Önkéntesség és önismeret
2010. december 3-án jelent meg a NEFMI honlapján az új közoktatási törvény koncepciója, vagyis legújabb nevén a köznevelési törvény tervezete. A tavaly év végi anyagban új elemként szerepelt az érettségi vizsga feltételeként meghatározott 50-60 órányi közösségi szolgálat, vagy önkéntesség, amelyet három év alatt kellene teljesíteni a diákoknak legkorábban, 2014-től. Kérdés, hogy milyen hazai hagyományokra lehet támaszkodni és hogyan szervezhető meg az iskolákkal ennek a bevezetése?
Kötelező önkéntesség
A kötelező önkéntesség ellentmondásos kifejezés. Az önkéntes munka vagy a közösségi szolgálat lényege, hogy aki végzi, saját belső elhatározásból és lelkesen, motiváltan tegye azt. A kötelezően letudandó önkéntes munkavégzés célellentétes hatású: képzeljük el azt, hogy valaki kín-keservesen, mondjuk csak az érettségi miatt foglalkozik például idősekkel. Nem fog tudni hitelesen megjelenni az adott intézményben, ami a későbbiekben mind rá, mind a kapcsolatra negatív hatással lehet. A fiatal nem kap kedvet, hiszen olyasmit kell „önkéntesen” végeznie, amihez semmi kedve, az idősotthon lakója pedig elkönyvelheti undoknak és hányavetinek az egész ifjúságot.
A 14-18 éves korosztály lélektani sajátosságait ismerve sokkal hatékonyabbnak tűnik, ha a maguktól bevonódó társaik mesélik el nekik, hogy mi mindenből maradtak ki, és végül azok, akik szerint felesleges és „stréber” dolog önkénteskedni vagy közösségi szolgálatot végezni, érezhetik úgy, hogy kimaradtak valami jóból. De nevezzük bárhogyan, nem alapulhat kényszeren, mert a kényszer a dolog belső lényegével ellentétes. Éppen ezért ahelyett, hogy feltétele lenne az érettséginek, inkább pluszponttal kellene jutalmazni akár az egyetemre bejutásánál, akár a munkahelyeken a kiválasztásnál.
Az előbbi persze szélsőséges példa, a tervezet szerint az önkéntesség mikéntjét az adott iskola és maguk a diákok választhatnák majd meg. De vajon készen állnak-e erre és van-e fogadókészség a rendszerben?
Iskolai gyakorlat, attitűdjeink
Jelenleg 300 iskolában folyik szervezett önkéntesség hazánkban. Ezt próbálta meg kiterjeszteni a kötelező bevezetés előzményeként az oktatási és szociális államtitkárság a TÁRS (Társadalmi Szolidaritás) program pályázat kiírásával, amelynek keretében pedagógusok pályázhattak iskolájuk nevében és egy másik iskolával közösen kellett valamilyen közösségi tevékenységet megvalósítaniuk. Összesen 146 pályázó nyert (további infó itt és itt található).
Más országban többet és többen önkénteskednek
Egy 2010-es nemzetközi felmérés szerint a 15 éves, vagy annál idősebb népességre nézve Európa 27 országában átlagosan nagyjából minden harmadik ember vesz részt önkéntesen valamilyen szervezet vagy egyesület munkájában, Magyarországon ugyanez csak minden ötödik emberre igaz. Ez azt mutatja, hogy nincs nagyon széles társadalmi bázisa ennek a tevékenységnek, ráadásul a kérdőívben a sportegyesületi tevékenységek, üzleti társaságok és szakszervezetek számára végzett önkéntességek is ide értendőek.
A cél mindenképpen az, hogy minél többen legyenek részesei ilyen programoknak, de azt is látni kell, hogy általában a magasabb iskolai végzettségű és nagyobb jövedelmű emberek és a jóléti társadalmak lakói vesznek részt ilyen munkákban, például a szomszédos Ausztriában csaknem minden második megkérdezett (lásd az alábbi ábrát).
Kattintson a képre, ha szeretné nagyobb méretben megnézni.
Forrás: Gáti Annamária számítása az EUROBAROMETER 73 2010. alapján
Mire jó?
Az önkéntesség, a valamely közösségért vagy mások segítése érdekében végzett cselekvés számos haszonnal jár. Első és legszembetűnőbb előnye, hogy olyan helyekre kerül plusz ember, ahol ebből hiány van. Ha csak egy park rendbehozataláról van is szó, sok esetben nincs arra kapacitás, hogy a terület szép és gondozott maradjon.
Pláne igaz ez az emberekre: lehetnek fogyatékkal élő fiatalok, vagy magányos idősek, esetleg egy elzárt kistelepülés kisiskolásai: mindenkinek élményekre van szüksége. Ha az önkéntesek szívvel és lélekkel és őszinte kíváncsisággal érkeznek meg egy-egy ilyen helyszínre, már csak a fogadó félen múlik a siker. Az önkéntesek pedig átélhetik azt, hogy korábban ismeretlen emberek megszeretik őket és számítanak rájuk, hogy bíznak bennük és fontos, amit tesznek vagy mondanak. Ők pedig kis csapatként együtt kell működjenek, akár szintén ismeretlen emberekkel.
Ki kell magukat ragadniuk megszokott mintáikból, ami már önmagában is nagyon jó hatással van a személyiségre. Sok kamasz küzd önbizalom hiánnyal vagy éppen egyszerűen csak unatkozik, mert nincs előtte vonzó minta, hogy mivel tölthetné az idejét. Egy ilyen önkéntes alkalom, különösen, ha mondjuk egy hét összefüggő munkáról van szó időt, teret adhat az önismeretre is és utat mutathat arra, hogy hogyan, miként is lehetne élni, merre kellene tovább lépni.
Miért hasznos az önkéntesség a magyarok szerint?
A már idézett felmérés arra is rákérdezett, hogy vajon milyen szempontból lehet hasznos az önkéntesség a társadalom és az egyén számára? A következő ábrában azokat a szempontokat emeltük ki, amelyek átlagosan is fontosak, illetve amelyeknél Magyarország jelentősen különböző értéket mutatott.
Ennek alapján úgy tűnik, hogy szerintünk az önkéntesség az EU 27 országához hasonlóan elsősorban a szolidaritás és emberiesség, a segítés szempontjából lehet hasznos, ugyanakkor jól látható, hogy szemben a többséggel és a már korábban is felhozott, nagyrészt az átlaggal haladó, Ausztriával nálunk az aktív időkor, az oktatás és képzés továbbá a sport kevesebb válaszban jelent meg mint az önkéntesség által befolyásolt területek (lásd az alábbi ábrát).
Kattintson a képre, ha szeretné nagyobb méretben megnézni.
Forrás: Gáti Annamária számítása az EUROBAROMETER 73 2010. alapján
Feltételek
A tervezett intézkedés csak akkor működhet hatékonyan, ha szakszerű képzés, koordináció van a héttérben. Ehhez szükséges, hogy az iskola egy elhivatott pedagógusa vagy segítő munkatársa - amelyre egyre kevesebb forrása van az intézményeknek - kézben tartsa az ügyet, és az egyes gyerekek személyiségét is figyelembe véve, személyre szabottan keressen nekik önkéntes lehetőséget. Emellett persze az is kell, hogy az adott szervezet vagy intézmény fel legyen készülve önkéntesek fogadására, adjon nekik valódi, érdemi feladatot. Egyúttal legyen mellettük segítőként, hogy ne kelljen teljesen információ nélkül, kiszolgáltatva szembe találniuk magukat egy új helyzettel, mert akkor szinte borítékolható, hogy kudarcos és gátlásokat építő napon lesznek túl.
Nagyon fontos tehát, hogy körültekintően legyenek meghatározva az önkéntesség feltételei, hogy valóban sikeres legyen a dolog. A középiskolásoknak nyújtott önkéntesség hatalmas lehetőség, de ha nincs jól átgondolva, visszafelé is elsülhet. Ne rontsuk el!
Aki már most kedvet kapott, az számos lehetőségről tájékozódhat az Önkéntes Központ Alapítvány honlapján.
