Oppozíciós zavar gyermekkorban
Az ellenálló gyerek
A „csak azért se”, „nem csinálom”, „nem megyek” sokak számára ismerős magatartás, és rengeteg bosszúságot okoz nemcsak a szülők, de a tágabb környezet számára is. Az ilyen gyerek allergiás a felszólító módra: ha kérünk valamit, a botrány előre borítékolható.
Fontos tudni, hogy van olyan életkor, például a kamaszkor, amikor az ellenállás teljesen természetes, sőt szükségszerű. Bár a „normális” lázadás is próbára teszi a szülők türelmét, a folyamat mederben tartható. A meleg, következetes, biztonságos kereteket támasztó és támogató légkör elegendő szabadságot biztosít a fiatalnak, akinek, ha baja van, nem kell attól félnie, hogy egyedül marad a problémájával.
Amikor már szemet szúr a viselkedés
Honnan tudhatja a szülő, hogy a gyerek viselkedése belül esik az elfogadható lázadás határán, és mikor kell külső segítségért folyamodnia? Miből látjuk, hogy a gyerek ellenszegülése nem tudható be az életkori sajátosságoknak, hogy viselkedése valódi problémát jelez?
Hol a határ – a viselkedési problémáról bővebben
A viselkedési zavar a megfelelő viselkedési kontroll állandósult hiánya, vagyis a szociális normák és szabályok betartására való képtelenség. Ez a leggyakrabban felismert gyermekkori pszichiátriai probléma, azaz ebben az esetben jutnak el leginkább a fiatalok pszichiáter szakemberhez.
Három, egymást részben átfedő viselkedésről van itt szó: valamilyen tekintély elleni ellenszegülés, agresszív, illetve antiszociális viselkedés, amellyel a gyerek megsérti más emberek jogait, tulajdonát vagy személyét. Önmagában egyik jelenség sem jelent betegséget. Az engedetlen és destruktív viselkedés része a normális fejlődésnek – mint például a kamaszkor ilyen megnyilvánulásai –, diagnózist akkor állítanak fel, ha ez a viselkedés egyrészt extrém, másrészt tartósan fennáll.
A viselkedészavar leggyakrabban előforduló tünetei
- Gyakran indulatos, önmérsékletét könnyen elveszti
- Vitatkozik felnőttekkel
- Ellenszegül kérésnek, elvárásoknak; a szabályokat rendszerint megsérti
- Szándékosan bosszant másokat
- Gyakran másokat hibáztat saját hibájáért
- Gyakran túlérzékeny, sértődékeny
- Gyakran mérges, haragos, sértett
- Gyakran ellenséges és bosszúálló, esetenként rosszindulatú
- Fenyeget másokat
- Verekedést kezd
- Fegyvert használ
- Kegyetlen az emberekkel
- Kegyetlen az állatokkal
- Rablásban vesz részt
- Szexuális tevékenységre kényszerít valakit
- Szándékosan tüzet okoz
- Rongálja más tulajdonát
- Lakást, autót tör fel
- Másokat becsap, lop
- Éjszakára kimarad – már prepubertás korban
- Elszökik otthonról
- Iskolát kerül
Iskolapadban
Ezeken a tüneteken túl, a viselkedési zavar markánsan megjelenik az iskolai viselkedésben és a tanulásban egyaránt. Gyakori a rossz teljesítmény, ami a jegyekben és az órai munkában is megmutatkozik, illetve gyakran fennállnak egyéb tanulási zavarok. A viselkedési zavaros gyerekek egyharmadánál előfordul olvasási zavar. Vagy megfordítva: az olvasási zavarokkal rendelkező gyerekek egyharmadánál tapasztalnak viselkedészavart. A viselkedési zavar és az olvasási zavar közötti kapcsolatnak három oka lehet. Lehetséges, hogy az egyik váltja ki a másikat: vagyis a viselkedési zavar gátolja a tanulást, vagy az olvasási zavar miatti frusztráció vezet a bomlasztó viselkedéshez. De az is lehet, hogy egy harmadik tényező – például a hiperaktivitás vagy a negatív szülői bánásmód – okozza mindkét problémát.
Társak között
A bomlasztó gyerekek gyakran népszerűtlenek társaik körében, és nincsenek tartós barátaik. Valljuk be őszintén: ki szeretne olyan valakivel barátkozni, aki állandóan lesöpri a holmiját a padról, elveszi az uzsonnáját vagy megalázza. Az érintett gyerekek többségének egyértelműen gyengék a társas készségeik.
A viselkedési zavarosoknak van egy kis csoportja, akiknek vannak tartós baráti kapcsolataik, megjelenik náluk az altruisztikus viselkedés, éreznek bűntudatot és törődnek másokkal. Ők általában idősebbek és kevésbé agresszív viselkedéses tüneteik vannak.
Mi húzódhat meg a háttérben?
A viselkedési zavar gyakran halmozódik a családban, és – a többi gyerekkori pszichiátriai betegséghez hasonlóan – a közös környezetnek arányosan nagyobb befolyása van ezek kialakulására és fennmaradására, mint a közös géneknek.
Az egyetlen megbízható kutatási eredmény, hogy néhány viselkedési zavaros gyereknek alacsonyabb a szívritmusa és sokkal gyakrabban alacsony az arousal szintjük. Azok a csecsemők, akiket a nehéz temperamentum típusba soroltak be, később gyakrabban küszködnek agresszivitási problémákkal.
Ami a lélektani folyamatokat illeti, a viselkedési zavaros gyerekek sokkal gyakrabban fogják fel a semleges tetteket ellenségesnek. A társas készségeik általában hiányosak, az önbecsülésük gyakran alacsonyabb társaikénál.
Családban rejlő okok
Előfordul, hogy a szülők szintén pszichiátriai megbetegedéssel küzdenek, esetleg bűnözők. A gyereknevelési gyakorlatuk nem megfelelő; kevesebb a törődés, a meleg és empatikus viszonyulás, ezzel szemben megjelenik a durva, bántalmazó, agresszív, elhanyagoló és következetlen magatartás a gyerek irányába.
Az a gyerek, aki a figyelmet úgy tudja kivívni, hogy bomlaszt és agresszív, annak a szidás is jutalom értékű lehet. Így az a figyelem, amit szüleitől, pedagógusaitól kap akkor, amikor a viselkedése nem megfelelő, elősegíti, hogy a viselkedés fennmaradjon. Ez az ördögi kör nehezíti a megfelelő segítségnyújtást.
Mi a teendő?
Amennyiben szülőkét bizonytalan, mindenképpen keressen fel egy szakembert (nevelési tanácsadó, ifjúsági pszichiátriai osztályok és ambulanciák, szociális intézmények klinikai gyermek szakpszichológusai), hiszen az időben nyújtott megfelelő segítség később már bepótolhatatlan.
:
Módszerek a beavatkozásra
A viselkedés módosítás eredményes lehet néhány antiszociális aktus megváltoztatásában, de többnyire nem általánosítható.
A problémamegoldási és szociális készségek tréningje eddig csak kis eredményeket mutat.
Az egyéni pszichoterápia önmagában általában eredménytelen, mivel ezeknek a gyerekeknek nincsen belátásuk azzal kapcsolatban, miért ilyen a viselkedésük. Ha meg is értik mi az, ami felzaklatja őket, akkor sem tudnak többnyire tenni ellene. Ezért lényeges, hogy a terápiát más kezelés is kiegészítse.
Gyógyszeres kezelés és diéta. Amennyiben a gyerek hiperaktív is a viselkedési zavar mellett, a gyógyszeres kezelés (stimulánsok csökkenthetik a nyugtalanságot és a figyelmetlenséget) és a diéta segíthet.
A családi tanácsadás és a szociális munka nagyon fontos; előkészíthet a terepet a speciális terápiás munkára.
Családterápiát gyakran alkalmaznak, azonban ritkán kerül sor értékelésre. Főként a jól funkcionáló családoknál működik, ahol néhány ülés után már készek együttműködni a szülők olyan módon, hogy világos határokat állítanak fel a gyereknek és javítanak az érzelmi környezeten.
A szülői bánásmód tréning szintén nagyon eredményes lehet, ugyanis arra tanítja a szülőket, hogyan értékeljék a kívánatos viselkedést, továbbá hatékony technikákat tanítanak a szülőknek a nem kívánatos viselkedések kezelésével kapcsolatban.
A prevenciós programok hatóköre nagyon csekély, bár hasznosak lehetnének az egész közösségre nézve.
