Ki vállaljon gyereket?

„Megszülettünk hirtelen, egyikünk se kérte. Kérve kérünk, szép jelen: meg ne büntess érte” (Devecseri Gábor).

„A szívből vállalt gyerek boldogsága”

Egy internetes fórumon bukkantam rá egy vitára, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Elgondolkodtatott, helyenként felháborított. Idézem néhány részletét:

„Nincs külön gyerekszobánk, együtt alszunk egy nagy matracon. Cumisüveget, tápszert, baba evőeszközt a gyerekeink nem is láttak. A babakocsi helyett a nagyvárosban sokkal célszerűbbnek és boldogítóbbnak bizonyult a hordozás. Jó minőségű ruhák cserélnek gazdát a családi és ismerősi körben, és telik egy-egy márkás darabra is.(...) Végül: a szívből vállalt gyerek, a spontánul, gyerekközpontúan nevelt csemete és főleg a többgyerekes életmód kincset érő továbbképzés apának és anyának egyaránt. Odafordulás, lényeglátás, szervezés, találékonyság – valóságos mesterképzés. Mi vagyunk a középosztály alja. Nem valószínű, hogy gyerekeink mind értékes ingatlant örökölnek, és külföldi egyetemen tanulnak. Viszont mindent megkapnak, ami fontos: időt, élményt, jó levegőt, művelődést, jókedvű szülőket.”

„A közös ágy, együttalvás hidd el a legfontosabbat adja a gyermeknek, ismét csak a kötődés oldalt s magát a kötődés-elméletet a kontinuum továbbvitelét ajánlom figyelmedbe.”

„Lehet, hogy még a kisgyerek nem bánja, hogy együtt alszanak egy matracon, de vajon 10 év múlva már lesz pénzük egy nagyobb házra, ahol lesz gyerekszoba és külön ágy? És majd akkor tudnak új és nem örökölt ruhákat adni a kamaszkorú gyerekre? Idősebb korában majd az lesz neki fontos, amit most a szülő fontosnak tart? Valószínűleg nem. Csak a szerencséjükön fog múlni, hogy lesz-e elég pénzük. A gyerekek lázadni fognak, és az örökös vitatkozástól már a szülőknek sem lesz olyan jó kapcsolatuk. Lehet, hogy a gyerek majd felnőtt korában át fogja látni a helyzetet, és hálás lesz a szüleinek, hogy ilyen körülmények között is vállalták, de kamaszkorában biztos, hogy ki lesz borulva. A személyiségétől függ majd, hogy hogyan. Lehet, hogy zárkózott lesz, vagy szófogadatlan, tiszteletlen vagy bármi más, de örülni biztos nem fog a pénztelenségnek.”

„Egy gyereknek meg kell kapnia legalább az alapdolgokat”

Az utóbbi vélemény ösztönzött arra, hogy megkérdezzem néhány kortársamat, mit gondolnak erről a problémáról. Egy nehéz anyagi körülmények között élő lány így vélekedett: „Az egyik legszebb dolog lehet egy gyereket felnevelni, de úgy gondolom, ha valakinek nincs meg a kellő ideje és anyagi háttere, akkor nem hoz teljesen jó döntést, ha gyereket vállal. Persze nem az a cél, hogy elkényeztessünk egy kisgyereket, de az fontos, hogy biztosítani tudjunk a számára mindent, amit csak lehet, és teljesítsük a vágyait. Ha az én gyerekem majd például klarinétozni szeretne, biztos, hogy vennék neki egy hangszert. Több olyan fiatal ismerősöm van, aki úgy nőtt fel, hogy egész gyerekkorában hiányzott neki valami. Persze, én is tudom, hogy pénz nélkül is lehet boldog az ember.”

Saját legjobb barátnőm, aki számára különösen fontos a család, a következőket mondta: „A gyerekvállaláshoz persze elengedhetetlen a pénz, hiszen az alapfeltételeket meg kell teremteni a gyereknek. Én úgy érzem, mi se dúskálunk az anyagi javakban, viszont biztos megélhetésünk van. Vannak ruháink, minden nap rendesen tudunk enni, és megengedhetünk magunknak még valamiféle kis "luxust" is. Én a magam részéről inkább lemondanék néhány dologról, ha az apukámnak nem kellene annyit güriznie a pénzért, bár sokan biztos nem értenének velem egyet.

Úgy érzem, hogy a legtöbb tini nem ismeri el a pénz értékét. Amíg mindent megkapnak, addig nem is foglalkoznak az egésszel. Addig, amíg el nem kell kezdeniük nekik is dolgozni, fel sem fogják, mi mindent tesznek értük a szüleik. A gyerekvállaláshoz mindenképp kell mindkét szülő. Ha a szülők úgy gondolják, hogy mindent biztosítani tudnak egy gyerek számára, a döntés már a saját felelősségük. Én nem gondolom, hogy jó megoldás, ha a gyerek egy ágyban alszik a szülőkkel. Egy saját ágy szerintem mindenképp kijár a gyereknek. Viszont az örökölt ruhákkal semmi bajom nincs. Én csak úgy szeretnék majd gyereket vállalni, ha úgy gondolom, hogy apa is lesz mellette, biztosítani tudom az alapdolgokat számára, és nem kell teljesen feladnom a karrieremet.”

Szerintem

A két legfontosabb gyermekvállalási tényező az összhang a két leendő szülő között, és az, hogy elég pénz legyen a kasszájukban a következő 20-30 évben. Három testvéremet és engem a szüleim nagyon fiatalon vállaltak. Nem volt elég pénzük, biztos lakhelyük, úgy gondolom, hogy még nem voltak elég érettek a nagycsaládhoz. Amikor kicsik voltunk, ez még nem számított. Csak az volt fontos, hogy legyen mit ennünk, legyen meleg és tudjunk felhőtlenül játszani.

De azóta eltelt 13 év. Miután elváltak a szüleim, mi az anyukámmal maradtunk. Nem tudnám megszámolni, hogy hányszor hallottuk a következő mondatot (ami most már, testvérek között vicces szlogenné vált): „Ne izguljatok, gyerekek, jövőre már lesz sok pénzünk!” Egy ideig elhittük és reménykedtünk, de már vagy nevetünk, vagy bosszankodunk rajta.

Persze látom anyukámon az igyekezetet, hiszen őt is bántja, hogy nem tud megadni nekünk mindent, amire vágyunk. Mi már átvészeltük a legkritikusabb korszakot, és elég nagyok vagyunk ahhoz, hogy mi is dolgozzunk, és segítsünk abban, hogy mindenünk meglegyen. Természetesen nekünk (a nagycsaládban élő gyerekeknek) a többi tinédzserhez hasonlóan vannak igényeink: el szeretnénk járni a haverokkal hétvégenként, divatos ruhákra vágyunk, szívesen eljutnánk a nyári fesztiválokra, és sorolhatnám tovább.

Sajnos a „kisfelnőtt” életét ezek hiánya igen jelentősen befolyásolja. Az iskolában az osztálytársak először a külső alapján választják ki a barátaikat. Akiknek nincsenek divatos ruháik, már itt kirekesztődnek. A következő fontos dolog, hogy az osztálytársak ne csak az iskolában találkozzanak. Ha nem járnak el együtt szórakozni, akkor nem lesznek igazi barátok, és csak a felszínes iskolai haverság marad.

Erre az okfejtésemre mondta a barátnőm, hogy nem kell azzal törődni, ha valakit a gazdagok kinéznek maguk közül, hiszen a normális emberek egyáltalán nem törődnek az ilyesmivel. Mindenki eldöntheti, hogy a hétvégén kivel, milyen ruhában, hová megy el szórakozni. Nem kell puccos, giccses, drága bulikba járni. Lehet, hogy igaza van, de...

Végső soron úgy gondolom, hogy a gyerekvállalás szép, egy életet megváltoztató döntés. Mielőtt a szülő meghozza, át kell gondolnia, hogy milyen életet szán leendő gyermekének, és hogy ő maga mit vár a jövőtől. Azt, hogy mennyire biztos a családi kapcsolatait, a pénzügyi helyzetét illetően, és elég érett-e ehhez a komoly felelősséggel járó feladathoz. Bármilyen életkörülmények között nőhet fel boldogan egy kisgyerek, jövőjét elsősorban a családja felfogása, a családban uralkodó légkör határozza meg.