Apa fáradt...
Csapatmunka
Fáradtak vagyunk, mert ugye a gyerek. Meg fáradtak vagyunk, mert ugye a munka. És utána csak még fáradtabbak leszünk, mert ugye a háztartás. Egy anya átlagos napja reggel 6-kor kezdődik, és nonstop hajtást jelent egészen este 11-ig. Vagy tovább, hisz éjszaka ismét ott az ébredő gyerek.
Kicsit cinikus írás következik, mert elég általánosnak látom a következő jelenséget, ám természetesen, akinek nem inge, ne vegye magára. Hogy miről is van szó? A fáradtságról.
Persze az ember viszi a hátán, amit önszántából rávett, próbál mindent száz százalékosan elvégezni, de azért álljunk meg egy szóra! A családnak van ám még egy felnőtt tagja: az apa.
Valahogy még mindig dívik az a szereposztás, hogy apa dolga a családfenntartás, a pénz hazahordása zsákszámra, míg a gyereknevelésből csak a fegyelmezés és a játék terén kap szerepet. Maximum. A házimunkából pedig sok családban legfeljebb annyira veszi ki a részét, hogy vacsora után a mosogatóba teszi a tányérját. Szerencsés az a nő, akinek a párja hajlandó önkéntes alapon, vagy legalább külön kérésre kezébe venni a porszívót, beindítani egy mosást, kiteregetni vagy elmosogatni. Még szerencsésebb az, akinek embere esténként átvállalja a fürdetést, nem rest játszótérre vinni a csemetét, netán ellenőrizni a leckéjét. Aki hajlandó mesét olvasni, és olykor lázat csillapítani a kis betegnél, míg anya „dolgozóban” van.
Anyaszívű apák
"A férfiak, amikor főállásban vannak otthon, szívesebben, és önfeledten játszanak a gyerekkel, többet viszik házon kívüli programokra, és kevesebb időt fordítanak a házimunkára. Kevésbé zavarja őket, ha nincs tökéletes rend a konyhában vagy a gyerekszobában, vagy gyűlik a vasalatlan ruha a fotelben." Bővebben...
Ám leggyakrabban az apák nem érzik feladatuknak, hogy a fenti teendők bármelyikét átvállalják az anyától. A kifogások tárháza szinte végtelen: ez a nő feladata, egész nap itthon vagy, egész nap dolgoztam, fáradt vagyok én már ehhez – a kívánt rész aláhúzandó. Az is előfordulhat, hogy hétvégén közli az erősebbik nem képviselője: ne gondolja senki, hogy a heti két szabadnapját, amikor pihenhet, ő majd afféle csúfságokkal fogja elrontani, mint takarítás és hasonlók. Az, hogy egy dolgozó anyának is csak ennyi pihenőidő jut egy hétre, mintha nem is jutna eszükbe.
Pedig mennyit számítana, ha egy anya úgy érezné, nemcsak háztartási robotként és keltetőgépként van rá szükség a családban, ha személyének megbecsülését a férje azzal is jelezné, hogy a munka végeztével megkérdi: tudok segíteni, drágám? Ha nem éreznék az apák felháborítónak, ha életük szerelme mosogatásra kéri fel őket, sőt, ha kérni sem kellene erre őket, hanem eszükbe jutna maguktól. És ha nem várnának dicséretet azokért a dolgokért, melyek mellett alaphelyzetben nap mint nap szó nélkül, természetesnek véve mennek el.
Tippek:
• Az apák hozzáállása rajtunk is múlhat. Mi, nők hajlamosak vagyunk szülés után önként átvállalni minden otthoni tevékenységet, kizárva őket ezekből. A jóhoz pedig könnyű hozzászokni... Hagyjunk teret párunknak mind a gyerekek mellett, mind az otthoni teendőkben.
• Vegyük természetesnek, hogy ugyanúgy, ahogy mi is járunk dolgozni, a családdal kapcsolatos dolgok is megoszhatók két ember között.
• Merjünk alkalmanként kérni, vagy beszéljük meg konkrétan a rendszeres feladatokat.
• Az sem árt, ha adott esetben hangot adunk – kulturált módon – elégedetlenségünknek. No és az elégedettségünknek is! Az önként adott jó szó nagyon is inspiráló hatással bír társunkra és a kapcsolatra is.
• Gyermekeink a mi viselkedésünkből tanulják az életet. Ha otthon állandó vitát, vagy csak csendes elégedetlenséget szül a feladatok egyoldalú vállalása, azzal bizony csemetéink életét is megkeserítjük.
• Törekedjünk arra, hogy egymás támogatását, a csapatként való együttműködést adjuk át példaként nekik, nagyobb korukban pedig tegyük őket is aktív résztvevőkké, adjunk nekik is feladatot, felelősséget. Így nem lesz fiunkból felnőttként is önellátásra képtelen egyén, lányunkból pedig tipikus mártíranya.
Írásunk az EST TV Magazinnal való együttműködésben készült.
