A gyermeked jár iskolába, ő a felelős!
Sok szülő nagyobb aggodalommal várja az iskolakezdést, mint a legizgulósabb kisdiák. Miért? Mert tanulni kell majd a gyerekkel! Biztos, hogy így kell ennek lennie? Biztos, hogy a szülőnek együtt kell tanulnia a gyermekével?
Nem vitatom, hogy vannak gyerekek, akik segítséget igényelnek. Eleinte minden gyerekre ráfér egy kis támogatás, ez természetes. Viszont, ha az elején szánsz rá időt, megtanítod a feladatainak az áttekintésére, megoldására, akkor tényleg csak kis megerősítésre lesz szüksége a csemetédnek.
Az első napok az iskolában is arról szólnak, hogy a gyerekek megtanulják az új rendet, az új szabályokat, az új szokásokat. Ezzel egyidőben otthon is be lehet vezetni az iskolához kapcsolódó új szokásokat!
Ha iskolaotthonos, vagy napközis a gyermek, akkor elvileg otthon nem is kell leckét írni, tanulni. Természetesen ebben az esetben is meg lehet nézni a füzeteket, tankönyveket, már csak azért is, hogy a lurkó elmesélje, mi történt aznap az iskolában, mit tanultak, milyen érdekesség maradt meg benne aznapról. Az iskolaotthonosok, napközisek is kaphatnak hétvégére leckét, amit esetleg otthon kell majd megcsinálniuk, ezt érdemes nekik megtanítani, hogy erre figyeljenek oda.
Ha órák után hazamegy a gyermek, akkor viszont a tanulás és a házi feladat teljes egészében a gyermekre van bízva. Az első napokban mindenképpen oda kell figyelnie a szülőnek is, de ha jól sikerül kialakítani a szokásokat, akkor a későbbiekben elég a háttérben maradni, és csak akkor segíteni, ha ezt külön kéri a kis iskolás!
Már a könyvek becsomagolásakor le lehet ülni közösen és átnézni, milyen tankönyveket kaptak az iskolában. Mit fognak tanulni írás, olvasás órán, milyen lesz a matematika, környezet, rajz és így tovább. Meg lehet beszélni, hogy melyik tantárgyhoz milyen könyvek, munkafüzetek, füzetek tartoznak, akár egyforma jeleket (pl kis matricákat) is lehet ragasztani, rajzolni az összetartozó könyvekhez. Gyakran szokták kérni az elsős tanítók, hogy átlátszó csomagolást kapjanak a könyvek, hogy órán egyszerűbb legyen az azonosítás.
És amikor elkezdődik az iskola…
Az elsősöknek általában kis rajzokból áll az órarendjük (ha az iskolában nem így készítik el, akkor otthon rajzoljatok közösen órarendet), amit azok a csemeték is értenek, akik még nem tudnak írni, olvasni. (Könyv – olvasás; ceruza – írás; kottajelek – ének; labda – testnevelés; stb) Amikor hazaér az iskolából a gyermeked, kérdezd meg, van-e jó híre, van-e rossz híre, a lényeg, hogy kicsit meséljen, pihenjen, kikapcsolódjon. Egy kis mozgásra is szükség van, jó időben lehetőleg a szabadban.
Amikor már felfrissült a csemetéd, kezdődhet újra egy kis munka. Vegye ki a táskájából a felszerelését (és az esetleges tízórai maradékokat), majd lapozza végig, hogy van-e benne megtanulandó lecke (alsóban még nem lesz túl sok), megoldandó feladat (ilyenből lesz több, mivel az alsósoknak még jól be kell gyakorolniuk az írást, olvasást). Annyit egyeztessetek, hogy tudja-a, mit kell csinálnia, és hagyd egy kicsit magára. Közben te figyelheted az órát, nézheted, hogy mennyi idő alatt készül el egy feladattal, vagy az összes leckével. Az első napokban még érdemes ránézni, hogy sikerült-e úgy megoldani a feladatot, ahogy szerinted is jó, később már csak annyit, hogy elkészült-e a lecke (jó esetben órán úgyis ellenőrzik és javítják a házit), aztán már ennyit sem. Ha így megszokja, hogy saját magának kell elkészülnie a házi feladattal, akkor nem fog a szülőre várni a későbbiekben sem a gyermek, önállóan is fog tudni tanulni. Ha nagyon elhúzná az időt, akkor egy órát oda lehet készíteni az asztalára, falra, amin követni tudja, hogy melyik feladattal mennyi időt töltött el. Ki lehet tűzni célként, hogy legközelebb rövidebb idő is elég legyen, ehhez jobban kell majd figyelnie.
Érezze azt a gyermeked, hogy ez most az ő dolga, de mindig számíthat rád. Bármikor, ha elakad, akkor kérdezhessen tőled. Akkor sem a megoldást kell rögtön megadni neki, hanem újabb kérdésekkel, a feladat értelmezésével rávezetni a jó megoldásra.
Alsó tagozaton még nem sok tanulnivalója van egy iskolásnak, de ezek alapozzák meg a felső tagozatos tanulást. Ilyenkor kell megtanulnia tanulni. Hogyan tudja megjegyezni az adatokat, összefüggéseket, fogalmakat, verseket? Ki kell kísérletezni, milyen típus a gyermek, hogyan jegyzi meg a tananyagot legkönnyebben. Néma csendben, vagy ha szól a háttérben egy halk zene? Ha rajzol hozzá képeket? Ha folyamatosan mondogatja magának, elmondja az egyik szülőnek? Ha leírja? Ha egy helyben ül, vagy ha sétál tanulás közben? Minden gyerek más típus, mindegyiknél más fog jobban működni! Ha megvan a bevált módszer, akkor már az idővel is könnyebb bánni, gyorsabban fogja megtanulni a leckét!
Az első napokban nézzétek meg együtt az órarendet, figyeld, hogy tudja-e, érti-e, hogy melyik jel milyen tantárgyat jelent. Ki tudja választani, hogy melyik tantárgyhoz milyen felszerelést kell beraknia az iskolatáskába? Néhány nap alatt ezt is, sőt magát az órarendet is megtanulja. Merd rábízni a bepakolást is, akkor is, ha eleinte becsúszik egy-két hiba, kimarad néhány holmi! Az iskolai visszajelzésekből fogja megtanulni, hogy legközelebb precízebben kell pakolnia másnapra! Előbb-utóbb menni fog!
Ha nagyon nem akar az iskolás feladataival foglalkozni, mindig nógatni, biztatni kell, akkor keress otthon is feladatot számára (ha eddig nem tetted volna): vigye le minden nap a szemetet, igazítsa meg az ágyát, stb. Az a lényeg, hogy szokja meg, hogy vannak olyan dolgok otthon is, amikért ő a felelős. Az iskolai feladatokért is ő felel, neki kell odafigyelnie! Te pedig biztasd, támogasd!
Kapcsolódó cikkek:
