Állandóan csak sírok...
A következő kérdés szakértőnkhöz, Gyarmati Katalin Annáhhoz érkezett. Talán elnézi nekünk a levélíró, hogy közzétettük: személyét nem fedtük fel, nem is tudtuk volna, a közléssel viszont más hasonló gondokkal küzdő tinédzsereknek – sőt: felnőtteknek – is segíthetünk.
Olyan problémával küszködök, amelyen nem tudok túllépni. Ha valaki akár egy sértő szót is szól, sírni kezdek. Az is gyakran előfordul, ha olyan napom van, hogy felnőttekkel való beszélgetések folyamán szomorú leszek és néha sírok is. Hogyan tudnék túllépni ezeken a problémákon?
Kedves Levélíró!
Köszönöm szépen a kérdésedet! Sokakat érint ez a probléma, de kevesen jutnak el odáig, hogy tudatosan tenni próbáljanak ellene.
Egész életünkben arra nevelnek bennünket, hogy szerények legyünk, hogy ne gondoljuk, hogy bármiben is jobbak, különbek vagyunk másoknál, hogy ne higgyük, hogy értékesek, különlegesek vagyunk. Pedig az nem erény, ha valaki kevesebbnek hiszi magát másoknál. Az egészséges önbizalom nem "nagyképűség", annak a kimondása, hogy jó vagyok valamiben pedig nem "dicsekvés".
Fontos, hogy tisztában legyünk az értékeinkkel, azzal a rengeteg erőforrással, amivel rendelkezünk, azzal a rengeteg jó tulajdonsággal, ami a mienk, amitől igenis jók és szerethetőek vagyunk.
Hogyan juthatunk el odáig, hogy tudjuk, miben vagyunk jók?
Itt egy feladat!
Ülj le, vegyél egy papírt, és írj össze 20 dolgot, amiben jó vagy. Nem lesz könnyű, senkinek nem az. Körülbelül az első 6-7 megy könnyen, utána jön a megakadás, a "nekem ez nem megy, én semmiben sem vagyok jó!" típusú mondatok. Ne add fel, gondolkodj, és írj tovább! Milyen erősségeid vannak? Az még segít, ha gondolsz valakire, aki szeret és ismer téged. Ő mit mondana? Miben vagy jó? Ő hogyan lát téged? Mit szeret benned? Meg is kérdezheted tőle. És utána összeírhatjátok az ő 20-as listáját is.
Amikor azt érzed, hogy a sírás kerülget egy beszélgetés során, állj meg egy pillanatra, és figyelj magadra.
Mitől szomorodtál el?
Mit érzel pontosan?
És most jön a neheze: mondd ki! Mondd ki annak, akivel beszélsz, hogy mi az, ami benned fájdalmat, rossz érzést keltett. Vagy, ha neki ott akkor nem tudod elmondani, mondd el valaki másnak, akiben megbízol, de mindenképp mondd ki hangosan! Azzal tudunk kezdeni valamit, amiről beszélünk. Gyakran már az segít másképp látni a nehéz helyzeteket, ha hallod magad, amint ezekről beszélsz. Hidd el, más színben fog feltűnni. Senki nem lát bele a másik fejébe, senki nem fogja tudni, hogy mi bánt téged, csak akkor, ha elmondod. És amint elkezdesz beszélni róla, ott lesz a segítség, ott lesz a megoldás.
Vegyél egy nagy levegőt, és kezdd el mondani:
engem az bánt, hogy...
nekem rosszul esik az, amikor...
és így tovább.
Gyakorolni kell, senkinek nem megy könnyen, de meg lehet tanulni. És ha képes leszel megfogalmazni, hogy mi az, ami nem jó, tudni fogod, hogy minek kellene másképp lennie ahhoz, hogy jól érezd magad, hogy szerethetőnek és elfogadhatónak érezd magad.
Mert az vagy, ez biztos.
Szeretettel:
Gyarmati Katalin
Megbukott a gyerek: nyaralni is tankönyvvel megyünk?
A megoldásfókuszú megközelítés, avagy mégis könnyen kezelhetők a...
Nem csak pedagógusoknak: Hogyan beszéljünk az iskolában a...
Tényleg borzasztó választás a bölcsi?
Aki kapcsolatok nélkül ül egy osztályban, az láthatatlan
Ne tudjunk mindent jobban a gyerekeknél!
