Kötődés az apához
Amikor a csecsemők fejlődéséről beszélünk, hajlamosak vagyunk az apákat kifelejteni. Ahogyan az iskolákban is megelégszünk azzal, ha pusztán az anya tartja a kapcsolatot a pedagógusokkal, holott sok esetben az apa szerepe és a problémába való bevonása valószínűleg segítene a megoldásban.
Egyensúlyra törekvő gyerekek
Életünk első évében teljes mértékben ki vagyunk szolgáltatva környezetünknek. Ha nem gondoznának minket, nem lennénk képesek életben maradni. Valószínűleg, ha ezt az egy évet is az anyaméhben töltenénk, könnyebb dolgunk lenne. De nincs így. Folyamatosan érdeklődünk környezetünk ingerei iránt, szeretnénk minél több mindent felfedezni; kíváncsiságunk folyamatosan hajt minket. Ugyanakkor biztonságra is törekszünk, és kezdetben félve távolodunk el anyukánk mellől. De hogyan ismerjük meg a világot, ha állandóan a szülő lábába csimpaszkodunk? A kíváncsiság és a biztonságérzet egyensúlyát a kötődés kialakulása biztosítja, mely 7-9 hónapos kor közé tehető.
Azt láthatjuk, hogy vannak olyan szerepek, melyeket az egyik vagy a másik szülő visz gyakrabban. Például, hogy az anyák inkább gondozzák a csecsemőt, az apák inkább játszanak a babával. Amikor azonban az apa eteti a babát, megfigyelhetjük, hogy ugyanolyan érzékenységgel teszi ezt, mint az anya; és más helyzetben is ugyanolyan gyakran kezdeményez interakciót gyermekével.
Az apa szerepe
Az apa-szerep nagymértékű átalakulásának hátterében számos tényezőt lehet felfedezni. Az egyik ilyen az, hogy a házastársak között egyre kisebb az életkori különbség. Ennek hátterében az állhat, hogy ma már a nők nagy része továbbtanul, így ugyanabban az életkorban jut el oda, hogy családot szeretne alapítani, mint a társa.
Valószínűleg mindketten hasonló identitásváltozásokon mentek keresztül, s ez a hasonlóság elvezethet oda, hogy a szülői identitás kialakításában is egymást segítve vesznek részt. Ezen kívül egyre inkább megszűnik a nemek szerinti munkamegosztás, és ez valamelyest kihat a gyermeknevelésre is.
A családi hagyományok már nem olyan fontosak, és a házasság szentsége is elhalványult. A társadalom ma sokkal értékesebbnek tartja a gyermeket, aki egyre központibb helyet foglal el a családban. Ezek a körülmények hatással vannak a családi életre, valamint a családi szerepfelfogásra is.
A tradicionális szerepfelfogás szerint az apa tekintélyelvű figura a családban, aki fegyelmez, rendet tart, ő a pénzkereső, és emellett megmutatja a világot, a hasznos ismereteket ő adja át a gyermekének. Valószínűleg a régi időkben is voltak olyan apák, akik ennél közelebbi kapcsolatban álltak gyermekükkel, és szülői szeretetet, meleg családi légkört tudtak számukra biztosítani. Szerencsére mostanában ezt a gyengéd apa-szerepet nyíltan bátorítják: a jó apa nemcsak felelősséget vállal gyermekéért, de folyamatos interakcióban is áll vele.
Milton Kotelchuck (1976) apákat és gyermekeiket figyelte meg az úgynevezett idegen helyzetben, pontosabban annak egy változatában. A vizsgálat során 6 hónapos és 2 éves kor közötti gyermekek és szüleik közötti kötődésre volt kíváncsi. Amikor az anyák elhagyták a szobát, a a gyermek legtöbb esetben abbahagyta a játékot.
Amikor azonban az apa ment ki, a gyerekek 15 hónapos korukig nem reagáltak rá. Ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a gyermekek később kezdenek kötődni apjukhoz, mint anyjukhoz.
A jelenlegi adatok azonban ennek az ellenkezőjét mutatják, mégpedig azt, hogy a kötődés kialakulása egy időben történik mindkét szülő felé.
Michael Lamb vizsgálatai során azt találta, hogy a csecsemők nem részesítik előnyben egyik szülőt sem a másikkal szemben, de amikor sírnak, inkább fordulnak az anya, mint az apa felé. Egy szintén érdekes kérdésben a szakemberek azt találták, hogy az egyik szülőhöz kötődő babák a másik szülőhöz is kötődnek, azaz a két szülő irányában kialakított kötődés nem független egymástól.
Az apa bevonása
A kutatások egy része kiemeli, hogy a férfiaknak a szülői szerephez és a munkához fűződő attitűdjei jelentősen meghatározzák a gyermeknevelésbe való bevonódásuk mértékét. Erre utal az is, hogy a mélyen bevonódó apák a szülőséget magasabbra, a munkát pedig alacsonyabbra értékelték, mint feleségük; míg a hagyományos felállású családokban éppen ellentétes mintázat érhető tetten.
Egyes kutatások arra is rávilágítanak, hogy az apai bevonódás hozzájárul:
- a gyerekek problémamegoldó képességének fejlődéséhez,
- a gyerekek intellektusának fejlődéséhez,
- az empátiás készség és a belső kontrollhely kialakulásához.
Az apai bevonódás nem csak a gyerekekre, de a társ jól-létére is pozitív hatással van, hiszen javítja a nő életminőségét, csökkenti az anya izolációs élményét, fokozza a családi kohéziót, és mivel a szülők így nehéz, ám fontos családi szerepeket osztanak meg egymással, nő a köztük lévő intimitás is.
A kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy maga az apa is profitálhat szerepéből, hiszen megtapasztalja a büszkeség érzését, szeretetet kap, fejlődik a személyisége, javul az egészsége, szerves részévé válik a családnak, örömöt kap, értelmet találhat az életének, és megerősítheti a házasságát.
Apás szülés
Az apáknak lélektanilag sokkal nehezebb dolguk van a gyermekvállalás során, ugyanis az anya nap mint nap érzi a testében a változást, az apa pedig mindezt csupán a nő beszámolóján keresztül érzékeli. Vannak ugyanakkor általa is „tapintható” tények: ilyen a gömbölyödő pocak, az anya súlygyarapodása, a mellek megnövekedése, az ultrahang, illetve a baba rugdosása. A közvetlen tapasztalás hiánya ambivalens érzéseket kelthet az apákban, hiszen a kívülállás, a tehetetlenség és akár a feleslegesség érzését hívhatja elő bennük a kíváncsiság és az öröm mellett. Anyaként hatalmas szerepünk van abban, hogy minél inkább bevonjuk őket a várandósság és az azt követő időszak örömeibe és nehézségeibe.
Modern Apák
A mai apáknak tehát egyre jelentősebb szerepük van a gyermeknevelésben. Ez nem kizárólag az ő döntésük miatt alakult így, hanem nagymértékben a család szerkezeti átalakulásának köszönhető. A hajdani nagycsaládok szétestek, ma már ritka az, ha több generáció él együtt egy háztartásban. Ez nagyobb szabadságot, de ugyanakkor önállóságot is jelent a fiatal párnak: ezért is szükség van már a kezdetektől az apák intenzívebb részvételére a kis család életében.
Manapság már igen elterjedt az apák bevonása a szülésbe. Suhai-Hodász Gábor (2000) kutatásában arról számol be, hogy az apás szülések általában rövidebb ideig tartanak, és kevesebb komplikáció merül fel a szülés közben. A szülő nők kisebb fájdalomról számolnak be, s kevesebb fájdalomcsillapításra van szükség abban az esetben, ha a nő hasznosnak tartja az apa jelenlétét. Az anya számára pozitívabb élményt ad a szülés, és kisebb szorongást él át, mint a férjük vagy párjuk nélkül szülő nők. Az újszülöttek állapota az esetek többségében jobb, mint az olyan babáké, akik születésénél nem volt jelen édesapjuk. Az anya állapota is hamarabb helyreáll, ha a férje mellette van.
Mindemellett természetesen az apára is jótékony hatással van a születés közös élménye. Beszámolnak a partnerükkel való közösség élményéről a kitolási szakaszban, illetve a gyermekükkel való első szemkontaktusról. Ugyanakkor a szakemberek nem állítják, hogy ez minden apa esetében csak pozitív élménnyel társulhat, de elmondhatjuk, hogy az apák általában nem érzik feleslegesnek a jelenlétüket.
Az együttszülés egyértelműen pozitív irányba tereli az apa-gyerek kapcsolat alakulását is. Parke 1972-es kutatását követően megállapította, hogy amennyiben az édesapa önként vesz részt a szülésen, akkor ugyanolyan szívesen foglalkozik a gyerekével, mint felesége.
Ahhoz viszont, hogy a szülésen való részvétel tényleg pozitív hatású legyen, a leendő szülőknek együtt kell felkészülniük a születés élményére és magára a szülésre. Éppen ezért nagyon fontos szerepük van a szülésre felkészítő tréningeknek, ahol az apákat is szívesen fogadják.
Azt is fontos azonban megemlíteni, hogy nem minden férfi számára javasolják, hogy mindenáron jelen legyen a szülésnél. Ha úgy érzi, hogy ez az élmény számára túlságosan traumatikus lehet, akkor inkább ne legyen ott! Ebben a nőknek is nagyon megértőnek kell lenniük, és figyelembe venniük, ha párjuknak ez a helyzet nem éppen komfortos.
A tevékeny részvételnek tehát nemcsak a szülés közben van jó hatása. Kihat az apa-csecsemő kapcsolatra, és pozitívan befolyásolja a csecsemők és kicsiny gyermekek gondozásba való bevonódást. Így az apa nem csak akkor lép be a képbe, amikor a gyermek már tud focizni. Ez pedig segít az apai identitás kialakításában, ugyanis minél gyakoribb az apa-gyerek interakció, annál pozitívabban észleli az édesapa saját apai szerepét, és annál megértőbbnek gondolja magát.
