is, de sokan vagyunk, akiknek erre nincs lehetősége. Akik kénytelenek bevenni magukat a zsúfolt boltokba, ahol a sok kétségbeesett szülő tolongva próbálja kitalálni, hogy a polcokon sorakozó táskarengetegből melyik lesz az az egy, amely majd a poronty hátán díszeleg egy-két évig, jobb esetben az első négy évben. A választás pedig egyáltalán nem könnyű, és nemcsak azért, mert sokféle márka, típus tornyosul a boltokban, de árban is igen változatos a kínálat. Sokan pedig azt sem tudjuk igazán, mitől jó egy iskolatáska, milyen feltételeknek, paramétereknek kellene megfelelnie.

Az biztos, hogy az iskolát most kezdő gyereknek sporthátizsákot, oldaltáskát vásárolni nem jó döntés. Az oldaltáskát amúgy is jobb, ha egy ideig kerüljük még, hiszen a féloldalas terhelés a gerinc és az izomzat torzulásához vezethet. A sporthátizsák, ami egy elsős gyereknek általában még túl nagy, és a háta sem merevített, hasonló következményeket okozhat. Ezeket inkább majd akkor mustráljuk meg alaposabban, ha a gyerek már a felső tagozatba jár. Maradjunk inkább a hagyományos, téglalap formájú, merevített táskáknál. Ezek már csak azért is praktikusabbak, mert a füzetek, könyvek nehezebben gyűrődnek össze bennük, könnyebb rendezetten belepakolni, márpedig ez nagy segítség egy hat-hét éves gyerkőcnek.

Ha már az előbb szóba hoztuk a gerincferdülést: érdemes olyan táskát vásárolni, amelynek a háta anatómiailag kialakított, de legalábbis merevített és némileg párnázott. Ne felejtsük el azt sem, itt a méret tényleg lényeg: a jó táska akkora, hogy a tanfelszerelés, tolltartó, de még az uzsonna és az innivaló is kényelmesen elférnek benne – kézben cipelni még két-három pakkot nem túl kényelmes -, de nem akkora, hogy a gyerek térdéig lógjon. Nézzük meg alaposan a vállpántokat is, ha ezek párnázottak, a gyerek vállán is jobban eloszlik a súly, kényelmesebb akár huzamosabb ideig is cipelni. Mindenképp olyan táskát vásároljunk, aminek a vállpántjai állíthatók, hogy tökéletesen illeszkedjen a gyerek hátához szeptemberben és majd májusban is, a következő tanév elejéről már nem is beszélve.

Praktikus, ha a táska belsejében több rekesz is van: egy a könyveknek, egy a füzeteknek. Ahogy az is, ha a táska oldalán és elején több zseb is van, ide lehet rejteni a zsebkendőt, az innivalót, de akár egy-két játékot is. Elsőben még a legtöbb helyen elnézik, ha a gyerek magával visz egy-két nélkülözhetetlen kincset a suliba. Görgős, húzható változatot csak azok válasszanak, akik mindennap hozzák-viszik a táskát – jobb helyeken, hétközben az iskolában is lehet hagyni a többkilós batyukat -, amit nem hepehupás terepen szándékoznak használni, vállalva, hogy a gyerek helyett ők cipelik majd, ha kell. A merevítők miatt ezek ugyanis általában annyira kényelmetlenek, hogy a csemete egészen biztosan csak és kizárólag húzogatni lesz hajlandó.

Természetesen választhatunk olyan táskát is, amely számos kiegészítővel együtt vásárolható meg: tolltartó, pénztárca, tornazsák, esővédő, és így tovább. Mielőtt úgy döntenénk, egyetlen mozdulattal megoldjuk ezek beszerzését egy szett formájában, érdemes azért körbenézni, nem érné-e meg esetleg jobban anyagilag, ha külön-külön vásárolnánk meg ezeket a felszereléseket. Igaz, ebben az esetben lehet, hogy le kell mondanunk arról az esztétikai élményről, hogy a tolltartó és a tornazsák tökéletesen passzolnak a táskához.

Tegyük kényelmessé a saját életünket is: bár az impregnált anyagból készült modellek mosógépben nem, de speciális mosószerrel, kézzel moshatók. És erre szükség lesz, hiszen szegény táska a legtöbbször a földön áll majd, arról nem beszélve, mikor a gyerek unottan húzza végig a járdán, vagy az udvaron focikapuként kell teljesítenie. Az utóbbi okokból kifolyólag nem érdemes hófehér és világos színű csodákba beinvesztálni, hiszen ezek két-három nap múlva már igencsak a rosszabbik oldalukat fogják mutatni.

Ha szeretnénk még ennél is kényelmesebben vásárolni, csak próbálni, esetleg tájékozódni nézzünk le a boltokba, aztán menjünk haza, és az interneten vásároljuk meg a kiválasztott modellt. Sok esetben így még komolyabb összeget is megspórolhatunk. Természetesen, ahogy a sima, mezei üzleteknek, az internetes áruházaknak is kötelességük számlát adni és garanciát vállalni a megvásárolt árura.

Ha kellően vastag így, a tanévkezdés előtt a pénztárcánk, választhatunk bőrből készült táskát is, de vigyázat: kevés elsős képes még arra a bravúrra, hogy úgy vigyázzon a drága hátravalóra, mint a szeme fényére. Valószínű, hogy a kényes anyagból készült darab kissé viharvert lesz az év végére, tehát csak erős idegzetű szülők döntsenek mellette. Érdemesebb az ellenálló, műszállal kevert anyagokból készült iskolatáskák mellett dönteni, már csak azért is, mert ezek egyszerűen karban tarthatók, ha meg esetleg mégiscsak tönkremegy, a felmenők is könnyebben veszik tudomásul, mint egy több tízezres bőrcsoda esetében.

Mindenképpen emeljük meg a táskát, az a jó, ha önmagában szinte nincs is súlya. Az iskola sajnos úgyis gondoskodni fog róla, hogy görnyedjenek alatta a gyermeki és a szülői hátak. Érdemes a gyerekre is ráadni még a fizetés előtt, hiszen anyai szemünk is elvétheti a megfelelő méretet. De nemcsak a méretet, hanem utódunk ízlésvilágát illetően is melléfoghatunk.

Márpedig megfontolandó az a szempont is, miszerint a táska nemcsak funkcionális tárgy, de ruházati kiegészítő is, és mint ilyen, meghatározó eleme gyermekünk önkifejezésének. Amit a gyerek rendre meg is próbál majd bizonyítani azzal, hogy a lehető legdivatosabb, éppen mozikban futó mesehőssel díszített darabokért kuncsorog. Ilyenkor, ha nem tehetjük meg, hogy minden évben új táskával lepjük meg porontyunkat, érdemes elmagyarázni neki, hogy ezek a mesefigurák most még menők ugyan, de két hónap múlva, pláne jövőre „tök cikisek” lesznek, és akkor már utálni fogja azzal látogatni az oktatási intézményeket.

Arra persze ne számítsunk, hogy száz százalékosan meggyőzzük, ahhoz kevesek vagyunk, mi szülők, de talán némi kompromisszumra hajlandó lesz a gyerek is. Ahogy nekünk is figyelembe kell vennünk az ő véleményét. Már csak azért is, mert ha olyan eszközök állnak rendelkezésére a tanév alatt, amelyeket szeret, szívesen dolgozik velük és nyúl hozzájuk, talán az a többéves, monoton, olykor igencsak nemszeretem kötelesség is könnyebbé és elviselhetőbbé tehető számukra, amit úgy hívunk: tanulás.