Apablog - A titkos kert

No, nem kell arra gondolni, hogy utazgatásaink, vagy itthoni és otthoni tartózkodásaink alkalmával a helyi nevezetességeknek az általam történt bemutatása jelentette volna a kiképzést. Ilyen bemutatókra ugyanis nemigen szoktam vállalkozni, mármint családi körben nem.

Idegenvezetői hajlamaimat ugyanis már régen kiéltem – tizenévesen egy római út alkalmával az autóbusz mikrofonját szinte kisajátítottam a fizetett idegenvezetőnktől. Megtehettem, mert a hölgyet semmiféle szereplési vágy nem fűtötte, gyanítom tudásvágy sem, az utat megelőző felkészülési időben sem – amiről a felkészületlensége tanúskodott.

Az idegenvezetői játékommal útvezetői hatalom nem járt együtt, így arról, hogy hazafelé jövet a beígért firenzei éjjeliséta elmaradt, csakis a hölgy tehetett. Én hiába cirkuszoltam és követeltem még Padovában is, hogy forduljunk vissza, Firenzéből nem láttam akkor semmit. Velencében viszont akkor voltam először. A húgomnak vásárolt gondolás szalmakalap azóta is a zentai előszobánkban hánykolódik. A hánykolódás mindenesetre ott biztonságosabb, mint a tengeren.

Aztán idegenvezetősködtem a gimnáziumi évek alatt is, így a sarajevói és a dubrovniki osztálykirándulásunk alkalmával is, a háború kitörésének az előestéjén. Vagy tengerparti nyaralásaink alkalmával is, utikönyv fölött tétovázó magyar turistákra lecsapva (pl. emlékszem egy debreceni házaspárra), helyismeretemet villogtatva. Mi tagadás, vannak helyek, ahol szívesen lenne házigazda az ember.

No, de a lányok előtt idegenvezetőként még nem tündököltem – mondom: idegenvezetői „képzésük” és „képzettségük” másféle tapasztalataikon alapul. Egy utazós-szállodás-múzeumos játék-egyvelegen. Ennek eredete Zentára és a saját gyerekkoromba visz vissza.

Zentán a nagyszülőkkel közös udvarban-kertben laktunk, így a játékainkhoz két ház és két udvar-kert állt a húgom és az én rendelkezésemre, majd később az unokatestvérek is bekapcsolódhattak, néha a szomszéd-barátok is.

A házakon kívül még egy garázs is játék-helyszínül szolgálhatott, miután onnan az autót kiszorítottuk, meg egy fáskamra is, amíg onnan a lomok ki nem szorítottak bennünket. Csoda, hogy most a pesti lakásunk méreteivel és kerttelenségével sehogy sem vagyok kibékülve? A szálloda számára akkor a nagymamámék háza biztosított elhelyezést.

Ma már ez a ház az úgynevezett Régi kastély, amelyet csak részben és csak idegenvezetővel lehet látogatni: két pompásan felkészült (felkészített) idegenvezetővel: Blankával és Zsófival.

A látogatás a Muskátlis udvarban indul. Itt lehet jegyet vásárolni Blankának ebben még nagymamám is segédkezett, itt találkozik az idegenvezető a csoportjával, legutóbb Zsófival Geronimo Stiltonékat fogadtuk. Muskátli ma már itt nincs, mert az elmúlt évben a muskátlijaim mind egy szálig kifagytak, de az elnevezés maradt.

A kirándulás a Régi kastélyban folytatódik, ahol mostanában csak az üvegházi rész tekinthető meg, a nagyterem, a királyi lakosztály és a kápolna pedig restaurátorára vár. A Régi kastélyhoz kapcsolódó Csonka torony, amelyben egykor egy boszorkány tanyázott, szintén nem látogatható.

A Régi kastélyból a Málnás kertbe vezet a vezetett út. A vendégek itt a málnából kedvükre fogyaszthatnak, de az útról nem szabad letérni. Zsófinak ez a kedvenc megállója – imádja a málnát. A kerthez erdőrész is tartozik egy régi karácsonyt idéző fenyővel, valamint bodzafákkal. A hagyomány szerint itt esett meg Piroska és a farkas találkozása.

Innen az Olasz kertbe jutni. Az idegenvezető itt bemutatja a növényeket és szól ezek legendáiról. A nyuszifül egy elvarázsolt királylányt idéz, akit a Csonka torony boszorkánya varázsolt el. A boszorkányra a kert varjúhája utal, a megmentő királyfira pedig a békavirág.

Az Olasz kert után következik a Kövirózsás kert, ahova agavék őrizte átjáró vezet. Az agavék Dalmáciából származnak, a hagyomány szerint Ragusa hercegének ajándékai. A kövirózsák nagy része ugyancsak az egykori grófi család idelátogató vendégeinek az ajándékai. Legkedvesebb darabja a Cambridge-i hercegtől származtak, de ezek sajnos ugyancsak kifagytak. (A Cambridge-i hercegi címet lehet, hogy korábban alkottam meg, mint hogy az angol királynő kitalálta volna?)

A Kövirózsás kertből nyílik a Titkos kert, majomfák szegélyezte úttal, amely a Régi kertbe vezet. Itt ösvények tekeregnek (amelyekről letérni az eltévedés veszélyével jár – legutóbb Benjamin Stilton járta meg), nagy fák és bokrok között. A Régi kertben kapott elhelyezést az antik faragvány-gyűjtemény egy része is (pompás konzol Hadrianus császár korából a páfrány felett a téglafalon).

A kert legöregebb fája egy 410 éves mocsári tölgy, amelyet a Régi kastély egyik grófi lakója ültetett unokája születése alkalmából. A tölgy árnyékából a Sötét útra lehet térni, amely a nevét nemcsak az árnyékosságáról kapta, hanem arról, hogy a család vendégeként a kastélyban tartózkodó száműzött király ellen itt próbáltak meg merényletet elkövetni, még a csókai csata előtt, sikertelenül. (Zsófi e szakaszon félni szokott). A Sötét út az Új Kastély (ez a szülői ház) Könyvtár szárnya (ez az én szobám, egykori nevén: gyerekszoba) mellett vezet, majd az északi sziklakert mellett a kastély verandája elé kanyarodik.

Ezután következik az Új kastély, persze csak akkor, ha a leszármazottak közül senki sincs otthon. Itt nem szabad fényképezni.

Az Új kastélyban több gyűjtemény kapott helyet, amelyek megismerésével a jövő hétig még várniuk kell. Hacsak addig be nem fizetnek egy vezetett sétára Zsófinál vagy Blankánál.

Raffay Endre