Nem tudom, mitől félek

Korábban a szorongásos zavarokat és más rendellenességeket egyetlen nagy kategóriába, a gyermekkori érzelmi zavarok kategóriájába sorolták. Az elmúlt 15-20 évben azonban elkezdték felvázolni a speciális szorongásos zavarokat és a depresszív rendellenességeket, melyek a gyermekpszichiátriai listák második helyezését foglalják el a viselkedészavarok után. A precíz diagnosztikai elkülönítésnek azonban megvan az a hátránya, hogy sok gyerek nem illik bele egyik kategóriába sem, vagy több diagnózis is ráhúzható lenne.

Lehetséges okok: a családi háttér és a gének

A szorongó szülőnek jó eséllyel születik szorongó gyermeke. Ikervizsgálatok rámutattak a szorongásos zavar mérsékelt örökölhetőségére, bár nem egyértelmű, hogy közvetlenül a zavar kialakulásának kockázata örökölhető, vagy egy általánosabb sérülékenységről, érzékenységről van szó, és ebből következik a később kialakuló szorongás. De az utánzásos tanulás sem elhanyagolható tényező a szülő-gyerek kapcsolatban, ennek révén a gyerek átveszi a szülő szorongásos viselkedésmintáit.

A poszttraumás stressz kialakulásában nagy szerepe van a ritka, ám katasztrofális életeseményeknek. Más szorongásos zavarok egy-egy kedvezőtlen életeseményhez köthetők, melyek lehetnek olyan általános dolgok, mint egy barátság megszakadása vagy a szülők munkanélküliségéből fakadó rossz anyagi helyzet, esetleg a szülők válása. Ezek a tényezők akkor jelentenek komoly problémát a gyereknek, ha sokszor, gyorsan vagy sűrűn követik egymást.

Sok elmélet azt sugallja, hogy a szorongás a fenyegetettség megtapasztalásából fakad, míg a depresszió a veszteség élményéből.
A temperamentum is befolyásolja a szorongás kialakulását. A veleszületetten félénk gyerekeknél nagyobb valószínűséggel alakulnak ki szorongásos zavarok.

Fontos megemlíteni azonban, hogy ha valaki gyermekkorában szorongó volt, nem feltétlenül lesz felnőtt korában is az.

A szorongásos zavarok között leggyakrabban a specifikus fóbiák, a szeparációs szorongásos zavar és a generalizált szorongásos zavar fordul elő. Kevésbé gyakori probléma a poszttraumás stressz szindróma, a pánik és az elkerülési zavar, ezért ezekkel ebben a cikkben nem foglalkozunk.

Specifikus fóbiák

Vannak életkorhoz kötött, normálisan megjelenő félelmek: 2-4 éves korban az állatoktól, 46 éves korban a sötéttől, elképzelt lényektől, serdülő korig a háborútól, haláltól.

Specifikus fóbiává attól válik a félelem, hogy jelentős distresszel vagy elkerülő magatartással jár, és akadályozza a gyereket a normális életvitelben. Például a kutyáktól való félelme miatt nem mer lemenni a játszótérre vagy nem látogatja meg kutyát tartó barátait. Jellemző még, hogy a gyerek az intenzív, hosszan tartó félelem jeleit mutatja.

A fóbia nem reális vagy eltúlzott félelmet jelent, de gyermekkorban hiányozhat a kellő érettség ahhoz, hogy felismerje valaki félelme irracionális voltát.

Szeparációs szorongásos zavar

A szeparációs szorongás általában hat hónapos korban jelenik meg és óvodás korig tart. Amikor a gyerek képes lesz egy belső képet alkotni a számára fontos személyekről, és nem lesz rá szüksége, hogy állandóan vele legyenek, akkor a szorongás csökkenni kezd. A szorongásos zavar akkor áll fenn, ha a szorongás mértéke nem reális, a gyerek társas képességei csökkennek miatta. Ilyen az, amikor nem hajlandó iskolába vagy a játszótérre menni.

A szorongó gyerek túlságosan fél attól, hogy a szülei bántani fogják vagy elhagyják, illetve hogy ő el fog veszni, elrabolják. Rémálmok gyötörhetik. Túlságosan ragaszkodó lehet, nem hagyja a szülőt kimenni a szobából, vagy elmenni otthonról. Nem hajlandó iskolába menni, egyedül vagy más helyen aludni, például rokonoknál.

A szorongás olyan méreteket is ölthet, hogy a gyerek fizikai tüneteket: hányingert, hasfájást, fejfájástprodukál.

A személyiség és a családi környezet egyaránt meghatározó a zavar kialakulásában. A szülők nevelési stílusa okozója lehet a problémának. Amikor az anya vagy az apa elkerülő, szorongó, vagy éppen túlóvó. Szorongást válthat ki továbbá a túl szigorú, kemény bánásmód, de az elhanyagolás is, amikor a gyerek éppen megnyugtatásra szorulna.

Sokszor a szülők hívják elő a gyerek tüneteit: ők igénylik, hogy a gyerek a közelükben maradjon, vagy alulbecsülik a gyerek függetlenségre való képességét. Ilyenkor különösen fontos, hogy az egész család segítséget kapjon. A szülőket arra kell bátorítani, hogy tegyenek meg mindent, amivel a gyerek biztonságérzetét fokozhatják. Magyarázzák el a gyereknek, hogy mi fog történni, amikor bébiszittert hívnak, vagy amíg ő a nagymamánál nyaral.

A szorongást előidézheti, vagy fokozhatja olyan életesemény is, mint például az iskolaváltás vagy az egyik szülő megbetegedése.

Generalizált szorongás

Jellemzője az állandó aggodalom, melynek nincs fókusza, nem irányul tárgyra vagy helyzetre. Tipikusan a jövő, vagy múltbeli cselekedetek miatt aggódnak, vagy kompetenciájukban kételkednek, megjelenésük miatt szoronganak. A tünetek társulhatnak feszültséggel, a gyerekek képtelenek lazítani, állandó megerősítésre, bátorításra szorulnak, szomatizálhatnak (fejfájás, gyomorpanaszok).

Depresszió

A depresszió elnevezés vonatkozhat egyetlen tünetre, tünetcsoportra vagy rendellenességre egyaránt. Pszichiátriai rendellenességben szenvedő gyerekek között a levertség tünetei gyakoribbak. Gyerekeknél és felnőtteknél is a depresszió néha egy szélesebb érzelmi, megismerési és viselkedési tünetegyüttessel jár együtt.

Tünetek lehetnek
• gyenge képesség az örömök élvezetére
• alacsony önértékelés
• önvádlás
• bűntudat
• tehetetlenség
• reménytelenség
• öngyilkossági gondolatok és cselekedetek
• kevés energia, gyenge koncentráció
• álmatlanság és étvágyváltozás
• fogyás
• túl sok alvás

Ezek a tünetek azonban nem szükségszerűen csak a depresszió jegyei; a gyász során ugyanezeket a reakciókat éljük meg.

Mikor mondjuk azt, hogy a gyerek depressziós?

Ötévesnél fiatalabb korban, ha a gyereket tartósan elválasztják a gondozójától, a kétségbeesés állapotába kerül, de nem tisztázott, hogy ez egyenlő-e a depresszióval. Nagyjából nyolcéves kor körül azonban a depressziós tünetek, néhány eltéréstől eltekintve, nagyon hasonlítanak a felnőttkori tünetekhez. Alvás- és étvágyzavarok kevésbé jellemzőek, mint felnőttek esetén, és a bűntudat és a reménytelenség is kevésbé gyakori depressziós gyerekeknél, mint serdülőknél és felnőtteknél. Utóbbiak esetében elképzelhető, hogy a kognitív fejlettség alacsonyabb szintje áll a háttérben. Az öngyilkossági tervek általában ritkábban halálos kimenetelűek, mint serdülők, illetve felnőttek esetén. Gyerekkorban a tünetek között lehet az iskola elutasítása, a vonakodás tőle, érzékenység, alhasi fájdalom, fejfájás.

A tüneteknek legalább két hétig fenn kell állniuk, hogy depresszív epizódról beszélhessünk, és a tüneteknek a mindennapok legnagyobb részében jelen kell lenniük.

Milyen okok lehetnek a háttérben?

Depressziós gyereknek sokkal valószínűbben depressziósak a szülei vagy a testvérei. Ugyanakkor depressziós szülőknek is gyakrabban van depressziós gyermeke. Gyönyörű azt látni, ahogyan a csecsemő depressziós mamáját mindenáron gyógyítani akarja, hogy mosolyt csaljon az arcára. Persze itt is működik a tanulás: amennyiben a baba rájön, hogy minden erőfeszítése eredménytelen, felhagy vele és maga is depresszióba süllyed.

Amikor úgy látjuk, hogy gyermekünkön nem a tavaszi fáradtság jelei mutatkoznak, hogy nem történt a családban olyan traumatikus esemény, ami okot adhat a depresszív tünetek megjelenésének, mindenképpen keressünk fel szakembert, aki a családdal közösen tud segíteni a gyermeknek a probléma megoldásában.