Sarah-Jayne Blakemore
A serdülő agy rejtélyes működése
Miért tűnnek a serdülők sokkal robbanékonyabbnak, és miért oly csekély az önismeretük a felnőttekhez képest? Sarah-Jayne Blakemore kognitív neurológus összehasonlítja a serdülők és a felnőttek elülső homloklebenyét, hogy megmutassa: a tipikusan tini viselkedés az agy növekedéséből és fejlődéséből fakad.
Rengeteget változott a világ az elmúlt évtizedekben: alig 15 évvel ezelőtt a kutatók még úgy vélték, hogy az agyi fejlődés nagy része életünk első pár évében végbemegy. Ekkor azonban még nem voltunk képesek arra, hogy a technika segítségével belelássunk egy élő, emberi agyba. Az elmúlt évtizedben az agyi képalkotó technikáknak - ilyen például az MRI - köszönhetően azonban lehetőségünk nyílt arra, hogy végigkövessük a működésben lévő agy fejlődését.
A tudósok ma már képesek arra, hogy egy élő agy strukturális és funkcionális változásait kövessék figyelemmel. A funkcionális MRI-nek köszönhetően arra is képesek vagyunk, hogy valamilyen feladat végzése közben vizsgáljuk és rögzítsük az agyműködést. Ezeknek a technikáknak köszönhetően kiderült, hogy az agyi fejlődés egyáltalán nem záródik le a korai gyerekkorban - az agy továbbfejlődik a kamaszkoron át egészen a 20-as, 30-as évekig.
Sarah-Jayne Blakemore a videón látható előadásában kiemeli a prefrontális kéreg fontosságát, mely a serdülőkor során az egyik legdrámaiabban változó terület. Ez a terület arányait tekintve sokkal nagyobb az emberi agy esetében, mint bármely más élőlénynél.
A prefrontális kéreg felelős azért, hogy a szociális érzelmeink hihetetlenül automatikusak és ösztönösek. Egy focimeccsről bevágott képet hoz példaként, ahol Michael Owen kihagy egy helyzetet. Ő és az összes rajongó is ugyanabban a pillanatban, ugyanazzal a mozdulattal kap a fejéhez. Ez az agyterület felelős azért is, hogy meg tudjuk fejteni az emberek tetteit, gesztusait, arckifejezéseit a mögöttes érzelmeknek megfelelően.
A különböző kísérletek egyik megfigyelése, hogy a prefrontális kéreg középső része sokkal aktívabb még a serdülőknél, mint a felnőtteknél. Ennek aktivitása aztán folyamatosan csökken a kamaszkor folyamán, egészen a felnőttkorig. A kutatók szerint ez a jelenség okozza, hogy a serdülők a felnőttektől eltérő módon közelítik meg a dolgokat, egyszerűen másképp hoznak szociális döntéseket.
Az előadáson különböző kísérletekkel bizonyítják: a serdülőkor közepéig-végéig fejlődik ki az a képességünk, hogy figyelembe vegyük mások nézőpontját. A kamaszoknak tulajdonképpen ezért okoz gondot, hogy megértsék és felmérjék mások szempontjait.
Sokszor kinevetik vagy adott esetben elítélik a kamaszokat a „tipikus tini” viselkedés miatt: ingadozik a hangulatuk és nagyon önközpontúak. Blakemore a tinik egy másik jellemző tulajdonságát is kiemeli, nevezetesen azt, hogy hajlamosak kockáztatni. Nagyon is. Főleg akkor, mikor a barátaik is jelen vannak, bizonyítani szeretnének, és egyben függetlenedni a szülőktől.
Agyunknak van egy másik, nagyon izgalmas területe: a limbikus rendszer. Ez a terület felelős a jutalomérzet kialakításáért, s nem meglepő, hogy a kockáztatás működésbe hozza ezt a területet. Kockázatosan viselkedni izgalmas, érdekes, jópofa – és a jutalom nem más, mint a vérünkben szétáradó adrenalin. A kutatások szerint a limbikus rendszer hiperérzékeny tinikorban, ezzel szemben az elülső homloklebeny – ami megakadályozza, hogy túlságosan sokat kockáztassunk – még fejlődésben van ebben az időszakban.
Mindezeket egybevetve az előadás végkicsengése az, hogy az agy a serdülőkor során nagyon is komoly változásokon megy keresztül. A környezet, ideértve az oktatást is, pedig képes megváltoztatni, befolyásolni a serdülők agyának fejlődését. Blakemore megdöbbentő számot tár elénk: a világon a tinik 40%-a nem részesül középfokú oktatásban, pedig ez egy elképesztően fogékony időszak lenne a kreativitás fejlesztésére, a tanulásra és a társadalmi fejlődésre.
