Miért stresszesebb édesanyaként a gyermeknevelés?
A férfiak erre biztosan azt válaszolnák, hogy mi nők amúgy is mindenen többet stresszelünk, igaz? Nekünk szerintem egészen más válaszlehetőségek jutnak eszünkbe… De azért valljuk be, megnyugtató és talán a lelkiismeretünkön is némileg könnyít a tudat, hogy nem vagyunk egyedül ezzel az érzéssel.
De mi is ennek pontosan az oka? Miért stresszelünk többet gyermeknevelési kérdésekben, mint a férfiak? Kelly Musick, az ithacai Cornel University társprofesszora szerint anyaként az apukákhoz képest több teher hárul ránk gyermekeink felnevelése során. Egy 2010 és 2013 között zajló, összesen 12,000 amerikai családot vizsgáló felmérésben megkérdezték a szülőket, apákat és anyákat külön-külön, milyen tevékenységet folytattak gyermekeikkel egy nap három egymástól független időpontjában, és kiértékeltették velük, ez mennyi örömet, fáradtságot, rossz hangulatot vagy éppen stresszt okozott nekik. Ezek után összehasonlították, hogyan érezték magukat a szülők gyermekeikkel ezen idő alatt és hogyan, ha hasonló tevékenységeket gyerekeik nélkül végezték.
A tanulmány kimutatta, hogy az édesanyák általánosságban sokkal több időt töltenek el gyermekeikkel, miközben a mindennapi teendőket, mint főzés, takarítás és nem utolsósorban gyereknevelés, is el kell látniuk, míg az édesapák gyermekükkel töltött idejük nagyobb részét tölti ki játék és kikapcsolódás. Mindezek mellett az anyukák alapvetően nagyobb részt vesznek ki a gyereknevelésből, gyakrabban kelnek fel éjszaka a gyerekekhez és kevesebb idejük jut önmagukra, kikapcsolódásra. A szülői nyilatkozatokból az is kiderült, hogy az anyukák általánosságban azért vállalnak többet a mindennapi szülői feladatok elvégzéséből, mert a társadalmi elvárásoknak igyekeznek megfelelni.
“Szociológusként őszintén remélem, hogy a közeljövőben lehetőségünk nyílik a társadalomban kialakult téves szülői sztereotípiák újragondolására, így az anyai és apai szerepkörök egy harmonikusabb egységet alkotva funkcionálhatnak majd a jövőben” – nyilatkozta Kelly Musick.
