Békén hagyjam?
Útmutató kamaszokhoz
Egy régi ismerősömmel találkozva, beszélgetés közben rákérdeztem, mi van serdülő lányával. „Rémes! – nagyszájú, szemtelen, kíméletlenül kritikus, rendetlen, alig látom. Néha hadihajó-méretű férficipők terpeszkednek reggel a szobája előtt – szóval teljesen egészséges”– hangzott a válasz.
Gyakran tapasztalom, hogy sok szülő elbizonytalanodik, amikor ezek a viselkedési változások megjelennek. Ilyenkor a szülő nem tudja biztosan, mennyire érett a gyereke, mennyire támaszkodhat már saját magára. Félti a gyereket, s ugyanakkor nem is esne jól, ha kiderülne, hogy már nincs szükség a gondoskodására. Megijed, tehetetlennek érzi magát. A párját, önmagát, a gyereket, annak barátait hibáztatja a megváltozott kapcsolat miatt. Úgy érzi, kicsúszott az irányítás és a kontroll a kezéből, és a családban elindul egy végtelennek tűnő harc.
Ugyanakkor tény, hogy nagy eltérések adódhatnak: a felnőtté válás időszaka valóban járhat szélsőséges, veszélyes megnyilvánulásokkal, melyek nem nevezhetőek a folyamat természetes velejárójának.
Ellentmondásos időszak!
A kamaszkor kritikus időszak szülőknek, fiataloknak egyaránt, s valóban a szülő-gyermek kapcsolat szakítópróbája. A kamasz próbálgatja a felnőtt lét elemeit, ugyanakkor vágyik a szülői ház biztonságra. Speciális lelkiállapot, melyben a gyermeki és felnőtt magatartásmódok néha átmenet nélkül váltogatják egymást. Szülőben, gyerekben ellentétes és heves érzelmek hullámzanak.
A kamasz egyre kritikusabb, saját alakuló világképét próbálgatva minduntalan ütközik környezetével. Bizonytalanságából fakad, hogy hovatartozását öltözködésével, viselkedésével harsányan hirdeti, és nem enged semmiféle külső befolyást.
Hogyan lehet okosan kezelni?
A közös hang megtalálása, a feszültségek oldása, a konfliktusok eredményes kezelése a legtöbb családban nehéz feladatot jelent. Nekünk felnőtteknek sokat segít, ha megpróbálunk visszaemlékezni saját tizenéves korunk nehézségeire: nekünk milyen problémáink voltak, ki és mivel tudott segíteni? Ez az időutazás megkönnyíti a nehéz időszak újbóli átélését, annak megértését, hogy mi is történik valójában gyermekükkel. Az emlékezés segít eldönteni, mit tegyünk és mi az, amivel nem érdemes próbálkozni ebben az időszakban.
Mi is az a serdülőkor?
A serdülőkor az önmeghatározás ideje, a függetlenedés, a leválás időszaka. Három legfontosabb feladata az érzelmi függetlenedés a családtól, a felnőtt identitás kialakítása (életforma, hivatás stb. választása), és a felnőtt szexualitás stabilizálódása.
Ezeknek a feladatoknak a teljesítése egészséges fejlődés esetén is járhat viharokkal, hiszen a szülőktől függő, szülői értékrend szerint „működő” gyermekből nyilván nem lesz varázsütésre stabil önálló identitással rendelkező felnőtt. A serdülőkori válságot az okozza, ha a gyermek a fenti három feladat „teljesítése” során egyik-másik területen megreked, s nem tud előrelépni.
A serdülőkor válságai
Autoritás-krízis
A tekintélyelv elleni túlzott lázadás, ami kihat mindenre és mindenkire (szülőre, pedagógusra, akár kalauzra, rendőrre stb.), aki szabályokat próbál érvényesíteni. Ilyenkor a gyermek belemerevedik a lázadás állapotába, ami akadályozza fejlődését. Magatartásával nem kerül közelebb a leváláshoz, hiszen éppen a lázadás iránti szükséglet tartja a „hatalomtól” való függőségben.
Identitás-énazonosság válsága
A gyermek önmagáról alkotott elképzelései ellentétbe kerülnek a valósággal. A vágyak és a lehetőségek közötti különbségek párkapcsolati, pályaválasztási kudarcok formájában mutatkoznak meg, és a gyermek úgy éli meg mindezeket, hogy „a világgal van baj”.
Pszichoszexuális fejlődés zavara
Ha a serdülőt zavarja a nemi érése, és elnyomja azt, zavar keletkezik a felnőtt nemi magatartás kialakulásában Jellegzetes megnyilvánulása lányoknál az anorexia, amely a koplalással egyrészt a jellegzetesen női testformák kifejlődését akadályozza, másrészt a menstruáció elmaradásához vezet.
Válságtünetek
A serdülőkori fejlődés zavarai megmutatkozhatnak különböző jelekben: a tanulmányi eredmény hirtelen és drasztikus romlásában, elmagányosodásban, legális és illegális drogok használatában (dohányzás, alkohol, kábítószerek, játékgépek), evészavarok kialakulásában és a leválás drasztikusabb módjainak megnyilvánulási formáiban: csavargásban, destruktív közösségekhez való tartozásban.
Életkori jellemzők
Napjainkban a gyerekek küllemükben és szokásaikban mind inkább a felnőttekre hasonlítanak, miközben a felnőtt társadalomba való belépésük – a munka- vállalás, családalapítás – egyre későbbre tolódik. Bővebben...
Ezeket a tüneteket, nyilván súlyosságuktól és a szülő teherbíró képességétől függően, különbözőképpen lehet értékelni. Egyfelől devianciaként, a felnőttekkel fennálló konfliktusok rossz "megoldási kísérleteként", másfelől a korosztályra jellemző, az érdekes vagy akár veszélyes helyzetek kipróbálásához fűződő vonzalomként. A legtöbb serdülőben ott van a különböző tiltott szerek (alkohol, cigaretta, drog) kipróbálásának vágya. Emellett a kipróbálásnak van egy praktikus, nem nagyon kihagyható funkciója is: ahhoz, hogy tudja, hol a határ, mennyit bír el a szervezete, „szüksége van” saját élményű tapasztalatra, egy-két berúgásra, rosszullétre.
Hol a határ?
A szülőknek kamasz gyermekükhöz új viszonyulási módot kell találni. Kellenek a szabályok, de rugalmasan alkalmazva, az életkornak megfelelően. Hogy hol húzzuk meg a határt, mit engedjünk és mit nem, azt a szülőnek kell tudni! Nem lehet általános receptet adni. Nagy fejlődési eltérések lehetnek azonos életkoron belül is, eltérőek lehetnek a kulturális szokások, hagyományok, a szülők életfelfogása. A mindig szem előtt tartandó főszabály: a gyermek testi-lelki épségét veszélyeztető helyzetek megelőzése, elkerülése.
Hogy ez melyik gyermek esetében mit jelent, arra nehéz általános receptet adni. A szülő ismeri legjobban a gyerekét, ő tudja, hol tart csemetéje a belső kontroll terén, a döntések meghozatalában, önállóságban, saját érdekeinek képviseletében, és általában értelmi, érzelmi, szexuális érettség vonatkozásában. Fontos a kölcsönös bizalom, hogy a gyermek tudjon, merjen segítséget, tanácsot kérni, ha szüksége van rá. Emellett fontos, hogy a szülők által nyújtott minta, értékrend legyen egybevágó a fiataltól megkívántakkal. A hitelességre ugyanis különösen érzékenyek a kamaszok.
A kamaszkori krízis megelőzhető!
Meddig lehet a magatartásbeli változásokat természetesnek venni, a serdülőkori változások számlájára írni? Hogyan lehet a válságok kialakulását megelőzni, enyhíteni?
A jól működő családban olyan készségeket sajátíthat el a gyerek növekedése közben, ami alkalmassá teszi az önállósodásra, jó döntések meghozatalára, kortárs kapcsolatok kialakítására, a felnőtt élet nehézségeinek és örömeinek elfogadására. Jó esetben lehetőséget kapnak a saját nemi szerepükkel való azonosulásra, tanulságos mintát kaphatnak a férfi-női, szülői szerepekről, az együttélés, alkalmazkodás, együttműködés pozitív megoldásairól.
A serdülőkor nehézségeinek átvészelésében, a buktatók elkerülésében segít a megfelelő önismeret, az optimális önértékelés, a stabil értékrend, az értelmes cél, a jövőkép kialakítása, az idő strukturálása és a konfliktusok egészséges megoldásának képessége; ez azonban mind a múltban, a kamasz-éveket megelőző gyermekkorban gyökerezik.
Ha a gyermek fejlődését, önállóságát segítették a családban, ezek a befektetések kamaszkorban is működni fognak! Ebben lehet bízni, és ez a gondolat segíthet elviselni a felnőtté válással – természetes módon – együtt járó viharok átvészelését. Hiszen a vita, a lázadás lehetősége fontos ebben az életkorban. Ebben formálódik, alakul a fiatal, ez segít önmaga meghatározásában, személyisége fejlődésében.
