Életkori jellemzők 13-18 éves korban

Érdekes módon nem is olyan régi „találmány” a serdülőkor, ami a XX. században született meg. Kultúrafüggő jelenség: csak a modern társadalmakban tekintik külön életkori szakasznak a gyermekkorból a felnőttkorba való átmenetet. Az úgynevezett premodern társadalmakban nem volt serdülőkor – s így az akkori szülők és fiatalok az ezzel együtt járó problémáktól is megkíméltettek. Általában egy bizonyos életkor vagy egy maghatározott testi érettség elérésekor, valamilyen szertartás során a fiatal beavatást nyert, s ezzel átkerült a felnőttek társadalmába, annak teljes jogú tagjává vált.

Modern világ és serdülőkor

A társadalomtudósok egybehangzó állítása szerint a serdülőkort „létrehozó” társadalmi feltételek között legfontosabb a gyermekség és a felnőttség határának elmosódása. A gyermekkorból a felnőtt létbe való átmenet gyakran egymásnak ellentmondó elvárásokat támaszt a fiatallal szemben, ami természetszerűleg vezet konfliktusokhoz.

Napjainkban a gyerekek küllemükben mind inkább a felnőttekhez hasonlítanak; a lányok egyre korábban kezdik festeni az arcukat, színezni a hajukat. Frivol, kihívó öltözékben járnak. A szórakozás egyre fiatalabb kortól kezdve az éjszakába nyúlik.

Ugyanakkor a felnőtt társadalomba való belépésre egyre későbbi időpontban kerül sor. Megnyúlt a tanulás időszaka, a pályaválasztás ideje kitolódott. Jelentős a pályakezdők munkanélkülisége is, ami az érintett fiatalok számára gyakorlatilag lehetetlenné teszi a „felnőtté válást”.

Emellett viszont a fiatalok fogyasztásra való felkészítése, „ízlésformálása” már igen korán elkezdődik, s így keletkezik az a sajátos ellentmondás, hogy egyre korábbi életkorokban kezdik gyakorolni a felnőtt lét cselekvési és fogyasztási formáit, miközben egyre később kerülnek kereső pozícióba.

Ezek a társadalmi változások megnehezítik a serdülők és szüleik helyzetét, megnövelik a konfliktusok esélyét. Ugyanakkor a serdülőkor alapvető fizikai-pszichikai változásai ugyanolyanok, mint régebben voltak.

Testi változások

A serdülőkor első évei átfedésben vannak a kisiskolás kor végével, így van néhány év, amikor a gyermek hol kisiskolás, hol serdülő. A testi-, és közvetve a lelki átalakulást előidéző hormonális változások már a serdülőkor kezdeteként megjelölt 13-14 éves kor előtt elkezdődnek. A nemi hormonok termelődésével a testsúly és a testmagasság jelentősen gyarapodni kezd. Bekövetkezik a másodlagos nemi jellegek kialakulása: a fiúk mutálnak, a lányok egy kissé begörbített háttal járnak – épp csak annyira, hogy ne legyen feltűnő a mellek növekedése. Megváltozik a zsírszövet és az izmok mennyisége, eloszlása. A fizikai erőnlét és a teljesítőképesség növekszik.

Ezek a változások nagy egyéni eltéréseket mutatnak; van, akinél egy év, másnál két-három év alatt zajlanak le. A testi változások mindig hoznak magukkal lelki változásokat is.

Pszichés változások

A gyors növekedés miatt a serdülőkorú fiatal addig harmonikus mozgása összerendezetlen lesz, s megváltozik a tükörben rá visszatekintő kép is. A gyermekkorban megszilárdult énkép széttöredezik, s ott marad a kérdés, „Ki vagyok én?”. A nemi éréssel együtt jár a párkapcsolati kísérletezés, ez pedig a kortárscsoportokban konfliktusokat okozhat, s így megjelenik a magány érzése. A kudarctűrő képesség is csökken, ezért az indulati kitörések gyakorivá válnak. A lelki instabilitás, a testi változások, a környezeti visszajelzések gyakran negatív előjele szorongást, depresszív hangulatot okozhat. Hétköznapi történések, például a „ki menjen a boltba” kérdése is vihart kavarhat a serdülő és családja között.

A fiatalnak választ kell találni a „ki vagyok én?” kérdésére; új énképet kell kialakítania önmaga és mások számára is, s ezért megkezdődnek a kísérletezések. A serdülő „originalitásra” törekszik, s mivel eredeti akar lenni, tagadni kezdi az addig megszokottat: vagyis a szülői példát, ezért aztán folyamatosan lázong. Összességében ezek a lelki folyamatok az értékbizonytalanság állapotát tükrözik.

A serdülés viharos évei nem cél nélküliek. Új énképnek, én-identitásnak, „énideálnak” kell kialakulnia, s mindez nem jár konfliktusok nélkül. A fiatalnak új modelleket kell találnia, újra ki kell vívnia helyét a különböző csoportokban, meg kell tanulnia a párkapcsolat kialakítását és fenntartását, s pályát, pályairányt kell választania. Mindez csak akkor lehet eredményes, ha sikerül integrálnia a múltat, jelent és jövőt; így lesz képes megtalálni és kivívni a társadalomban felnőtt helyét.

Új énképnek, én-identitásnak, „énideálnak” kell kialakulnia ebben a korban (Fotó: Getty Images)

A serdülő és a család

Eddig csak a serdülő nehéz helyzetéről írtam, pedig a családnak kell elviselnie a hangulati ingadozásokat, a felcsattanásokat, a kritikus megjegyzéseket, a bizarr öltözködést, az éjszakai kimaradásokat és még minden mást, ami a serdülőkorral jár.

Azt tapasztalhatjuk, hogy megszűnőben a gyermekek védett világa; egyre korábbra tolódnak a serdülőkor viharos évei. Talán, ha jobban vigyázunk erre a védettségre, amíg kicsik a gyermekeink, könnyebb lesz nekik és nekünk is türelemmel, bizalommal és jó adag kedéllyel, humorral átvészelni a „végtelennek tűnő” serdülőkort.

Fotók: Getty Images