Egy szülő nem megy nyaralni - csak máshol vigyáz a gyerekre
A gyermekem születése előtt a nyaralást a hétköznapokból való szabadulásnak tekintettem. Majdnem mindegy volt, hova utazom, mennyi időre, csak ne lássak munkát, ne halljak reggeli ébresztőt, és lehetőleg semmi se legyen olyan, mint a mindennapi rutin.
Aztán megszületett a gyerek, és új időszámítás kezdődött. A nyaralások egy anya számára csak nyomokban tartalmaznak kikapcsolódástés pihenést. Van helyette felelősség, gondoskodás, gyerek program, napi rutin...
Utazás
Gyerek előtt:
Hetekkel korábban bevásárló körútra mentem. Fürdőruci, strandtáska, strandpapucs, néhány új, trendi, nyári ruci, szolárium, frizura, nyári körmök... Előző este bedobáltam a cuccokat a bőröndbe, másnap pedig makulátlan külsővel, holiday hangulatban nekivágtam a nagy kalandnak a párommal.
Gyerek után:
- Hetekkel korábban még az sem tudom, hova megyünk nyaralni. Előző héten még a gyerek lázát csillapítom, és imádkozom, hogy mire indulnunk kell, meggyógyuljon.
- Az utolsó napokban előkotrok egy bőröndöt, és alvásidőkben próbálom beletömködni a cuccokat.
- A szoptatós cicimet alig tudom belegyömöszölni a szülés előtti bikini felsőmbe, de azért "jóleszaz" alapon bedobom.
- Indulás előtti éjszaka óránként kelek a gyerekhez, ennek ellenére ő 5:30-kor olyan frissen ébred, mintha egész éjjel az igazak álmát aludta volna.
- Reggel összefogom a lenőtt hajamat, karikás szemeimet napszemüveg mögé rejtem, és zombiként beülők a gyerek mellé.
- Szerencsére szeret utazni, alszik a kocsiban. De én nem bírom a hátsó ülést, úgyhogy hányok.
Nyaralás közben
Gyerek előtt:
Elterülök a tengerparton. Néha megigazítom magam alatt a törölközőt, mert kicsit nyom a sok fekvéstől a napozóágy. A kedvenc könyvem olvasása közben elszürcsölgetek egy koktélt, majd mikor már bronzbarna vagyok, és elegem van a fetrengésből, csobbanok egyet a tengerben. Este gyertyafényes vacsorára visz a párom, a vacsora után hosszú sétával lemozogjuk a finom ételt. Az éjszakák pedig romantikus hangulatban telnek...
Gyerek után:
- Kicsomagolásnál konstatálom: még jó, hogy a fejemet nem hagytam otthon.
- A gyerek ugyanúgy 5:30-kor kel, kicsit sem érdekli, hogy pihenni jöttünk.
- Tulajdonképpen minden nyaralással töltött napom ugyanazzal a rutinnal zajlik, mint otthon, csak itt senki nem beszél magyarul, van tenger, amit nézhetek, és amibe néha lemoshatom magamról a morzsákat és az izzadságot.
- Azért nyomok egy-két boldog, nyaralós szelfit a közösségi oldalakra, háttérben a tengerrel. Majd babakocsiba teszem a gyereket, és fülsiketítő sírása mellett megpróbálom elaltatni - minél távolabb tologatva a napozó ágyon olvasgató, koktélt szürcsölgető nyaralóktól.
- Este 5 részletben eszem meg a vacsorát, az utolsó adagot pedig felvitetem a szobába, mert 7-kor fürdetés, aztán alvás a gyereknek... Ha szerencsém van, alszik néhány órát, mielőtt kezdődik az éjszakai zombi program.
Utazás haza
Gyerek előtt:
Kiélvezem az utolsó reggelit, majd egy kellemes csobbanással köszönök el a tengertől. Elshoppingolom a maradék euróimat. Jelképes szuvenírt veszek a mamának és a barátaimnak, végül könnyes búcsúval indulunk haza. Nem jó arra gondolni, hogy vége a szabadságnak, de igazából már várom is kicsit a hétköznapi rutint, az otthoniakat és a másnap reggeli edzést, ami nagyon rám fér, mivel felszedtem néhány plusz kilót...
Gyerek után:
- Megpróbálok mindent begyűrni a bőröndbe, és közben azon töröm a fejem, hogy fért be ez a sok cucc ebbe a kicsi utazótáskába.
- A gyereknek is mintha több cucca lenne. Ja, hogy neki megvettük a fél sétálóutcát...
- Hazafelé már nem alszik, inkább ő is velem együtt hány.
- Egy örökkévalóságnak tűnik az út és furcsa, de végig az az érzésem, hogy nem ihattam elég kávét a nyaralás alatt, mert fáradtabbnak érzem magam, mint mielőtt elutaztunk.
- Amivel viszont nem lesz gond, az a napi rutinba való visszaállás. Reggel 5:30-kor már pattan is ki a szemem...