Bizonyítványosztás
A szülői elvárások és a teljesítmény
Az iskolás gyermek megítélésében megkerülhetetlenül fontos szerepet játszik a tanulásban nyújtott teljesítménye. S bizony, sokszor nem vesszük észre, hogy elvárásainkkal nem feltétlenül ösztönözzük őt...
A teljesítmény, és ami mögötte van
A gyermek motivációja,a teljesítményre való vágya erősen függ az otthoni környezettől. A családban látott minták, a dicséret, s önmagában az érdeklődés a gyermek eredményei, sikerei iránt, mind befolyásolják a gyermek teljesítményhez való viszonyát. Ha a szülő érdeklődő, szereti a munkáját, sokat olvas és képezi magát, ezzel a gyermeke felé is közvetíti a tanulás, megismerés, munka örömét. A tudáshoz, teljesítményhez való viszonyt képviseli a lakás berendezése, hangulata, a polcokon megtalálható könyvek mennyisége és minősége, a beszélgetések témája, a közös programok tartalma is.
Mindez azonban nem mindig vezet automatikusan az iskolai elismeréshez és sikerességhez. Ha a kedvező kulturális háttérből érkező, teljesítményorientált gyermek a családban hozzászokott, hogy bármikor véleményt nyilváníthat, s véleménye akár a szüleiétől eltérő is lehet, nem biztos, hogy kedvező fogadtatásra talál az iskolában. Hiszen akadnak tanárok, akik nehezen viselik az ilyen megnyilatkozásokat...
Túlzott elvárások
A beilleszkedés és a teljesítmény szempontjából is komoly veszélyt jelent, ha otthon túlzottak az elvárások, s a gyermek nem tud ezeknek megfelelni. Az ilyen szülői magatartás gyakran összefügg a tudattalan vagy tudatos családi elvárásokkal, a családi delegációval is (hogyha például azért magas a tanulással kapcsolatos követelmény, mert az apuka azt reméli, hogy a gyermek majd „helyette” atomkutató lesz...). Ilyenkor a gyermek rendkívül nehéz helyzetbe kerül, hiszen szereti a szüleit, s nem akar velük szembehelyezkedni. Így nemcsak a teljesíthetetlen követelményektől szorong, hanem szülei szeretetének elvesztésétől is. Szorongásában pedig egyre gyengébben teljesít, s így beindul egy ördögi kör... De megjelenhet ennek a fordítottja is, amikor a rossz teljesítmény hátterében nem a szorongás, hanem a rejtett dac húzódik meg. Ilyenkor a gyermek nem tudja (nem meri) a haragját kifejezni a túlkövetelő szülőkkel szemben, s úgy áll bosszút, hogy nem tanul.
A teljesíthetetlen elvárások miatt a gyerek kialakítja magában azokat a „megoldásokat”, amelyek segítségével a kudarcokat könnyebben viseli el. Sokszor ezek az úgynevezett „kudarckerülő” magatartásformák a társadalmi normákkal összeegyeztethetetlenek, s ráadásul a probléma szempontjából sem vezetnek eredményre. A gyerek csavarog, iskolafóbiája alakul ki, különböző betegségekbe menekül; mindezt azért, hogy elkerülje a megméretés – s ezzel a kudarc – lehetőségét. Ebből az ördögi körből nehéz kijönni, hiszen minél inkább elbújik a gyermek a teljesítményhelyzetek elől, annál távolabb kerül a tanulástól, s ráadásul egyre kevesebb esélye van a sikerélményre is, amire pedig helyzete javításához szüksége lenne.
Mit várjunk el tehát?
A gyermekeit ismerő, elfogadó, okosan szerető szülő nem feltétlenül és kizárólag az iskolai eredmények alapján ítéli meg gyermekét, hanem olyan teljesítményt vár el tőle, amire képes. Támogatja azokat az adottságait, amiben kiemelkedő, tehetséges. Az iskolai kudarcokat ellensúlyozhatja az otthoni elfogadás és más, iskolán kívüli sikerek; amit a gyermek például a sport, zene, képzőművészet stb., vagy a társas kapcsolatok terén ér el.
